Redžep Nurović
Lukare kod Novog Pazara 15. juli 1945. –
Ne daj se, Edina
Ne daj se, Edina.
Ne daj se lažnoj mladosti, oko moje. Šezdesete tvoje najljepše ti stoje. Moja Edina, još me opaja čaša vina sa tvog rođendana, vrti se plamičak svjetla kao u Baljšom teatru što vrti se vješta balerina.
Sjećaš li se, Edina,
kad na klupi učismo Roršahove mrlje, a nježno nas milovaše žalosna vrba kao rasute djevojačke vlasi? Jedno drugom se u očima tražismo, dok sunce zadnje zrake ne pogasi.
Ne daj se, moja Edina.
Ne daj se lažnoj mladosti, oko moje. Zimus će nam po čarape isplesti vješte ručice tvoje i zimi u grlo sasuti zube. Samo ti umiješ za ruke uzeti februar i jun I nagovoriti ih da se poljube.
Ne daj se, oko moje.
Oktobra, 2018.
|
Edina, ne áltasd
magad
Edina, ne áltasd magad.
Szemem fénye, hamis ifjúsággal ne áltasd magad.
Hatvan éved a legszebb ruhád.
Edina,
kedvesem, születésnapi borod még mindig bódít,
forog a fénycsóva
akár egy Bolsoj színházi
ügyes balerina.
Edina, emlékszel
ahogy a padon Rorschach tintafoltjait
tanulmányoztuk, a szomorúfűz kisasszony
szertehulló hajaként símogatott bennünket?
Míg azn utolsó napsugarak el nem tűntek,
egymás szemében egymást kerestük.
Kedvesem, Edina, ne áltasd magad.
Szemem fénye, hamis ifjúsággal ne áltasd magad.
Számunkra télen ügyes ujjaiddal
egy-egy pár harisnyát kötsz
és a tél fogait kivered.
Csak te vagy képes kézen fogni a februárt és a júniust
És rávenni őket, hogy megcsókolják egymást.
Szemem fénye, ne áltasd magad.
2018. októbere
Fordította:
Fehér Illés
|