Lejla Kašić Bjekstvo – Menekülés

Lejla Kašić Prijepolje 15. april 1996. –

Bjekstvo Dolaziš mi. Hladna kao ova noć. Nepomično stojiš. Gledaš me, a gledaš kroz mene. Gledam te, a gledam kroz tebe. Očiju tvojih nema, spojile su se sa tamom. Dodirujem ti ruke. Bijele su. Smežurane kao tvoje lice starice koje nikada neću vidjeti. Ledene su. Ne osjećaš moj dodir. Tu si, a nisi. Nisi, a jesi. Ne govoriš ništa. Gradiš zidove neobjašnjive tišine. A iz tišine vrišti istina. Istina od koje bježim. Progovori nešto! Otjeraj sumnju, obuzdaj turobne misli. Okončaj turobne sate, dane, mjesece. De dozvoli turobne godine. I dalje ćutiš. Bježim od tvoje tišine u sjećanja na tvoj smijeh, na naš smijeh. Ćutiš. Progovori, molim te, progovori! Kaži mi ono što želim da čujem. Slaži me. Zagrli me. Zagrli me jako, slomi mi bol, bol od kog bježim, a koji me uvijek nađe u golim noćima iz kojih bježim u tvoja jutra, naša jutra. Razderaću crvena usta krikom do neba, a ti me nećeš čuti. Suze će oprati moje lice, a ti me nećeš vidjeti. Pružiću ti ruke, ti ih nećeš prigrliti. Bježim od praznine dodira u davne dane kad sam te mogla zagrliti, a nisam. Bježim. Bježim od sebe tražeći se u tebi. Pa tebe tražim u meni. Pa te tražim u svemu i ničemu. Bježim. Bježim od tvoje smrti u naš život, još miriše na Drinu, politru Nikšićkog, tople sendviče, kokice, kakao, bunt i prkos jedne mladosti koja je slobodu voljela više od života. Ne dam te dubinama pohlepne rijeke. Otimam te od podmuklih njenih talasa. Ne priznajem smrt kao kraj. Bježim od nje. Bježim od njega. Bježim k tebi. Ti znaš, ne postoji kraj. Ti znaš, ja te ne ostavljam.- govori odjek dobro poznatim intonacijama dobro poznate stihove EKV-a. I dalje imaš smiješan akcenat. Volim te.

Menekülés Jöttél. Mint ez az éj, ridegen. Mozdulatlanul állsz. Nézel, de rajtam keresztülnézel. Nézlek, de rajtad keresztülnézek. Szemed eltűnt, a homállyal egyesült. Megérintem kezed. Fehér. Aszott mint a sosem fogom látni öreg arcod. Fagyos. Érintésemet nem érzed. Itt vagy, de mégsem. Nem vagy, mégis vagy. Nem szólsz. Megmagyarázhatatlan csendfalat építesz. És csend kiált a csendből. Az igazság, melytől menekülök. Szólalj meg! Űzd el a kétséget, szelídítsd meg a komor gondolatokat. Szakítsd meg a bús órákat, napokat, hónapokat. Ne adj helyet a csüggedt éveknek. Továbbra is hallgatsz. Ebből a te némaságodból mosolyod, kacajunk emlékébe menekülök. Hallgatsz. Szólalj meg, kérlek, szólalj meg! Mondd azt, amit hallani szeretnék. Hazudj. Ölelj meg. Szorosan ölelj meg, zúzd szét fájdalmam, a fájdalmat, melytől menekülök, azt, ami a rideg éjszakákon, ahonnan reggeledbe, reggelünkbe menekülök, mindig megtalál. Mennyboltig terjedő sikoltással szakítom szét a piros ajkakat, de te nem hallasz meg. Arcomat könny mossa, de te nem veszel észre. Kezem feléd nyújtom, de nem öleled át. A közömbös érintésektől a régi napokba menekülök, amikor megölelhettelek, de nem tettem. Menekülök. Önmagamtól menekülök, önmagamat benned keresve. És téged önmagamban kereslek. És mindenben téged kereslek és a semmiben. Menekülök. Halálodból életünkbe menekülök, még érzik a Drina, a fél liter Nikšić-i*, a meleg szendvicsek, a pattogatott kukorica, a kakaó illata, az ifjúság lázadása, hajthatatlansága, mely az életnél is jobban szerette a szabadságot. A telhetetlen folyó mélyének nem adlak át. Kiragadlak alattomos hullámaiból. A halált, mint végzetet, nem ismerem el. Menekülök a haláltól. Menekülök. Hozzád menekülök. Te tudod, végzet nem létezik. Te tudod, nem hagylak el.- mondd el EVK jól ismert sorait, azzal a jól ismert hanglejtéssel. Kiejtésed még mindig nevetséges. Szeretlek. *Nikšić-i (niksityi) – utalás egy montenegrói, Nikšić-ben (Niksity) gyártott sörfajtára. Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://hiperboreja.blogspot.rs/2016/09/poezija-i-proza-lejla-kasic.html

