Ratko Petrović Beograd 24.
jul 1983. –
|
Naš
tajni jezik
Kad nas ne bude pod ovim nebom,
nestaće i sve naše šifre, tajni kodovi… Naš tajni jezik ljubavi.
A, tako smo ga tečno govorili…
Ti i ja.
Svi naši trenuci, otići će u zaborav.
Jer ljubav nije kamenje da ostaje kao svjedok.
Neko će drugi,
negde u Asunsionu, Rimu, Olsu, Sjevernom polu… Ili već tu, u ulici, govoriti isti taj jezik sličan našem.
Isto tako, leptirasto
lepršav,
isto tako, blesavo sladak.
Čitaj mi s usana,
usnama.
Tako ćemo se uvijek sporazumjeti, i nikad nećemo reći ništa pogrešno.
Neću negdje pri kraju,
kad mi ostane još stotinak koraka, da se kajem, jer te nisam dovoljno ljubio… Jer nisam bio mlad i srećan, koliko je trebalo, i kada je trebalo!
Neću da te tražim, kad budem stariji od zvijezda,
kad mi malo vremena ostane. Hoću da zajedno gorimo, i da se zajedno gasimo.
Da zajedno treperimo,
isto da sanjamo…
Da svaki, topli, dašak koji izdahneš,
udahnem ja…
Usta na usta.
Srce na srce.
Neko će drugi,
u Parizu, Njujorku, Havani… ili već tu, pod ovim divljim sazvježđem, koje smo mi okupili… za nas, govoriti, ovaj isti, blesavi, jezik ljubavi.
Jedini jezik na svijetu,
stvoren samo za dvoje… |
Titkos nyelvünk
Ha már ez alatt az ég alatt nem leszünk,
eltűnik jelszavunk, a titkos
kód...
Szerelmünk titkos nyelve.
Pedig milyen tisztán beszéltük...
Te és én.
Feledésbe merül együttlétünk.
Mert nem kő a szerelem, hogy
tanúként megmaradjon.
Valaki más,
valahol Asunciónban,
Rómában, Oszlóban, az Észki sarkon...
Vagy éppen itt, az utcán nyelvünkhöz
hasonló nyelven beszél majd.
Ugyan olyan pillekönnyeden,
ugyan olyan bolondosédesen.
Ajkamról ajkaddal olvass.
Így mindig megértjük egymást,
egymást sosem sértjük.
A vég közelében,
maradék százvalahány lépésemmel azért,
mert eleget nem csókoltalak, ne
búsuljak...
Mert nem voltam fiatal és boldog,
akkor
és amennyire kellett!
Nem a csillagoktól idősebben, fogytán
az idővel
akarlak keresni.
Együtt lángoljunk,
együtt hamvadjunk.
Együtt vibráljunk,
álmodozzunk...
Minden meleg leheleted
én szívjam be...
Száj a szájra.
Szív a szívre.
Majd valaki más,
Párizsban,
New Yorkban, Havannában...
vagy itt, a csillagos ég alatt,
amelyet mi folglaltunk el...
értünk,
ugyanezen a csacska nyelven,
a szerelem nyelvén beszél.
A világ kettőre teremtett
egyetlen nyelvén...
Fordította:
Fehér Illés
|
