Petri György Horgodra tűztél, uram – Gospode moj, na tvojoj udici sam – You've Stuck Me on Your Hook, oh Lord – Herr, Du Hast Mich am Angelhaken

Petri György

Budapest, 1943. december 22. – Budapest, 2000. július 16.

Horgodra tűztél, uram Horgodra tűztél, uram. Huszonhat éve kunkorodok, tekergek csábosan, mégsem feszült ki a zsinór. Nyilvánvaló, hogy a folyódban nincs hal. Ha mégis remélsz, válassz más kukacot. Szép volt kiválasztottnak lenni. De most már szeretnék szárítkozni, mászkálni a napon.

Gospode moj, na tvojoj udici sam Gospode moj, na tvojoj udici sam. Dvadesetšest godina se uvijam, potucam zamamno, ipak žica se nije napela. Očito je da nema riba u tvojoj reci. Ako se ipak nadaš, biraj drugog kukca. Lepo je bilo biti izabranikom. Ali sad bi već hteo sušiti se, na suncu kretati. Prevod: Fehér Illés

You've Stuck Me on Your Hook, oh Lord

You've stuck me on your hook, oh Lord.
For twenty-six years
I've been curling, wriggling
enticingly, but the line
has never tightened.
It's obvious
that there's no fish in your river.

If you still hope,
choose another worm.
It's been fine
to be a chosen one.
But now I'd like
to dry off and crawl in the sun.

                             Translated by Tóthfalusi István

Herr, Du Hast Mich am Angelhaken

Seit sechsundzwanzig Jahren
winde ich mich, ringel ich mich
lockend, und doch
hat sich die Schnur nicht gespannt.
Offensichtlich
fehlen die Fische in Deinem Fluß.
Wenn Du noch hoffen willst,
nimm einen anderen Wurm.
Schön war es
ein Auserwählter zu sein.
Doch wäre es mir jetzt lieb, mich
abzutrocknen und an die Sonne zu gehen.

                             Übersetzung Zsuzsanna Gahse



Petri György Élektra – Elektra – Electra

Petri György

Budapest, 1943. december 22. – Budapest, 2000. július 16.

Élektra

Azt hiszik, a politika fortélyai
foglalkoztatnak, azt hiszik, Mükéné sorsa.
Hercig, érzékeny Krüszothemisz kishúgom
erkölcsi túlajzottságot tulajdonít
szegény nekem, azt képzeli, apánk
fonák halálát nem bírom kiheverni.
Bánom én az otromba geci-gejzírt,
gyereke gyilkosát! Túl szappanos
volt a kád lépcseje – a bárd meg túl éles.
De hogy ez a borbélysegéd-képű Aigiszthosz
uralg s pöffeszkedik nyomorult városunkon,
s anyánk éltes, tokás vén kurvaként
enyeleg vele, negédeskedik – s mindenki úgy tesz,
mintha nem tudna-látna semmit. Színarany
hazugságként tündököl a Nap is
fölöttünk – istenek hamis pénze!
Hát ezért! Ezért! A feltolakodó undor okán
álmom és kenyerem a bosszulás.
S ez az undor nagyobb az isteneknél
Már látom, hogy Mükénét ellepi
a téboly és a pusztulás penésze.

Elektra

Veruju, da me zanimaju političke

zavrzlame, veruju, sudba Mikenea.

Moja mlađa sestra, ljupka, osetljiva Krisostemis

smatra da sam jadan ja što se tiče morala

previše ogorčen, veruje, ne mogu

podneti izopačenu smrt našeg oca.

Briga me za bezobzirnim gejzirom,

ubicom vlastitog sina! Stepenica kade

bila je previše sapunasta – a bradva previše oštra.

Ali da taj Ajgitos sa obrazom šegrta brice

vlada i kočoperi se u našam bednom gradu,

i naša majka poput islužene, trtave kurve

ga izaziva, zadirkuje – svako se pravi

kao da ništa ne vidi, ne zna. I Sunce

kao od čistog zlata laž sjaji

nad nama – lažan novac bogova!

