Kolja Mićević Banja Luka, 1941 –
Na ljubavnom ležaju
Samo nasladi s usnama
i samo nasladu levaj
da se tvoja sluz uljana
sva upije u moj ležaj
i tu se, nikad uspravna,
čisti klonuli titraj,
pre nego što te uspava
moj dah, sa mnom igraj
a kada nas Pospanko
prokaže i san ovan
pričaću tebi potanko
naš apsolutni očaj
i shvatićeš s usana
(al suzama ne odaj)
da su nam već uzana
grla za sav taj očaj.
A szerelmi ágyon
Ajkadon csak a gyönyör
s újra a gyönyört kívánod
míg áradó nedved gyötör
s utánad ágyamba szivárog
itt soha nem feszélyez
bágyasztó lebegés kínja
mielőtt álmot lélegez
ajkad, játssz velem újra
de ha a kábult álom
cserbenhagy bennünket
apránként megsúgom
miért vagyunk levertek
és megérted a szóból,
(de titkold el a sírást)
kiszáradó torkunkból
a vad kétségbeesést.
„Post coitum omne animal triste est”
(’Közösülés után minden élőlény szomorú’) -Szent Ágoston-
Fordította: Fehér Illés – Pintér Tibor
