Marno János Majd eljön érted – Doći će po tebe

 

Marno János Budapest 1949. március 3. –

Majd eljön érted   A ház bezárva, apja a ruhás- szekrényben, nadrágjait és zakóit öltve. A szekrény fekete és öblös, hajnali fúvósötös, valamint ő mint az apja műve. Akár az első hanglemez, egy táskalejátszóval, 1964-ben, szintén tőle, és most kerüljünk kijjebb, a konyha felé, ahol tetőzni fog a dráma. Előbb azonban még az előszoba. Beleborzong a hideglelő szóba, hó- és sárcipők, félretaposva, mögötte apja izzó agyagszobra ásít, mint az életben annyiszor, ha valami őrülten kiborította. Most pedig semmi oka. Vagy álmodna? Lába fityeg, mintha madzagon lógna, és felfigyel a rázkódó ajtóra, melyet fogva tart még a rigli. (Ritka menetű, hosszúszárú facsavar, melynek a fejét egy szárnyas vagy tollas, forgatható fogantyú pótolja.) És elenged csakhamar mégis a fa, rés tárul, a sötétből kifestik a nővére arca, hova tegye, honnan kapja a fényt, a lámpa befelé ég, fülében csak a szekrény hangja, 1- 977, halottját karon ragadja, belekarol s a konyhába vonszolja, a hang nem hagyja abba. S ott sincs nyugta. Székbe gyömöszöli testét, a szék sárga, mint a szalma, és vizes, mint tenyere, talpa. Apját szólítja, hogy távol tartsa, lévén a ház egybe- nyílva belül. És mert magyarázattal tartozik neki. Beengedtem, mondja, hogyne engedtem volna be, elvégre ő is csak egy Marno, nem zárhatod ki, egy Marno ugyanonnan, ahol most te, mondja, tudván, hogy ezt maga sem érti. A nővére meg egykedvű és néma. Nincs is benne semmi értenivaló. Hanem csupán hallgatni kell tudni. Meg- hallani, ha talajt ért benned a hó.

Doći će po tebe   Kuća je zatvorena, otac u gar- derobnom ormaru hlače i sakoe oblači. Ormar je crn i prostran, jutarnji duvački kvintet, nadalje on kao očevo delo. Kao prva gramofonska ploča, sa gramofonom, 1964., također od njega, i sad vani idemo, prema kuhinji, gde će drama kulminirati. Ali još pre predsoblje. Zadrhti zbog hladnih reči, cipele za sneg i blato, nakrivo gažene, iza užaren kip oca od gline zeva, kao toliko puta, kad je zbog nečega ispao iz takta. Sad pak za to nikakvog razloga. Ili sanja? Noge mu se klate, kao da na kanapu vise, pažnju na vrata obraća koja se tresu ali reze još drže. (Dugačak zavrtanj od drva sa retkim rezovima čiju glavu neka okretna ručica sa krilom ili perjem nadomesti.) Ipak i drvo ubrzo popušta, širi se otvor, iz mraka lice sestre se iscrtava, gde da stavi, svetlost odakle dobiva, sijalica iznutra gori, u ušima joj tek zvuk ormara, 1- 977 svoju pokojnicu za ruke hvata, uhvati za ruke i u kuhinju vuče, glas se ne prekida. Ni tamo ne miruje. Svoje telo na stolicu prisili, stolica je poput slame žuta i mokra kao njen dlan, stopalo. Oca priziva, neka ju na distancu drži, jer kuća iz- nutra je spojena. I duguje mu objašnjenje. Pustio sam, kaže, kako ne bi pustio, pa i ona je samo jedna Marno, ne možeš ju isključiti, jedna Marno od tamo gde si ti sada, kaže, znajući da to ni on sam ne shvata. A sestra pak je ravnodušna i nema. Nema tu šta da se razume. Samo ćutati treba znati. Ču- ti ako sneg u tebi tlo dotiče.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://reader.dia.hu/document/Marno_Janos-Narcisz_keszul-17833

Marno János Kénezés – Sumporisanje

Marno János Budapest 1949. március 3. –

Kénezés A mélyfagyban a hó csakugyan besárgul, mintha odahugyoztak volna, vagy kénezték, még sosem láttam hordót kénezni, nemhogy havat, világos hát, hogy amikor kénezésről szólok, az színtiszta köntörfalazás. Nem- beszélhetek minduntalan csak a pokolról. A kén mint egy csepp abból, amit egyesek szerint többen megúsznak, többek szerint pedig egyesek nem fognak megúszni, a kén, amint kimondom, magáért beszél, magam félrehúzódva bólogathatok. Hanem ott van még az ipari só, mélyfagyban az sem számít sokat, viszont annál többet sárgít. Mintha először járnék erre újra, mióta elégették a hugomat, mert meghalt.

Sumporisanje Sneg u dubokom mrazu zaista požuti, kao da su tamo mokrili ili sumporisali, još nikad nisam video sumporisanje buradi a kamoli sneg, dakle jasno je kad sumprisanje spominjem to je čisto pretvaranje. Ne mogu vazda samo o paklu pričati. Sumpor je kap od onoga što prema nekima mnogi jeftino prolaze, prema mnogima pak neki neće jeftino proći, sumpor, kad izgovorim sam za sebe priča, mogu se povlačeći glavom klimati. Ali tamo je još i industriska sol, u dubokom mrazu ni to ne znači mnogo ali tim više žuti. Kao da sam ponovo prvi put na ovom kraju od kada su moju sestru spalili, jer je umrla. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.litera.hu/hirek/az-ev-verse-marno-janos-kenezes