Kiss József
(Mezőcsát, 1843. november 30. – Budapest, 1921. december 31.
A Knyáz Potemkin
Fekete vizeken – hali-hé-hali-hó!
Száll a Knyáz Potemkin, a fekete hajó. Süvítő szélvésznek a szemébe néznek Jó hatszáz legények – – Hali-hé-hali-hó! –
A fekete hajó.
Visz csempész dugárút vörös zászló alatt,
Tiltott rakománya a szabad gondolat. Nyílt lázadást ringat, mint bölcső, fedelén Hatszáz hajós legény – – Hali-hé-hali-hó! – A lázadó hajó!
Batumnál megfúrták – hali-hé-hali-hó! –
Krim alatt fölrobbant s tovább ment a hajó. A sárga vizeken vad örvény nyelte el – Vaj’ most hol vesztegel – Hali-hé-hali-hó! – A babonás hajó?
Jár, jár szakadatlan, jár csendbe, csendetlen,
Tovaleng bordátlan, kering feneketlen, És árbóca hegyén Lobogója a lengő piros északi fény – – Hali-hé-hali-hó! – A hazátlan hajó! –
És ahol megjelen és ahol partot ér,
Erőre kap a kar, fölforr a tunya vér, Gőg, gazság elsápad, szem nyílik, lánc szakad És minden rab szabad – – Hali-hé-hali-hó! – A szabadság-hajó!
– Te ura viharnak, tengernek, hajónak!
Ha elhívni látod poétádat jónak, Ha üt majd az órám – hali-hé-hali-hó! – – Pihenni mire jó? – Hadd jöjjön el értem Az a hajó!
A hatszáz legénnyel üljek ott egy sorba,
Mint a rózsák ülnek együtt egy bokorba. Sívó pusztaságra, amely tikkad, szárad, Vigyük el tavaszát a szabadulásnak. – Hali-hé-hali-hó! – Te örök szent hajó! |
Knez Potemkin
Na crnim vodama – ihajla čuhajla!
Leti Knez Potemkin, ta lađa crna.
Burnoj oluji odoleva
Četa dobrih momaka –
– Ihajla čuhajla! –
Ta lađa crna.
Pod crvenom zastavom se krije švercana roba,
Zabranjen teret je misao slobodna.
Na palubi, otvorenu bunu ljulja, kao kolevka,
Četa dobrih momaka –
– Ihajla čuhajla! –
Ta lađa buntovna!
Kod Batuma probili – ihajla čuhajla! –
Kod Krima puknula ali lađa put nastavlja.
Na žutim vodama surov vrtlog ju proguta –
Gde li sad tumara
– Ihajla čuhajla! –
Ta lađa predrasuda?
Ide, neprekidno ide, ide tiho, glasno,
Bez rebara se ljulja dalje, kruži bez dna,
I na vrhu jarbola
Zastava joj je crvena svetlost severnog pola –
– Ihajla čuhajla! –
Ta lađa bez doma! –
I gde se pojavljuje i obalu dotiče,
Ruka novu snagu dobija, krv lenja provri,
Bledi se obest, podlost, oko se širi, pucaju okovi
I rob je na slobodi –
– Ihajla čuhajla! –
Ta lađa koja slobodu nosi!
– Gospodaru vihora, mora, broda!
Ako je vreme da poeta na put krenuti mora,
Ako mi je odzvonilo – Ihajla čuhajla! –
– Čemu se odmara? –
Neka dođe po meni
Ta lađa!
Neka sedim sa četom momaka u istom redu,
Kao što su ruže zajedno na istom grmu.
Na živi pesak, koji se suši, malaksa,
Nek odnesemo slobodu maštanja.
– Ihajla čuhajla! –
Lađa večnog praznika!
Prevod: Fehér Illés
|
