Tara Matić Beograd, 28. februar
1992. –
|
Trenutak
Neki ljudi su
sreda veče
I beg od obaveza
Pričanje u sitne sate
I slušanje.
Oni su i
zveckanje staklenih čaša za vino
Koje najavljuju lepotu razlika.
Oni su i
zaboravljen kišobran
Tama dvorišta
Zvono i poljubac.
Oni su i
lubenica u krevetu
Izležavanje na hladnom vetru
U vreloj postelji.
Oni su i pesma
sa telefona
I njeno ponavljanje.
Oni su i prasak
smeha kad ne treba
I neprijatna tišina
I pogled u objektiv.
Oni su trenutak.
|
Csak pillanat
Néhány ember csak szerda este
És kötelességtől való menekülés
Éjféli csevegés
És figyelés.
Borospohár-koccintás is
Mely a másság szépségét hirdeti.
Elfeledett esernyő is
Udvari homály
Csengő és csók.
Meg az ágyban görögdinnye
Semmittevő a hideg szélben
A meleg karosszékben.
Telefonból szóló dallam is
És annak ismétlése.
Rosszul időzített kacaj is
Kínos csend is
Lencsébe-bámulás is.
Csak pillanat.
Fordította: Fehér Illés
|
Izvor:
https://www.oblakoder.org.rs/poezija-utorkom-tara-dukic/