Pa zbog toga! Zbog toga! Na osnovu naviruće

gnusobe osveta mi je hleb i san.

I ta gnusoba veća je od bogova

Već vidim kako Mikene u pomamu

memljivo uništenje tone.

                             Prevod: Fehér Illés

Electra

What they think is that it’s the twists and turns of

politics that keep me ticking; they think it’s Mycenae’s

fate. Take my little sister, cute, sensitive

Chrysosthemis – to me the poor thing attributes a

surfeit of moral passion, believing I’m unable to get

overthe issue of our father’s twisted death. What do I

care for that gross geyser of spunk who murdered his

own daughter! The steps into the bath were slippery

with soap – and the axe’s edge too sharp. But that this

Aegisthus, with his trainee-barber’s face, should

swagger about and hold sway in this wretched town,

and that our mother, like a venerably double-chinned

old whore, should dally with him, simpering –

everybody pretending not to see, not to know anything.

Even the Sun glitters above, like a lie forged of pure

gold, the false coin of the gods! Well, that’s why! That’s

why! Because of disgust, because it all sticks in my

craw,revenge has become my dream and my daily

bread. And this revulsion is stronger than the gods. I

already see how mould is creeping across Mycenae,

which is the mould of madness and destruction.

                             Translated by Gorge Gömöri and Clive Wilmer

 



Petri György A hagyma szól – Luk zbori

Petri György

Budapest, 1943. december 22. – Budapest, 2000. július 16.

A hagyma szól

Én akkor is csak csupa héj vagyok,
ha keresztbe szelsz, kockára metélsz.
Miszlikbe apríts! – akkor is a semmit
vágod, mit nem zárok magamba, mivel mit sem
zárok magamba. Lévén csupa héj.
Héj héja, sőt a héj héjának héja,
sőt… – Csupán hely híján nem folytatom.
Meg nem akarok fennhéjázni. Úgysem
lehet rád hatni. Hallom a tojások
roppanását… A tojás éjjelébe behatol
a szentségtelen villanyfény. Hát csíra-
loccsantó kezed nem remeg
villával szétpüfölni a Magot?
– Némulj, te, szám! A zsír már sziszereg.
Bakó, tedd dolgodat: vess a zsírba,
Jelképzabáló! – hadd üvegesedem,
ízlés szerint.
                       Tojás, fiam, ne félj,
kimúlni a korszakból, hol az ember
nem érti már a Természet szavát,
hol a Patak és Liget néma már,
s a legtisztátlanabb Négylábú olvadt
hájára vettetnek a végső dolgok,
a magunkfajták –
Jobb nékünk – mintsem ostromolni elzárt
füleket – szónk rekesztve egyesülni
a rántotta nagy mártíriumában.

Luk zbori

Ja sam i onda samo ljuštura

ako me prerežeš, na kocke isečeš.

Na okrnjake me seckaj! – i tad samo ništa

režeš, ono što u sebe zatvaram jer u sebe ništa

ne zatvaram. Tek sam ljuštura.

Ljuštura ljušture, dapače ljuska ljušturine ljuske,

dapače… – Tek zbog nedostatk prostora ne nastavljam.

I ne želim pokondiriti se. Ionako se ne može

na tebe uticati. Čujem iznenadan prelom

jaja... Noć jaja bezoblično

električno svetlo remeti. Zar

tvoja ruka ne zadrhti kad

roguljom Zametka raskida?

– Zanemi, ti, broju! Mast se već prži.

Dželate, uradi: baci me u mast,

Ti žderaču znamenja! – neka se ustaklim,

po zahtevu.

                   Jajo, sine moj, ne plaši se

iz epohe isčeznuti gde do čoveka

više ne dopire glas Prirode,

gde su Potoci i Livade neme

i na otopljeno salo najčišćeg

Četvoronošca bacaju konačne otpatke,

nama slične –

Bolje je nama – umesto opsedanja

gluvih – da zajedno sa ućutkanim rečima

sa martirstvom kajagan sjedinimo.

                             Prevod: Fehér Illés