B. Tomos Hajnal Négyfalu, 1957. december 2. –
A kétely fája
Méregeted a csúcsot,
a száz éves fát, melyre még felröppenhetsz, belátni végre a mindig homályba bújt szegleteket, a korábban oly mesterien elrejtőzött tökéletest, a valahova mindig elvermelt megnyugvást – egyetlen pillanat (pillantás) műve lenne felismerésed … de talán nincs is ilyen csúcs, nem nőtt ekkora fa, nem létezett soha – megnyugvás sehol. |
Drvo sumnje
Merkaš vrh,
stoletno stablo,
na što još uzviti možeš,
konačno pregledati
uvek u tamu skrivajuće
uglove,
ranije tako majstorki
sakriveno savršenstvo,
negde uvek pokopan
smiraj –
delo jednog trena
(treptaja)
bi bila tvoja spoznaja…
ali možda i nema takvog
vrha,
nema tako velikog stabla,
nikad nije ni postojao –
smiraja nigde.
Prevod: Fehér Illés
|
Forrás: http://kafe.hhrf.org/?p=45388