Ranko Jovović
Kosić kod Danilovgrada 1941. –
Divlji
plač
Pozdravljamo divlje
pesnike sveta!
Sunce, vazduh, pastira, đavola, anđela, Kozu, ovcu, konja, orla, svraku ― Boga nad i u njima. Pozdravljamo svetlost zaslepljujuću Što poput večnog struji naniže, Pozdravljamo uru kad horde brđana Uleteše u ovaj grad Kad nateraše bronzanog lažiboga Na kapiji gradskoj ― Da po božanski izveže: Graditelji, zdravo! Pozdravljam vas, o divlji pesnici Bodeže, oklope, sedlanike, Bičeve, topuze, boksere, drenovače, Misli vaše zavereničke, senke hitre - Sav taj prirodan materijal Odiskon Osvajača Naročito pozdravljam. I čekiće vaše teške, elastične ― I križeve i eksere čekića Pozdravljam. Besne mađije na vašim čelima Pred kojim proplakaše gradski urođenici Pozdravljam krikom novorođenog divljana. Sa dna ovog šupljeg dna Gde čovek i nešto žive udruženi Gde čovek i ništa rat vode ― Pozdravljam divlji plač Razgovetnih, oblačnih, tavnih. |
Vad zokogás
Köszöntsük a világ vad költőit!
A napot, a levegőt, a pásztort, az
ördögöt, az angyalt,
A kecskét, a birkát, a sast, a
szarkát –
Istent felettük és bennük.
Köszöntjük az időt-állóként
Lefelé áramló vakító fényt,
Köszöntjük a pillanatot, mikor ezt
a várost
Hegylakó-hordák özönlötték el,
Mikor a városkapun
A bronz-istentagadót
kényszerítették –
Magasztosan hirdesse:
Építészek, szervusztok!
Köszöntelek benneteket, ó vad
költők,
Tőrök, vértezetek, nyergek,
Korbácsok, buzogányok, bokszerek,
somfabotok,
Össze-esküdt gondolatok, fürge árnyak
–
Külön köszöntöm
Az Ősidők Hódítóinak
Összes természetes anyagát.
Köszöntöm
Súlyos, rugalmas kalapácsaitokat is
–
A kalapács keresztjeit és szögeit
is.
Újszülött vadóc-sikollyal
köszöntöm
A városi bennszülötteket sírásra
késztető
Homlokaitokon hordott dühös varázsigéket.
E feneketlen mély mélyéről,
Ahol az ember közösségekben is él,
Ahol az ember semmi-háborút is
vezet –
Köszöntöm az értelmesek, borúsak,
sötétek
vad zokogását.
Fordította: Fehér Illés
|