Nemes Nagy Ágnes Ekhnáton az égben – Eknaton u nebu

Nemes Nagy Ágnes (Agneš Nemeš Nađ)

Budapest, 1922. január 3. – Budapest, 1991. augusztus 23.

Ekhnáton az égben Ott minden épp olyan. A bánya. Talpig hasadt hegyoldal. Eszközök. Amint tapintja a mészkőfalat: bizonytalan a pirkadat. Mintha belülről hajnalodna, a sziklák vékony oldalán, s oly áttetsző a kő, a vas, mint egy végső kudarc után. Ott az erdő. Darabokban jár a köd. Ötujjasan, mint elhagyott kezek, vagy fölnyúlnak függőlegesre, már-már uszályos mozdulat, s jelentésükig el nem érve halványan folynak a földre, ahogy vonulnak - ahogy kinőnek és ledőlnek ezek a felhős, hosszú törzsek, egy másik erdő jár a fák közt, s egy másik lombot hömpölyögtet. Ott alagút a fák alatt. Sötét füvek, kavics: keskenyvágányú sínpár, virradatban. Ott már a nap, jön gőzölögve, oldalt hasít be a ködökbe, jön-jön a néma robogás, fölszikrázik a fű-alatti fém, szikrázik a reggel, míg egy bokor-fal váratlan szökik fel, mert végetér a sín a fű alatt. És aztán néhány talpfa csak, mint néhány zökkenő lépés előre - a tisztáson megáll a nap. Ott délelőtt. Ott nagy növények. Ott nem mozdul a nagy kamilla-rét, közötte néhány vasdarab, fölötte lépes sűrűség, fehér-küllős növény-napokkal hullámtalan Tejút és semmi szél. Mindig. Örökre. Dél.

Eknaton u nebu Tamo je baš sve onako. Rudnik. Raspucala padina. Oruđa. Kako krečnjak opipava: zora je nesigurna. Kao da iznutra sviće, na tankim stranama stena i kao posle konačnog sloma proziran je i kamen i gvožđe. Tamo je šuma. Magla je u komadima. Petoprstna, kao napuštene ruke, ili se okomito prema gore pruža, kao da je skutast pokret i ne dopirući do značenja kako se provlači izbledelo na zemlju se sleva – kako rastu i sruše se ova prozračna, visoka stabla, neka druga šuma se kreće među drvećem i neku drugu krošnju miluje. Ispod drveća tamo je tunel. Tamna trava, belutak; u svanuću uskotračna pruga. Tamo već, parom obavijeno, sunce stiže, maglu ukoso para, stiže-stiže nema jurnjava, ispod trave metal iskri, iskri i jutro dok iznenada zid šikare poskoči jer ispod trave pruga se završava. I posle samo nekoliko pragova, kao par nespretnih koraka napred – sunce na čistini zastane. Tamo prepodne. Tamo velike biljke. Tamo velika livada kamilice se ne miče, u njoj par komada gvožđa, iznad memljiva gustina, belo-žbičastim danima biljaka nepomična Kumova slama i vetra nema. Uvek. Zauvek. Podne. Prevod: Fehér Illés



Nemes Nagy Ágnes Között – Između – Between – Dazwischen

Nemes Nagy Ágnes (Agneš Nemeš Nađ)

Budapest, 1922. január 3. – Budapest, 1991. augusztus 23.

Között A levegő nagy ruhaujjai. A levegő, amin szilárdan támaszkodik madár s madártan, az érvek foszló szélein a szárny, egy percnyi ég beláthatatlan következményű lombjai, az élő pára fái, felkanyarodva akár a vágy a fenti lombba, percenként hússzor lélegezni a zúzmarás, nagy angyalokat. És lent a súly. A síkon röghegyek nagy, mozdulatlan zökkenései, amint feküsznek, térdenállnak az ormok és a sziklahátak, a földtan szobrai, a völgy egy percnyi figyelem-lazulás, aztán megint a tömbök és a formák, meszes csonttól körvonalig kővé gyűrődött azonosság. Az ég s a föld között. A sziklák roppanásai. Amint a nap átlátszó ércei már-már magukba, fémmé a követ, ha állat járja, körme füstölög, s köröznek fent a sziklafal fölött az égő paták füstszalagjai, aztán az éj a sivatagban, az éj, amint kioltja s kőmivolta magváig ér, fagypont alatti éj, s amint hasadnak és szakadnak a porcok, forgók, kőlapok, amint feszítik véghetetlen, széthasgató önkívületben a fehér s a fekete mindennapos néma villámcsapásai – A nap s az éj között. A szaggatások, hasgatások, víziók, a vízhiányok, a tagolatlan feltámadások, a függőlegesek tűrhetetlen feszültségei fent és lent között – Éghajlatok. Feltételek. Között. Kő. Tanknyomok. Egy sáv fekete nád a puszta-szélen, két sorba írva, tóban, égen, két sötét tábla jelrendszerei, csillagok ékezetei – Az ég s az ég között.

