Keresés ebben a blogban

2014. november 4., kedd

Csoóri Sándor Lebegő táj – Lebdeći kraj

Csoóri Sándor (Šandor Čori)  Zámoly, 1930. február 3. –



Lebegő táj

    A partok ágán
    fönnakad a víz,
zöld pálmalevél most a tó;
nevetésed meg hegyről lefutó
szél – libegteti és eljátszik vele.

         A semmiségből úszik egy hajó,
         jön, mint a boldog üzenet.

Ülj le
a mindenséggel szembe,
madarak lengő lombja alá
s felejtsd el halvány nevedet.

         Ne emlékezz és
         ne remélj:
így teremts időt szerelemre.
Gyümölcsök sárga vihara
megérett tested közelébe ért;
add el magad egy sóhajért,
mely rászállt a szemedre:
a megkövült láng bazaltoszlopai
         ledőlnek kedvedért.

Lebdeći kraj

    Na granama obale,
    zapinje voda
jezero je sad zeleni list palme;
tvoj osmeh pak sa brda kotrljajući
vetar – leluja, poigrava se.

         Iz praznine brod se pojavi,
         poput radosne poruke dolazi.

Sedi
licem u lice sa vasionom,
ispod ptice lelujave grane
i zaboravi tvoje bledo ime.

         Nemoj se sećati
         nemoj se nadati:
na taj način stvori vreme za ljubav.
Žuti vihor plodova u blizini
tvog sazrelog tela se nalazi;
prodaj sebe za uzdah što
ti je na oko doleteo:
zbog tvoje volje se ruše bazaltni stubovi
         okamenjog plamena.

Prevod: Fehér Illés


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése