Hegedüs Katalin Színes nő – Žena u boji

 

Hegedüs Katalin Nagyatád, 1970. május. 03. – 

Színes nő   Gyerekként még csak fekete és fehér majd jönnek sorban az árnyalatok némán masíroznak be az ajtón átfestik a hajlatokat gyűrődik a bőr jobbról, balról a füled körül a kispárnától a piros körömlakk is egy dimenzió nő vagy és ez levehetetlen a komorság kiül az arcodra egy fényképen, nem szereted magad semmit nem bírsz elviselni a tükörben valaki mondja már, hogy szép csak a szépséghattyú vár megmentésre a többi tóba fulladt, mocsárban mérges gázok fojtogatták, nádszálakon lépkedsz tied az örökkévalóság, ahonnan visszajöttél lásd magad tükröződve, fényes legyen dimenziók hullanak mangrove mocsarakba hány öltözet ruha van rajtad, aki nem te vagy, csak hajnali rémálom, gereblyézd ki szemedből a homályt, hideg reggeleken maradj magad, ne keress játszótársat ne fuss újabb jelmezek után puhán lépkedj, mint ki most tanult meg járni, és felnőtt rögtön nő vagy, vigyázol a szoknyád szegélyére, hogy ne legyen vizes, elsírt felhőpocsolyák nedvességétől óvod dimenzióidat, ostoba liba, hát kellett neked ez a sok összevisszaság hogy félrevezess gyanútlan színeket hogy ne keveredj, hogy csak piros legyél vagy kék vagy sárga, esetleg végső soron talán egyszerűen hófehér.

Žena u boji   Kao devojčica još je tek bela i crna pa redom stižu nijanse nemo marširaju kroz vrata prefarbaju udubljenja gužva se koža sa leve i sa desne strane oko uha zbog jastuka i crven lak za nokte je dimenzija žena si to promeniti ne možeš pogled ti postaje sumoran na jednoj fotografiji ne voliš sebe u ogledalu ništa ne možeš podneti neka neko konačno kaže da si lepa samo labud lepote čeka spasavanje ostali su se u jezero udavili, u močvari su ju otrovni gasovi davili, po trsci hodaš tvoja je večnost odakle si se vratila pogledaj sebe u odsjaju, neka bude sjajna dimenzije padaju u mangrove močvare koliko odela imaš na sebe, koja nisi ti samo je noćna mora pre svitanje, odagnaj izmaglicu iz tvojih očiju, hladno li je jutro ostani sama, ne traži partnera za igru ne juri za novim kostimima lagano koračaj, kao neka koja je sad naučila da hoda i odmah odrasla žena si, paziš da rub tvoje suknje ne bude vlažna, tvoje dimenzije od vlage oplakanih lokvi oblaka čuvaš, glupa guska, zar ti je trebalo to mnoštvo darmara da obmaneš lakoverne boje da se ne zapetljaš, da budeš samo crvena ili plava ili žuta, ne daj bože na kraju krajeva možda jednostavno snežnobela.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Hegedüs Kata: Zsigeri nő, Budapest, Parnasszus, 2026. 14-15. old.

Hegedüs Katalin A nő és az óvilági poszáta – Žena i grmuša Starog sveta

 

Hegedüs Katalin Nagyatád, 1970. május. 03. – 

A nő és az óvilági poszáta
 
Megtanultam már sorban állni hőbörgés nélkül
időpontra hónapokat várni türelemmel
megtanultam fizetni a pénztárnál készpénzzel
amit előtte az automatából kell kivenni vagy
a borítékból, tudok kártyával is fizetni
fejben van legalább harmincnyolc pin kód
jelszó, megváltoztatott jelszó, sőt a régi
már semmire sem jókra is pontosan emlékszem
megtanultam az önkiszolgáló kasszát
az önkiszolgáló húspultot, a kenyérszeletelést
(a kávédarálást már elfelejtettem, azokban
a nagy közértes darálókban, pedig jó illata volt)
megtanultam a legkülönfélébb automatákat kezelni
pénzkiadó-betevő, csomagkiadó-feladó, parkolóüdítő,
csoki-adagoló, megtanultam száz kérdésre
válaszolni, a megadott lehetőségek közül
mint a KRESZ vizsgán, a, b, c vagy d
megtanultam nem gondolkodni
a vonalon belül közlekedni
szimbólumokat értelmezni
a kör átmérőjét vagy méterben az időt
Püthagoraszt álmomból felriasztva is
megtanultam nem csodálkozni
nem kérdezni
nem megkérdőjelezni
de most, hogy már ennyi mindent tudok
szeretném, ha valaki megtanítana
hogyan kell úgy élni
mint egy óvilági poszáta
aki nem az előírt vonalon belül közlekedik
és fütyülni is akkor kezd, ha kedve van hozzá.
 
Forrás: Hegedüs Kata: Zsigeri nő, Budapest, Parnasszus, 2026. 8-9. old.
 
 
Žena i grmuša Starog sveta
 
Već sam naučila stajati u redu bez srdžbe
strpljivo mesecima termin čekati
naučila sam gotovim novcem platiti na blagajni
što pre toga iz automata treba izvaditi ili
iz koverte, znam i karticom plaćati
u glavi bar trideset osam pin koda čuvam
lozinke, promenjene lozinke, pa još i stare
koje ni za što nisu korisne tačno pamtim
naučila sam kasu samoposlugu
pult za samoposlugu mesa, sečenje hleba
(mlevenje kafe u onim velikim mlinovima u samoposlugama
već sam zaboravila, a imali su prijatan miris)
naučila sam rukovati sa raznim automatima
bankomatima, mestima za predaju i preuzimanje paketa, parkiranja,
dozatorima za čokoladu, naučila sam na sto pitanja
odgovoriti, od zadanih mogućnosti
kao na ispitu za vozače a, b, c ili d kategorije
naučila sam ne razmišljati
unutar crte saobraćati
simbole interpretirati
prečnika kruga ili vreme u metrima
Pitagora i iz sna budevši
naučila sam ne čuditi se
ne pitati
ne dovesti u pitanje
ali sad, kad već toliko toga znam
volela bi kad bi me neko naučio
kako treba tako živeti
kao grmuša Starog sveta
koja se ne unutar crte kreće
i počinje cvrkutati kad joj je volja.
 
Prevod: Fehér Illés

Hegedüs Katalin A nő, aki – Žena, koja je

 

Hegedüs Katalin Nagyatád, 1970. május. 03. –

A nő, aki
 
Olyan, mint a pamutnadrág redői
szálazatlan gyapjú gombolyag levegő rései
chemtrail csíkok vakító kékben
lebombázott templomtorony az Erzsébet híd mellett
kietlen pusztaság vágya a bevásárlóközpontban
új cipők mellett kitekeredett koszos láb az aszfalton
festetlen köröm a Riviérán
apály egy perccel a dagály előtt
két hegycsúcs közrefogta ködös völgymély
második házasság előtt egy nap magány
összegyűrt takarók közé fészkelt meztelen comb
fehér fal két könyv között
utolsó hang utáni zöngés
csönd zajos szavak között
üres játszótér a faluban a disznóól mellett
hányás előtt öklendezés
hit helyett megbékélés
szárnyakért cserébe légcsavar
sírok között fehér kavicssor
rímek váltakozva döccenéssel
nézem arcod elmélyült ráncát
csúcsán elfolynak a percek
mélyében felismerések
belekerült egy kis piszok
gyöngyöt szült a tökéletlenség.
 
Forrás: Hegedüs Kata: Zsigeri nő, Budapest, Parnasszus, 2026. 7. old.
 
 
Žena, koja je
 
Takva kao nabori pantalona od pamuka
je vazdušni otvor na klupče neočešljane vune
pruga kemtrejlsa u zaslepljujućem plavetnilu
rušen toranj crkve pored mosta Eržebet
čežnja bezgranične pustinje u megamarketu
izvrnuta prljava noga pored novih cipela na pločniku
neofarban nokat na Rivijeri
oseka sekund pre plime
dubina doline između dva planinska vrha
jedan dan samoće pre drugog braka
između zgužvanih pokrivača uvučena gola butina
beo zid između dve knjige
zvuk iza poslednjeg zvuka
tišina između glasnih reči
prazno igralište u selu pored svinjca
bljuvanje pre bljuvanja
pomirenje umesto vere
propeler u zamenu za krila
bela staza belutaka između grobova
rima uz posrtaj
gledam duboku boru tvog lica
otiču minuti na njenom vrhu
u dubini joj su prepoznavanja
i nešto prljavštine
nesavršenost je biser rodila.
 
Prevod: Fehér Illés

Hegedüs Katalin Megint mit? – Ponovo šta?

 

Hegedüs Katalin Nagyatád, 1970. május 03. –

Megint mit?   Nézel rám, mint egy kubista arckép az üvegtéglán, szigorúan, mert a kubista arcképek mindig szigorúak és nem tudom, mit követtem el, de az biztos, hogy valamit elkövettem, mert szigorúan nézel, miközben én egy impresszionista kertben szaladgálok szalaggal a hajamban és egy francia dalt éneklek, amit a Montmartreon szoktak a kislányok, ebben a dalban már benne van a mosónők szomorúsága és a kéjlányok reménytelensége a szerelemre, vajon mit követtem el, hogy kubista hidegséggel bünteted impresszionista hajlamaimat?

Ponovo šta?   Gledaš me, poput profila kubista na staklenoj cigli, strogo, jer profili kubista su uvek strogi i ne znam šta sam skrivila, ali je sigurno da sam nešto skrivila, jer me strogo gledaš dok ja u jednom impresionističkom vrtu trčkaram sa trakom u kosi i neku francusku pesmu pevam što šiparice na Monmartru običavaju, ta pesma već sadrži tugu pralja i beznadežnu ljubav bludnica, šta sam skrivila da moje impresionističke sklonosti hladnoćom kubista kažnjavaš?   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.litera-tura.eu/hegedus-katalin-versei/