Između Veliki rukavi vazduha. Vazduh na što ptica i ornitologija čvrsto se naslanja, krilo na rutavim ivicama argumenata, krošnje nepreglednih posledica minutnog neba, stabla žive pare, uspinju se kao žudnja na gornju krošnju, svaki minut dvadeset puta udisati injem posute, velike anđele. A dole je teg. Na ravnini velika, nepomična truskanja brda od gromada, vrhovi i stenoviti grebeni se napinju, na kolenima stoje, biste geologije, dumača je trenutačno opuštanje pažnje, pa opet blokovi i forme, od vapnenih kostiju do obrisa u kamen zgužvana istovetnost. Između neba i zemlje. Prelomi stena. Kako prozirne rude sunca skoro u sebi, kamen u metal, ako marva gazi, dime papci, i gore iznad stena dimne trake užarenih kopita kruže, pa noć u pustinji, noć kako gasi i do jezgre kamene suštine seže, noć ispod tačke ledišta, i kako se hrskavice, zglobovi, kamene ploče kidaju i cepaju kad nepreglednost napinju, u rasparanom bunilu svakodnevni nemi gromovi belog i crnog – Između neba i zemlje. Kidanja, cepanja, vizije, nedostatak vode, nerasčlanjena vaskrsnuća, nesnosne napetosti okomitog između gore i dole – Podneblja. Uslovi. Između. Kamen. Tragovi tenkova. Na rubu pustare pojas crne trstike, napisano u dva reda, u jezero, na nebo, sustavi znakova dve tamne ploče, akcenti zvezda – Između neba i neba. Prevod: Fehér Illés

Between

The air's enveloping capacious sleeves. 

The air on which the bird disports, 

with ornithology supports,

wing on the ragged edge of arguments, 

foliage bearing astonished reports

a minute of the sky takes, leaves,

the trees of the tremulous mist, spiralling 

their longing to the upper branches, 

each minute breathing twenty times

the huskiest angels of the frost.

And here below, the weight. Upon this plain 

vast chunks of mountain tremulously moan; 

rocks, ridges of rock, peaks, though they lie 

are able to kneel upon one knee;

sculpture, geology combine;

the valley, a distraction of a minute,

is displaced by blocks, the restless volumes 

muscling an outline on the chalky bone, 

identity crumpled into stone.

Between the sky and ground. 

Loud dislocations of the rocks.

As the translucent ores within sun's heat

almost metallize, if glowing stone

is stamped on by an animal, its claw

spitting out smoke, above the rocks, rise, soar 

the twisting ribbons from the kindling hooves, 

and then the night in desolation,

the night as it extinguishes, reaches in

to the spine, intrinsic rock, the glacial night, 

and as the ligaments, joints, stone blocks 

wrinkle and fissure, cleaved to racks

of aggravated endlessness

in a splitting ungovernable trance, 

habitually in black and white

the forging hammerings of the lightning strike -

Between the day and night.

The devastations, lacerations,

the visions, the drought, the privations, 

the disproportionate resurrections,

the verticals intolerably taut

between the lower stretchers and the high - 

Meridians. Conditions.

Between. Stone. Ruts of tanks.

Scribbled reeds across the desert-margin, black, 

two lines, in the sky, on the lake,

on two blackboards, a system, a coding, 

accents of stars, reed lettering –

Between the sky and sky.

                             Translated by Alan Dixon

Dazwischen

Die weitgeschnittenen Ärmel der Luft. 

