Csoóri Sándor (Šandor Čori) Zámoly, 1930. február 3. –
Lebegő
táj
A
partok ágán
fönnakad
a víz,
zöld pálmalevél most a tó;
nevetésed meg hegyről lefutó
szél – libegteti és eljátszik vele.
A semmiségből úszik egy hajó,
jön, mint a boldog üzenet.
Ülj le
a mindenséggel szembe,
madarak lengő lombja alá
s felejtsd el halvány nevedet.
Ne emlékezz és
ne remélj:
így teremts időt szerelemre.
Gyümölcsök sárga vihara
megérett tested közelébe ért;
add el magad egy sóhajért,
mely rászállt a szemedre:
a megkövült láng bazaltoszlopai
ledőlnek kedvedért.
|
Lebdeći kraj
Na granama obale,
zapinje voda
jezero
je sad zeleni list palme;
tvoj
osmeh pak sa brda kotrljajući
vetar
– leluja, poigrava se.
Iz praznine brod se pojavi,
poput radosne poruke dolazi.
Sedi
licem
u lice sa vasionom,
ispod
ptice lelujave grane
i
zaboravi tvoje bledo ime.
Nemoj se sećati
nemoj se nadati:
na
taj način stvori vreme za ljubav.
Žuti
vihor plodova u blizini
tvog
sazrelog tela se nalazi;
prodaj
sebe za uzdah što
ti
je na oko doleteo:
zbog
tvoje volje se ruše bazaltni stubovi
okamenjog plamena.
Prevod:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése