Hegedüs Katalin
Nagyatád, 1970. –
|
Megint mit?
Nézel rám,
mint egy kubista arckép
az üvegtéglán,
szigorúan,
mert a kubista arcképek
mindig szigorúak
és nem tudom,
mit követtem el,
de az biztos,
hogy valamit elkövettem,
mert szigorúan nézel,
miközben én egy impresszionista
kertben szaladgálok
szalaggal a hajamban
és egy francia
dalt éneklek, amit a
Montmartreon szoktak a kislányok,
ebben a dalban már benne van a mosónők
szomorúsága és a kéjlányok
reménytelensége a szerelemre,
vajon mit követtem el, hogy
kubista hidegséggel bünteted
impresszionista hajlamaimat?
|
Ponovo šta?
Gledaš me,
poput profila kubista
na staklenoj cigli,
strogo,
jer profili kubista
su uvek strogi
i ne znam
šta sam skrivila,
ali je sigurno
da sam nešto skrivila,
jer me strogo gledaš
dok ja u jednom impresionističkom
vrtu trčkaram
sa trakom u kosi
i neku francusku
pesmu pevam što šiparice
na Monmartru običavaju,
ta pesma već sadrži tugu
pralja i beznadežnu
ljubav bludnica,
šta sam skrivila
da moje impresionističke sklonosti
hladnoćom kubista kažnjavaš?
Prevod: Fehér Illés
|
Forrás:
https://www.litera-tura.eu/hegedus-katalin-versei/
