Milan Milišić
Dubrovnik 6. jul 1941.
– Dubrovnik 5. oktobar 1991.
Uveo me u odaje
vina
Uveo me
u odaje vina
Gde je mrak
opojan, hlad zemljin –
Sunce je
zastalo u okviru vrata, i pušilo.
On je bio lak
kao duh
Ruke su
mu, žilave, bile čiste
Merice
su, ulubljene, bile čiste
Dao mi je da kušam
iz prve bačve
Dao mi je da kušam
iz druge bačve
I gledao me u
lice nakon prvog gutljaja
Da vidi
što piše –
U mojoj glavi
je zvonilo potonulo zvono
Čudesni napev
iz zraka i iz dubine
Pijem vino Poništenja
Pijem vino Sjedinjenja
Podsećam svog
vinotoču gordog na podrum
Čoveka s golim
podlakticama:
Prvo je
postojalo pijanstvo,
Vino je stiglo
docnije.
On
se smeje, veli: kušaj ovo.
|
Borszentélybe vezetett
Borszentélybe
vezett
Ahol a
sötét bódító, a hűvös a földé –
A nap
megállt az ajtóban, és gőzölgött.
Ő
szellemkönnyű volt,
Keze
kemény és tiszta,
A
mércék horpadtak és tiszták,
Adott
kóstolót az első hordóból,
Adott
kóstolót a második hordóból
És az
első kortyok után arcomat figyelte,
Mit üzen –
Fejemben elsüllyedt harang szólt,
Pazar, légből és mélyből jövő, egyszólamú mű,
Iszom a
Megsemmisítés borát
Iszom az
Egyesítés borát
Említettem
a pincéjére büszke borásznak,
A meztelen alkarú embernek:
Először a részegség létezett,
A bor később érkezett.
Nevetve
mondta: ezt kóstold meg.
Fordította:
Fehér Illés
|
