Lackfi János Budapest,
1971. május 18. –
|
Bűvésznek lenni
Bűvésznek lenni szórakoztató
ha hazamegy s rögtön ledobja aktatáskáját, tarka kendő lesz belőle, mely könnyű füstként elenyészik, nem dobban földre kézelőjéből jó tucatnyi tojást szed elő, megebédel és kezéből a szürke újság postagalambként tovaröppen ha akar, még a mennyezetre is lefekhet, hogy ott aludjék és kipihenten ébred reggel szájából égő villanykörték potyognak, hogyha nagyot ásít De bűvésznek lenni néha terhes, hogyha felteszi a kalapját, biztos, hogy a fejére hullik belőle egy nyúl vagy egy macska, a szőlő fürtje szerteporlik porcukorként, ha odamarkol, ha orrot fújna, óra kattog kezében zsebkendő helyett Megtehetne száz bolondságot, s nem tesz egyet sem: hivatása áldozata, Midász királyként, fásultan termeli a csodát |
Biti čarobnjak
Biti
čarobnjakom zabavno je
kad
kući stiže i aktovku
odbaci
postaće šarena marama
koja poput dima nestaje
na zemlju neće lupnuti,
iz rukava tuce
jaja vadi, ruča
i iz
ruku siva novina
kao
golub pismonoša odleti
ako
želi, čak i na tavan može
leći
da bi tamo spavao
i
ujutro odmoreno se budi
ako
zevne iz usta
upaljene
sijalice padaju
Ali biti čarobnjakom katkad je i tegobno,
stavi li šešir
zasigurno na glavu će mu
zec ili mačka pasti,
grozd grožđa poput šećera u prahu
će raspršiti, ako mu se
prohtije da nos izduva, u ruci
umesto
marame sat će kucati
Mogao
bi stotine ludosti praviti
ali ni jednu neće uraditi: žrtva je
svoje profesije, poput kralja Midasa
čudo ravnodušno stvara
Prevod: Fehér Illés
|
