Milutin Petrović Pokajanje – Bűnbánat

 

Milutin Petrović
Kraljevo 1. maj 1941. – Beograd 28. 12. 2020.

Pokajanje
 
Jesam li, pružajući ruku za plodom, samotnički,
tu, da znam i znak, i simbole, da odredim značaj
pažnje, izgovarajući, u sebi iz prikrajka, da sam
delovao prekoračujući granicu, nedohvatnu dubinu,
jesam li pristao da imam dno, ono što nisam ja,
naopako, iscrpljujem se, u nestvarnim uzletima,
ne silazim, već zamišljam predeo, ne sudim već
sam zatvorio maštu, bio sam blizan drugog tela,
kroz koje odlazim, uništio si me, iščupaj me iz
ništavila, započni podvajanje.
 
Izvor: In Zoran Bognar: Novo raspeće Ratkovićevi večeri poezije  Bijelo Polje 2008.
 
 
Bűnbánat
 
Karomat gyümölcsért nyújtva, magányosan, azért vagyok-e
itt, hogy jelet, szimbólumot felismerjek, hogy a figyelem
jelentőségét meghatározzam, bevallva, csak úgy, magamnak,
hogy határt, elérhetetlen mélységet áthágva cselekedtem,
elfogadtam-e halandóságomat, azt, ami nem én vagyok,
megfordítva, csalóka ábrándokkal gyötröm magam,
nem landolok, inkább elképzelem a teret, nem ítélek, már
lezártam a képzeletet, rokon voltam a másik testtel,
amelyen keresztül távozok, megsemmisítettél, szakíts ki
a túlvilágból, kezd el a megkettőzést.
 
Fordította: Fehér Illés

Milutin Petrović Kad sam pošao u institut da prodam svoje telo – Amikor testemet eladni az intézetbe mentem

Milutin Petrović
Kraljevo 1. maj 1941. – Beograd 28. 12. 2020.

Kad sam pošao u institut da prodam svoje telo Mislio sam Neophodno je Tako sam preduzeo odlučujući korak Seo za sto I počeo da pravim skicu svog tela Crtao sam detalje Oslobađajući misli Nagnut nad stolom Pri svetlosti noćne lampe Svodio sam račune krišom Da onaj drugi ne čuje Neki prijatelji Koji su me posetili u toku noći Nagovarali su me da odustanem Odustajao sam u njihovom prisustvu Ali sam kasnije nastavljao s radom Nisam ništa izmišljao Čekao sam da dođe jutro Okupaću se Izmasirati telo pred velikim ogledalom Ljubavnički gledajući torzo

Amikor testemet eladni az intézetbe mentem Gondoltam Feltétlenül szükséges Hát megtettem a döntő lépést Asztalhoz ültem És elkezdtem testem vázlatát készíteni Az asztal fölé hajolva Gondolataimat felszabadítva Rajzoltam a részleteket Az éjjeli lámpa-fénynél Titokban összegeztem Hogy az a másik ne hallja Holmi barátok Akik az éj folyamán meglátogattak Győzködtek ne tegyem Jelenlétükben nem tettem De később folytattam a munkát Semmit sem koholtam Vártam a reggelt Majd megfürdök A nagy tükör előtt testemet masszírozom Szerelmesen nézve a torzót Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://riznicasrpska.net/knjizevnost/index.php?topic=236.msg7547#msg7547