Die Luft, auf die sich der Vogel stützt 

und gleichfalls die Vogelkunde,

im Fallwind von Argumenten der Flügel, 

das Laub eines Augenblicks Himmel - 

unabsehbare Folgerungen,

Äste aus lebendem Dunst, nach oben strebend 

wie das Verlangen, im höheren Laub,

die reifbedeckten, großen Engel 

pro Minute mehrmals zu atmen.

Und unten die Schwere. Auf der Ebene 

gewaltiges, regloses Zucken der Brocken, 

wie sie da liegen, hingestreckt

auf die Knie, Gipfel und Rücken der Felsen, 

Skulpturen der Erdkunde,

das Tal eine momentane Entspannung, 

wiederum folgen dann Blöcke und Formen, 

vom Kalk der Knochen bis zur Kontur

zu Stein gefaltetes Einandergleichen. 

Zwischen Himmel und Erde.

Das Knacken in den Gebirgen. 

Wie die glasigen Erze der Sonne 

beinah in sich selbst, zu Stahl so Gestein, 

tritt darauf ein Tier, raucht seine Kralle, 

und droben über der Felswand kreisen 

die Rauchbänder der brennenden Klaue,

dann also die Nacht in die Wüste,

die Nacht, wie sie löscht und den Kern des Steinseins 

erreicht, eine Nacht unter dem Gefrierpunkt,

und wie sie bersten und sich spalten 

die Knorpel, Wirbel und Platten, 

in dem klaffenden Außersichsein

die tagtäglichen, stummen Blitzesschläge 

des Weißen sowie des Schwarzen - 

Zwischen Tag und Nacht.

Das Reißen-Ziehen, die Zerrungen, 

die Visionen, der Wassermangel, 

ungegliederte Auferstehungen,

die unerträgliche Spannung der 

Vertikalen zwischen unten und oben - 

Klimazonen. Bedingungen. 

Dazwischen. Stein. Panzerspuren.

Ein Streifen schwarzen Rohrs am Rand der Steppe, 

Zweifach geschrieben, im See und am Himmel, 

Zeichensysteme von finsteren Tafeln,

die Akzentuierung der Sterne - 

Zwischen Himmel und Himmel.

                             Übersetzung: Barbara Frischmuth

Nemes Nagy Ágnes Nyári rajz – Letnji crtež

Nemes Nagy Ágnes (Agneš Nemeš Nađ)

Budapest, 1922. január 3. – Budapest, 1991. augusztus 23.

Pécsi Petra illiusztrációja

Nyári rajz

Hogy mit láttam? Elmondhatom.
De legjobb, ha lerajzolom.
Megláthatod te is velem,
csak nézd, csak nézd a jobb kezem.


Ez itt a ház, ez itt a tó,
ez itt az út, felénk futó,
ez itt akác, ez itt levél,
ez itt a nap, ez itt a dél.
Ez borjú itt, lógó fülű,
hasát veri a nyári fű,
ez itt virág, ezer, ezer,
ez a sötét gyalogszeder,
ez itt a szél, a repülés,
az álmodás, az ébredés,
ez itt gyümölcs, ez itt madár,
ez itt az ég, ez itt a nyár.

Majd télen ezt előveszem,
ha hull a hó, nézegetem.
Nézegetem, ha hull a hó,
ez volt a ház, ez volt a tó.

Ilustracija: Preizinger Kitti

Letnji crtež

Šta sam videla? Ispričat ću.

Još bolje, nacrtat ću.

I ti ćeš sa mnom ugledati,

tek trebaš gledati, desnu mi ruku gledati.

To je jezero, to je brvnara,

to je cesta krivudava,

to je bagrem, to je lišće,

to je sunce, to je podne.

To je krava, klempava,

trava joj je do trbuha rasla,

to je cvećem obrasla livada,

to je kupina, bodljikava,

to je vetar, lebdenje,

sanjarenje, buđenje,

to je ptica, to je plod,

to je nebo, to je leto.

Već ću to izvaditi zimi,

kad će sneg sve pokriti.

Razgledat ću kad bude mraza,

to je bilo jezero i brvnara.

Prevod: Fehér Illés