Keresés ebben a blogban

2016. január 18., hétfő

Fisli Éva Kilimandzsáró – Kilimandžaro

Portré: Ady András
Fisli Éva Kaposvár 1974. október 7. –

Kilimandzsáró

               1

Nehéz sötét a lombokon.
Hálók mögött az éjszaka.
Liánra kúszó sűrű köd.
Tömött a csönd fehér fala.
Ösvénye nincs. A lába lép.
Szederre hajló száraz ág
Kígyó a fény a fák között.
Lámpásod ég. Ne félj. Tovább.

               2

Ne félj tovább. Az óriás
kócos szakálla dús moha.
Indák susognak ráncain.
Fagyöngyöt izzad homloka.
A reggel most ágaskodik.
Kidőlt, mohos fatörzsre ül.
Dereng az út, bokor tövén
a csont ropog, izom feszül.

               3

A fák között fiú futott.
Mögötte mind a szellemek.
S markából hulltak szerteszét
hegyekké nőtt hegyes kövek.
Szaladj fiú. Hátad mögött
Mozdul a föld, emelkedik.
Megrázza most a pillanat
Alázuhan a kőzetig.

               4

A lét hiány. Behorpadás.
A sziklakő tömbökben áll.
A szél, a víz beléhasít.
A súlya is lehúzza már.
A hegy erős. Fehér csikó -
nyergén a nap, sörénye ég.
Nyakán ezüst üvegszilánk.
Betörni. Fázom. Messze. Még.

               5

Király ül messzi trónusán.
Parancsa szól: fénylő hegyek
ezüstpalástját hozza el
a szolgahad. Kopár, hideg
a sziklafal.Az éleken
árnyék az árnyra ráhajol.
Uram, ne bánts! A hó, a hegy
ezüstpalástja nincs sehol.

               6

Elég. Elég. Magam megyek.
Magam megyek és senki más.
Idő tátongó krátere. -
Mélységre nyíló zuhanás. -
A tér leránt. Függőleges
hajszálnyi rés a kőfalon
elvétve síkok, jégcsapok.
Elvétve minden. Szomjazom.

               7

a gleccser él az éleken
testem testére ráhajol
a hegy mozog fehér csikó
ezüstpalástja nincs sehol
izom feszül ne bánts Uram
a lába lép a csont ropog
egyetlen út magam megyek
betörni fázom feljutok

Kilimandžaro

1

Na krošnjama mrkli mrak.
Noć je iza rešetaka.
Gusta magla se hvata na lian.
Zbijen je beli zid tišine.
Staze nema. Noga korača.
Na kupinu nagnuta suva grana
Među stablima svetlost je zmija.
Ne plaši se. Kreni. Svetli ti svetiljka.

2.

Ne plaši se više. Kuštrava brada
gorostasa je gusta mahovina.
Na naborima vitice igraju.
Čelo mu kapljice od imele znoji.
Jutro se sad propinje.
Na mahovinom obrsalo, srušeno stablo sedi.
Nazire se cesta, uz korenje džbuna
kosti pucketaju, mišići se napinju.

3

Mladić je trčao među drvećem.
Iza njega mnoštvo duhova.
A iz šake je na sve strane do brda
naraslo oštro kamenje rasipao.
Trči mladiću. Iza tvojih leđa
Pomiče se zemlja, uzdiže se.
Trenutak ga sad potrese
Do kamenja se stropošta.

4.

Nestašica je bit. Udubljenje.
Stene su u gomilama.
Vetar, voda ih razdire.
I težina ih dole vuče.
Gora je čvrsta. Belo ždrebe –
sa suncem u sedlu, nebo mu je griva.
Na vratu srebrni iver od stakla ima.
Ukrotiti. Smrzavam se. Daleko. Još.

5

Na dalekom prestolu kralj sedi.
Naredba glasi: neka mu posluga
srebrni plašt sjajnih brda
donese. Hladan je stenjak,
golet. Na bridovima
senka senku pokriva.
Gospode moj, ne diraj me! Nigde
snega, srebrnog plašta brda.

6

Dosta. Dosta. Sama idem.
Sama idem i niko drugi.
Zjapeći krater vremena. –
Stropošt u otvor dubine. –
Dole vuče prostor. Na stenjaku
napuklina, okomita, tanka,
tu i tamo ravnine, ledenice.
Ponegde svašta. Žeđ me hvata.

7

ledenjak na bridovima živi
telo mi na njegovo telo naginje
belo ždrebe brdo se pomiče
srebrnog plašta nigde
napinje se mišić ne diraj me Gospode moj
noga korača kost pršti
jedina cesta sama idem
ukrotit se ne dam gore ću stići

Prevod: Fehér Illés


2 megjegyzés: