Milena Marković Zemun 6. april 1974. –
|
Mamice
ja bih ti kupila kuću
znaš li kakvu znaš li kakvu sa hladom od loze i drvenim stolom i klupicom da odmoriš noge i roštilj bi stajao tu pored i stolica koja se ljulja a unutra u kući imala bi velika kuhinja cimet bele pločice svuda puno drvo velika radna površina i stolica da ne stojiš dok radiš mamice i tu bi bio veliki sto sa klupama za svu tvoju decu i sve tvoje unuke i sve tvoje sestre i za njihovu decu i za decu tvoga brata i za decu komšijsku i za neku decu ko zna odakle u hodniku bi bila hladovina i lepi prekrivači na podu i dve sobe u jednoj televizor samo za tebe i udoban kauč samo za tebe u drugoj krevet veliki i ormarić sa ogledalom i fiokama i stolica sa tankim nogicama i medene lake drške na fiokama ono što si viđala po kućama i htela da imaš jednom tada kad su te nudili sokom po kućama a ti si bila gladna i kreme puno koliko hoćeš za tvoje lice lepo i nanule za tvoje noge a gore bi bile sobe za tvoje unuke i jedan tavan gde bi držala ono bez čega ne možeš moje stare parfeme od tvoga sina lestve za gimnastiku muf od tvoje starije ćerke mirišljav vojnike bez glave od tvog unuka bolesnog stari samovar novine stare recepte koje nikad ne znaš gde su knjige otvorene i zaboravljene slike. mamice hoću da ti kupim kuću ali ne znam da li mogu i danas sam bez ičega i sutra neću imati ništa i još ti pijem krv mamice i još ti sedim pored kolena toplog mamice bićemo jednom u kući zajedno onoj da ne kažem kojoj mamice. |
Anyám
házat vennék neked
tudod milyent tudod milyent szőlőlugassal és fából készült asztallal és sámlival hogy lábadat pihentethesd és rostély is lenne és hintaszék a házban meg nagy konyha cimet-fehér lapokkal mindenütt fa nagy munkafelület és szék hogy míg dolgozol ne kelljen állnod anyám és lenne itt nagy asztal padokkal is gyerekeidnek és unokáidnak és nővéreidnek és nővéreid gyerekeinek és bátyáid gyerekeinek és szomszédaid gyerekeinek és a ki tudja honnan jövő gyerekeknek hővös lenne a folyosón a padlón meg szép szőnyegek és két szoba lenne csak számodra TV az egyikben csak számodra kényelmes heverő nagy ágy a másikban és szekrény tükörrel és fiókokkal és kecses-lábú szék és a fiókokon filigrán fogantyúk minden amit a házakban láttál és kívántad egyszer a tiéd legyen akkor amikor a házakban üdítőt kínáltak te meg éhes voltál és szép arcodra amennyit csak akarsz kenőcs és lábadra papucs fenn meg szobák unokáid számára meg padlás ahol a nélkülözhetetlen dolgokat tartanád régi illatszereimet fiad bordás-falát idősebb lányod illatos muffját beteg unokád fej-nélküli katonáit az öreg szamovárt régi újságokat a soha nem tudod hol lévő recepteket nyitott könyveket elfeledett képeket. anyám házat neked akarok venni de nem tudom megtehetem-e ma is nincstelen vagyok és holnap sem lesz másként és még mindig véredet szívom anyám még mindig meleg térded mellett ülök anyám egyszer házban leszünk együtt abban hogy ne mondjam melyikben anyám.
Fordította:
Fehér Illés
|
