Nikola Guzijan
Glavica kod Glamoča, 1952 – Banja Luka, 2001.
Prazni
dani
Ponovo se slave dušini praznici
Narod ne može bez mišje subote
Voštanica se žeže za putnika
Na zidu poster Svetog Nikole
(M. Prarevac: „Jaganjac”)
Srču skupljaju po patosu
stovijeke babe jezikom
oštru mi kosu – gavrana
raspinju na gudalu
Izmišljam nova narječja
napjeve i saglasja
bježim od troglave aždaje
u sunovrat zrcala
Iza je pseće držalo
perce od gavrana
tinta je slina besnila
sa onog prijestola
U kući kljuje mećava
u zdjeli zemljišnoj
smrtinu grizemo večeru
zubom srebrnim
Slavljenika smo u mišju
rupu protjerali
živim je krečom nalili
mistrijom zapečatili
Ünnepnapok
Ismét ünneplik
halottaikat
Egérszombat
nélkül nem élhet a nép
Gyertya ég az
utasért
A falon Szent
Miklós kép.
(M.
Prarevac: Bárány)
Szürcsölnek padlón
gyülekeznek
a vén banyák hajamat
nyelvükkel nyírják – vonóra
feszítik a hollót
Új szólásokat mondókákat
összhangokat teremtek
a kérlelhetetlen sárkány
elől
a tükör szakadékába
menekülök
Mögötte kutyaól
hollótoll
a túlon is túli trónon
tinta a veszettség nyála
Hóvihar zúdul a házra
agyagtálból vacsorára
ezüst fogainkkal
az enyészetbe rágva
űztük egér likába
az Ünnepeltet
oltott mésszel leöntöttük
vakolókanállal pecsételtük
