Zoran M. Mandić Vladičin Han 1950. –
Gospodovo pismo
Pričali
smo onima koji nas
ne
vole
nevešto
sricali odbranu ljubavi
pretvarali
se u pobunjenike
ispred
kojih je neprijatelj isprečio
visoki
zid metafore
Na
brzinu smo se preobukli u pesnike
i govornike
isto tako
sklonili psovke
među
sigurnije reči
i lukavije
glasove
Opuštena
lica spokoju ogledala
bez
koncentracije i želje za pozom
pohitala
su da nam se
načude
da
nam se narugaju
Čula
se škripa pršljenova
rika
zveri
jednom
opsenaru pričinjavao se cvrkut
ne znajući
da je to glas ogledala
koga nije
izdalo strpljenje
Na vrhu
jezika Gospod je pisao pismo
svojim pomoćnicima
objašnjavajući
u njemu zveri
opsene i
cvrkut
Na kraju smo
se setili koliko moći
prevara
krije u sebi
i požurili
da na poštu odnesemo
Gospodovo
pismo
|
Az Úr levele
Azoknak
meséltünk akik nem szeretnek
bennünket
védve a
szerelmet balgán motyogtunk
lázadókként
viselkedtünk
akik
előtt az ellenség magas
metaforafalat
állított
Sebtében
költőkké szónokokká
álcáztuk
magunkat
a
szitkokat a biztosabb szavak
és
ravaszabb hangok
közé
rejtettük
Fesztelenül
tükörnyugalommal
összpontosítás
tettetés nélkül
közelítettek
felénk hogy
csodálkozzanak
hogy gúnyoljanak
minket
Csigolyaropogás
vadak
üvöltése hallatszott
egy
álmodozónak csicsergésnek tűnt
nem
tudva a türelmét nem veszített
tükör hangja
Segédeinek
az Úr nyelve hegyén
írt
levelében
magyarázott
a benne lévő vadakról
látomásról
csicsergésről
A
végén eszünkbe jutott mekkora hatalmat
mennyi
csalást rejt magában
és
sietve vittük
az Úr
levelét a postára
Fordította:
Fehér Illés
|
Izvor:
In Zoran Bognar: Novo raspeće Ratkovićevi večeri poezije Bijelo Polje
2008.