Lejla Kašić Gnijev bogovima – Istenek ellen, haraggal*

Lejla Kašić Prijepolje 15. april 1996. –

Gnijev bogovima

Bogovi, čujte me!
Opraštam vam suše koje su uništile žetve.
Opraštam vam kiše koje su uništile usjeve.
Opraštam vam Srednji vijek.
Inkviziciju vam opraštam.
Opraštam vam Aušvic.
Opraštam vam Holokauste.
Milione gladnih, promrzlih, bolesnih,
ubijenih bez prilike da imaju djetinjstvo,
opraštam vam.
Evoluciju vam opraštam!
Opraštam vam što ste potopili Atlantidu i Titanik,
ali ne opraštam vam što ste potopili nju.
Bogovi, opraštam vam uništene svijetove raznih civilizacija,
ali ne opraštam vam što ste uništili Njen svijet.
Bogovi, opraštam vam smrti velikana da Vinčija, Ajnštajna, Betovena,
ali Njenu smrt vam ne opraštam.
Bogovi, čujte me, opraštam vam sve, ali Nju ne praštam nikome,
pa ni vama. 

Izvor: https://hiperboreja.blogspot.rs/2016/09/poezija-i-proza-lejla-kasic.html

Istenek ellen, haraggal*

Istenek, rám figyeljetek!

Megbocsátom nektek a termést megsemmisítő szárazságot.

Megbocsátom nektek a vetést megsemmisítő esőt.

Megbocsátom nektek a Középkort.

Az inkviziciót megbocsátom nektek.

Megbocsátom Auschwitzet.

Megbocsátom a holokausztot.

Az éhes, átfagyott, beteg, meggyilkolt

sokaságot, akiknek a gyerekkor nem adatott meg,

megbocsátom nektek.

Megbocsátom az evolúciót.

Megbocsátom nektek az Atlantisz és Titanic elsüllyesztését,

de hogy (a n)őt** elsüllyesztettétek, azt nem bocsátom meg.

Istenek, megbocsátom nektek a különböző civilizációk megsemmisítését,

de azt, hogy a(z) (N)Ő világát megsemmisítettétek, nem bocsátom meg.

Istenek, megbocsátom nektek da Vinci, Einstein, Beethoven halálát,

de (a N)Őt nem bocsátom meg.

Istenek, rám figyeljetek, mindent megbocsátok, de (a N)Őt senkinek,

hát nektek sem.

Fordította: Fehér Illés

*A cím Lenner Móger Tímea ötlete

 Prevod naslova: Timea Lener Moger

**őt = (a n)őt – az eredeti szövegben az egyes szám harmadik személyében szereplő személy kihangsúlyozottan nő. Ezt, mivel a magyar nyelv nem különbözteti meg a nemeket, így próbáltam érzékeltetni. 

Lejla Kašić Vaskresenje – Feltámadás

Lejla Kašić Prijepolje 15. april 1996. –

Vaskresenje Voskresni oči moje. Neka bude da nisu vidjele to što su vidjele. Neka bude da nisu oplakale to što su oplakale. Neka bude da nisu mrzjele to što su mrzjele. Neka bude da nisu voljele to što su voljele. Neka bude da se nikad nisi budila u njima. Neka bude da nikad nisi Umorna samo potonula u njih. Neka bude da ti nikad saučesnik nisu bile. Neka bude da nikad u njima podsmijeh nisi vidjela. Voskresni oči moje! Previše boli. Ponovo se rodi sa njima, ili neka ih ne bude, kao i tebe.

Feltámadás Szemem, támadj fel. Adassék meg, hogy nem látta azt, amit látott. Adassék meg, hogy nem siratta el azt, amit elsiratott. Adassék meg, hogy ne gyűlölje azt, amit gyűlölt. Adassék meg, hogy ne szeresse azt, amit szeretett. Adassék meg, hogy sosem ébredtél vele. Adassék meg, hogy sosem Fáradtál el, csak belemerültél. Adassék meg, hogy bűntársad sosem volt. Adassék meg, hogy sosem láttál benne kárörömet. Szemem, támadj fel! Nagyon fáj. Szüless vele újra, vagy azt, amit te, ne érje meg. Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://hiperboreja.blogspot.rs/2016/11/poezija-opet-lejla-kasic.html