Stevan Martinović balada o vetrenjači - ballada a szélmalomról



Iz zbirke pesama Stevana Martinovića: Tvrdo nebo (1983), Glas - Banja Luka

Martinovity Stevan Kemény égbolt (1983) című versestkötetéből, Glas – Banja Luka

balada o vetrenjači (devojčici rožiki rind iz detinjstva koju su samleli točkovi mlina) i ja sam umro tu po ko zna koji put igrajući se vrteći se na velikom točku u porodilištu hlebova ispavši raširenih ruku kroz drhtavo sito moje sićušno tijelo u svježu humku od brašna utisnulo je krst i ja sam umro tu po ko zna koji put jureći u susret madosti lica rumena kao hleb dok nisam sav problijedio od brašna od oštre nule zarekao sam se utisnuvši krst u svježu humku sićušnim tijelom da ću početi ispočetka od nule vrtiti se raširenih ruku dok ima šta da se melje dok mi krst bude trpio leđa i ja sam umro tu na pšeničnom groblju ispavši kroz drhtavo sito da bih se igrao sa velikim točkom dok ima šta da se melje dok mi kvasac usta ne začepi dok krtst mjesto mene ne ustane dok humka od muke ne pocrni

ballada a szélmalomról (gyerekkori pajtásomnak rind rózsikának, akinek élete a szélmalomban játszva tört ketté) én is itt haltam meg ki tudja hányadszor játszottam már a hatalmas karzaton szökdelve hol kenyerek életre kelnek mikor a remegő szitán tárt karokkal hullva át törékeny piciny testem a frissen őrölt puha hanton lelte a megnyugvást én is itt haltam meg ki tudja hányadszor szaladtam kenyérpiros arccal üdvözölni az ifjúságot míg végleg el nem fakultam a liszttől a nullás fehértől és megfogadtam törékeny testtel a frissen őrölt puha hanton hogy tárt karokkal a null-pontról ismét elkezdem a körforgást míg újra s újra őröl a kerék míg a keresztet bírja a derék én is itt haltam meg a búza-sírban a remegő szitán hullva át hogy játszhassak a hatalmas karzaton míg újra s újra őröl a kerék míg élesztő nem tömi be szám míg nem áll kereszt helyettem míg a hant fel nem ölti a gyászruhát Fordította: Fehér Illés Megjelent: Hét Nap – 1986. november 14.

Martinović, Stevan (Martinovity Stevan) 1955-ben született. A vajdasági Topolya melletti Gunarason töltötte gyermekéveit. Elvált szülők gyerekeként sanyarú sorsban volt osztályrésze. A megnyugvást számára Banja Luka hozta, ahol a Múzeumban portásként dolgozott, de mint tehetséges fiatal költőt, befogadták az igen erős Banja Luka-i irodalmi társaság tagjai. Egyetlen verseskötete jelent meg, a Tvrdo nebo 1983-ban (Kemény égbolt). A kötetről Irfan Horozović a következőket írta:  „Csak kivételes esetekben találkozhatunk olyan első kötetes költővel, akinek hangja eredeti, új színt hozott vidékünk költészetébe.” Mint műfordító Nádas Péter Egy családregény vége regényének szerb nyelvre átültetésével hívta fel magára a figyelmet. 

Stevan Martinović bačka II – bácska II

Iz zbirke pesama Stevana Martinovića: Tvrdo nebo (1983), Glas - Banja Luka

Martinovity Stevan: Kemény égbolt 1983) című verseskötetéből, Glas – Banja Luka



bačka II izgleda stigoh prekasno na ovom vašaru su prodani umjetni zečevi porcelanski anđeli su nestali iz crkvenog dvorišta jedino još zvono odjekuje moraš se vratiti reče moj mrtvi djed ovako sam ne možeš preskočiti liniju ni spustiti je u bunar gde mi je kompas gde mi je kompas kako da strpam u malu torbu sedminu rijeke jednu topolu i pola crkve na zelenoj mapi djedovo udavljeno oko (hladna britkost koncentričnih krugova) kao opomena lebdi iznad puta

bácska II úgy látszik későn érkeztem a búcsúba már elkeltek a bársonyos műnyuszik a díszes templomudvarból eltűntek az égetett angyalok egyedül a harangok zúgnak még vissza kell térned mondta halott nagyapám egyedül nem vagy képes áthágni a sziklafalat és a kútba sem dobhatod hol az iránytűm hol az iránytűm puttonyomba hogy gyömöszölhetném a folyó hetedét egy jegenyét s a templom felét nagyapám hűlt szeme remeg a kiterített zöld térképen (a koncentrikus körök ridegsége) a keskeny ösvény felett intő jelként lebeg Fordította: Fehér Illés

Stevan Martinović strašilo - madárijesztő

Iz zbirke pesama Stevana Martinovića: Tvrdo nebo (1983), Glas - Banja Luka

Martinovity Stevan : Kemény égbolt (1983 című versestkötetéből, Glas – Banja Luka

strašilo šta će moji slavni pokreti pod nebom okolo su kipovi od slame ne sjećam se proklijalog žita u glavi šeširom pozdravljam ptice raširenih ruku otac još uvek trči prema meni podzemni vjetar otkriva moj kostur dolaze novi sijači

madárijesztő szalmaszobrok társaságában mit keresnek dicső mozdulataim a földön nem emlékezem a csírázó buzára kalappal köszöntök madarakat tárt karokkal apám még mindig felém tart titkos szelek fedezik fel csontvázamat jönnek az új palántázók Fordította: Fehér Illés

Stevan Martinović tvrdo nebo – kemény égbolt



Iz zbirke pesama Stevana Martinovića: Tvrdo nebo (1983), Glas - Banja Luka

Martinovity Stevan : Kemény égbolt (1983) című versestkötetéből, Glas – Banja Luka

tvrdo nebo krajnje je vrijeme da napišem pjesmu o tajanstvenom došljaku koji živi ni na nebu ni na zemlji ili o nebonoši koji je nekad davno prošao niz moju ulicu i koji još uvijek prolazi i poslije toga mirno da prislonim glavu na papirnasti trbuh uspavane vile oblakinje (slušajte kako pljušti žuta kiša po zenitu) krajnje je vrijeme jer ko zna otkad već plešu na tu muziku svoj magični ples repati anđeli vodozemci-mjesečari budni u pidžami te vesele životinje utabavši prozračno tlo pod nogama put koji se zatvara u zvjezdani krug krajnje je vrijeme grcam gušeći se od podignute prašine oko mene oćutavši da me od zemlje i hartije dijeli samo još jedna tačka

kemény égbolt végső ideje hogy verset írjak a titokzatos idegenről vagy az éghordozóról ki lebegve él aki valaha nagyon régen ment el ablakom alatt és aki járkál még mindig utána nyugodtan hajtom fejem a szendergő felhőtündér papírhasára (hallgassátok hogy kopog a sárga eső a zeniten) végső ideje mert ki tudja mióta lejtik varázstáncukat e zenére éberen a hálóruhában kétéltű-holdkóros angyalok e vidám állatkák lábukkal utat taposnak a porhanyós földbe mely összefolyik a csillagos éggel végső ideje vergődve fuldoklok a körülöttem felvert porfelhőben elhallgatva hogy a földtől és papírtól egyetlen kicsiny pont választ el Fordította: Fehér Illés Megjelent: Hét Nap – 1986. november 14.