Petri György Élektra – Elektra – Electra

Petri György

Budapest, 1943. december 22. – Budapest, 2000. július 16.

Élektra

Azt hiszik, a politika fortélyai
foglalkoztatnak, azt hiszik, Mükéné sorsa.
Hercig, érzékeny Krüszothemisz kishúgom
erkölcsi túlajzottságot tulajdonít
szegény nekem, azt képzeli, apánk
fonák halálát nem bírom kiheverni.
Bánom én az otromba geci-gejzírt,
gyereke gyilkosát! Túl szappanos
volt a kád lépcseje – a bárd meg túl éles.
De hogy ez a borbélysegéd-képű Aigiszthosz
uralg s pöffeszkedik nyomorult városunkon,
s anyánk éltes, tokás vén kurvaként
enyeleg vele, negédeskedik – s mindenki úgy tesz,
mintha nem tudna-látna semmit. Színarany
hazugságként tündököl a Nap is
fölöttünk – istenek hamis pénze!
Hát ezért! Ezért! A feltolakodó undor okán
álmom és kenyerem a bosszulás.
S ez az undor nagyobb az isteneknél
Már látom, hogy Mükénét ellepi
a téboly és a pusztulás penésze.

Elektra

Veruju, da me zanimaju političke

zavrzlame, veruju, sudba Mikenea.

Moja mlađa sestra, ljupka, osetljiva Krisostemis

smatra da sam jadan ja što se tiče morala

previše ogorčen, veruje, ne mogu

podneti izopačenu smrt našeg oca.

Briga me za bezobzirnim gejzirom,

ubicom vlastitog sina! Stepenica kade

bila je previše sapunasta – a bradva previše oštra.

Ali da taj Ajgitos sa obrazom šegrta brice

vlada i kočoperi se u našam bednom gradu,

i naša majka poput islužene, trtave kurve

ga izaziva, zadirkuje – svako se pravi

kao da ništa ne vidi, ne zna. I Sunce

kao od čistog zlata laž sjaji

nad nama – lažan novac bogova!

Pa zbog toga! Zbog toga! Na osnovu naviruće

gnusobe osveta mi je hleb i san.

I ta gnusoba veća je od bogova

Već vidim kako Mikene u pomamu

memljivo uništenje tone.

                             Prevod: Fehér Illés

Electra

What they think is that it’s the twists and turns of

politics that keep me ticking; they think it’s Mycenae’s

fate. Take my little sister, cute, sensitive

Chrysosthemis – to me the poor thing attributes a

surfeit of moral passion, believing I’m unable to get

overthe issue of our father’s twisted death. What do I

care for that gross geyser of spunk who murdered his

own daughter! The steps into the bath were slippery

with soap – and the axe’s edge too sharp. But that this

Aegisthus, with his trainee-barber’s face, should

swagger about and hold sway in this wretched town,

and that our mother, like a venerably double-chinned

old whore, should dally with him, simpering –

everybody pretending not to see, not to know anything.

Even the Sun glitters above, like a lie forged of pure

gold, the false coin of the gods! Well, that’s why! That’s

why! Because of disgust, because it all sticks in my

craw,revenge has become my dream and my daily

bread. And this revulsion is stronger than the gods. I

already see how mould is creeping across Mycenae,

which is the mould of madness and destruction.

                             Translated by Gorge Gömöri and Clive Wilmer