B. Tomos Hajnal Négyfalu, 1957. december 2. –
Holnap-kockák
Kéz helyett
apró gombokat, arc gyanánt hideg üveget érintünk –
tálcán kapjuk
minden tudásunk, sejtet sem kell mozditanunk érte –
egymás senkije
leszünk, nem ismerjük fel a lámpagyújtáskor látogatóba jövő szomszéd-hangokat –
holnap ketten ülünk
majd egymás mellett s mint némák, ujjainkkal beszélgetünk. |
Kocke sutrašnjice
Umesto ruke
sitne dugmadi,
kao obraz
hladno staklo
dotičemo –
svo naše znanje
na tacni dobijemo,
ni jednu ćeliju
ne trebamo pokrenuti –
postaćemo jedan drugom
niko,
pri paljenju svetla
ne prepoznajemo
susedne glasove koje
budućnost posećuju –
jedan kraj drugog
sedićemo sutra
i kao nemi,
prstima razgovaramo.
Prevod: Fehér Illés
|
Holnap-kockák
Kéz helyett
apró gombokat, arc gyanánt hideg üveget érintünk –
tálcán kapjuk
minden tudásunk, sejtet sem kell mozditanunk érte –
egymás senkije
leszünk, nem ismerjük fel a lámpagyújtáskor látogatóba jövő szomszéd-hangokat –
holnap ketten ülünk
majd egymás mellett s mint némák, ujjainkkal beszélgetünk. |
Tomorrow-cubes
Instead of hands
tiny buttons,
by way of a face
cold glass
we touch –
on a plate we're
handed
all our
knowledge,
a cell we needn't
move for it –
eachother's nobody
we'll become,
we won't recognize
the neighbour-voices
coming to visit
at the time the lights
ignite –
tomorrow together
we'll sit side by
side,
and, as mutes,
we speak using our
hands.
Translated by Andrea
Van Horn
|