Keresés ebben a blogban

2014. november 4., kedd

B. Tomos Hajnal Játék a vonaton – Igra na vozu – Game On The Train

B. Tomos Hajnal portréja

B. Tomos Hajnal Négyfalu, 1957. december 2. –


Játék a vonaton

A sínek, a létezők
biztosan visznek valahova,
csak én félek megérkezni.
Ablak előtt,
fékezések és nekilódulások között
játszom az örök utazót –
jönnek és mennek a tájak,
zöld-fehér álomkockák,
s én merev díszletekben
egyetlen bábu,
csak játszom, játszom...

A sínek biztosan
visznek valahova,
hol morcos-unottan
valaki kiszállást parancsol.
Igra na vozu

Tračnice, one prave,
sigurno negde vode
samo ja se bojim dolaska.
Ispred prozora,
između kočenja i poleta
izigravam večnog putnika –
nailaze, isčezavaju krajolici,
zelene-bele kocke snova,
a ja jedina lutka
u ukočenim maskama
samo igram, igram...

Tračnice sigurno
negde vode,
gde neko mrzovoljno-nehajno
naređuje silazak.

Prevod: Fehér Illés




Game On The Train

Rails, the real ones

surely take people somewhere,
I just feel scared to arrive.
At the window
I’m playing the eternal traveller -
the train brakes and then dashes,
sceneries come and go,
green and white dream-squares -
and among hard-set props I’m
the only puppet
just playing and playing…


Rails surely                        

take people somewhere,
where grimly and bored
someone orders them to get off.


                             Translated by N. Ullrich Katalin

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése