Ljiljana Lalić Старица се чешља – Fésülködik az anyóka

 

Ljiljana Lalić, Banja Luka 25.12. 1958. –

Старица се чешља   Бијелу косу бијелим чешљем ишчешљала у косу је мјесечину уплитала. На дно ока звијезде потопила Црне власи бијелима мијењала Црне ноћи дању је сањала А по ноћи очи не склапала. Мислила је да смислит не може ништа што би утјеха јој била, Самсонову слабост презирала.   љето, Кистање, 2018.   Izvor: autor

Fésülködik az anyóka   Fehér haját fehér fésűvel igazgatta hajába a holdfényt fonta. Szeme mélyébe a csillagokat dobta A fekete szálakat fehérre váltotta Fekete éjről nappal álmodott Éjjel meg virrasztott. Hitte megnyugvás számára nincs már megvetette Sámson puhányságát.   Kistanje, 2018 nyara.   Fordította: Fehér Illés

Ljiljana Lalić Garantovati – Szavatolni

Ljiljana Lalić, Banja Luka 25.12. 1958. –

Garantovati Prije nekoliko dana milostivog čovjeka počeli su da jedu zidovi. Ustajao je noću laganiji za nekoliko kilograma ali još uvijek prizemljen palio cigarete pomno proučavajući zadimljene krugove. U jednom od njih pojaviše se obrisi nekoga ili nečega. Udubljivao se svom silom naprezao pokušavao iskopati brzo zamalo iščezlog sopstvenog Nestora. Ispod razbacanih zamršenih ganglija prolazio je sivom i bijelom gustinom uvlačeći se u žljebove, pukotine upadajući u rascjepe između hemisfera odmarajući se pokatkad na svojim plećima u hladovini razgranatog moždanog stabla. Vuk ili čovjek. Čovjek ili vuk. Dvoumio je i tako u beskonačnoj dimnoj zavjesi čekao svanuće. 10. januar, 2013.

Szavatololni Pár nappal ezelőtt a falak kezdték enni a könyörületes embert. Éjjel néhány kilóvala könnyebben de még mindig józanul gyújtott rá és tanulmányozta a füstkarikákat. Egyikben valakinek vagy valaminek az alakja tűnt fel. Minden erejét összeszedve próbálta a már majdnem eltűnt önmaga Nesztorát feltárni. A szanszét szórt ideggócok alatti vájatokba repedésekbe behúzódva a féltekék közötti hasadékokba bukva néha a szerteágazó agytekervények hűvösében saját vállain megpihenve szürke és fehér masszaként haladt. Farkas vagy ember. Ember vagy farkas. Kételkedve végtelen füstfüggönyben várta a virradatot. 2013. január 10. Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Ljiljana Lalić Frojdova kuća - muzej – Freud ház - múzeum

Ljiljana Lalić, Banja Luka 25.12. 1958. –

Frojdova kuća – muzej 

Pozvonite, molim,

gospodin Frojd Vas očekuje.

Dok hodate uz stepenice

udišete neobičan miris, stogodišnje iskustvo

oslobađanja od straha...

Vođeni svjetlom i tamom

zaustavljate se pored kreveta

Na trenutak Vam se čini da je prazan

ali tek ste mu se približili

čekate svoj red.

Iz susjedne sobe dopire podrhtavajući glas

gospođe Anne.

Iziskuje naizmjeničan dijalog sa njom i samim sobom

sa svjesnim i nesvjesnim.

Frojd napušta Beč

odlazi u Pariz, London...

On je bolestan.

Vraća se Vama na razgovor.

Sada je tu kao i ranije.

ostavlja šešir i torbu za putovanje

Počinje p s i h o a n a l i z a...

Kamin miriše na pepeo

preko njega se presijava topla kestenjasta.

U drugoj sobi čuješ, opet neko razgovara.

Djevojka izvlači iz ormara crne majice

sa bijelim otiscima štampača.

Kroz prozor sobice, preko vaze sa cvijećem

gledaš ulice Beča se rastaču

jer svijet u gomilama dolazi i odlazi.

Zvonce je usijano i promuklo odzvanja.

Godpodin Frojd se ne uznemirava

stražari – fotografije čvrsto stoje na zidovima

Naš razgovor se nastavlja kao neprestano opraštanje.

Ne možemo da pobjegnemo od analize

Sebe - Frojda.

april, 2012. Beč- Banjaluka

Izvor: autor

Freud ház – múzeum

Kérem, csengessen,

Freud úr várja Önt.

A lépcsőn felfelé igyekezve

majd különleges illatot érez, a százéves tapasztalat

felodja a félelmet...

Fény és homály irányítja

és ágyánál áll meg.

Egy pillanatra úgy tűnik Önnek, üres,

de épp csak megközelítette,

türelmesen várjon.

A szomszéd szobából Anna asszony reszkető hangja

hallatszik.

Párbeszédet folytat, hol Annával, hol önmagával,

a tudattal és tudatalattival.

Freud elhagyja Bécset

Párizsba, Londonba megy...

Beteg.

Visszatér Önhöz, beszélgetni.

Most itt van, mint egykor.

Kalapját, bőröndjét félretette.

Kezdődik a  p s z i c h o a n a l í z i s...

A hamuszagú kandallón

meleg gesztenyebarna szín ragyog.

A másik szobából ismét beszélgetés hallatszik.

A lány fehér nyomtatónyomos fekete pólókat

húz ki a szekrényből.

Virággal tele váza felett, az ablakon keresztül

nézed Bécs szétfolyó utcáit

ahol csoportokban jön és megy a nép.

Rekedten visszhangzik az izzó harang.

Freud úr nem zavartatja magát

őrködik – a falakon helyükön vannak a fényképek.

Beszélgetésünk szakadatlan búcsúzásként folytatódik.

Önmagunk – Freud kutatása elől

nem menekülhetünk.

Bécs-Banja Luka, 2012. április

Fordította: Fehér Illés