Pinczési Judit Testet ölt – Otelovi se

Pinczési Judit

Debrecen 1947. október 1. – Budapest 1982. augusztus 12.

Testet ölt És a tűszúrások után megindult a vér, de már a bordák partjai elúsztak hajamból lett kemping-ravatal légsátor fénylett mint a sátoros ünnep a falakból robbant varjak hangversenye a vászonlepedőn fehér némafilm. És láttam, hogy bennem fut a borotvás gyilkos, mindig is bennem jár, bármivé leszek, hív gyökér-alakban, hulló jég-alakban, áthullámzik rajtam a napok ár-apályán kimetszi belőlem a rímek tivornyáit erősíti csöndem mint a sortűz-kihagyás. Hallgatni tanít egy fél szárny, mert elvágja penge-fénnyel, a szélben meglengő kapu, mert belép. S mikor már árnyam lesz, mint nem-várt összecsengés, letépi arcát, kivallat minden könnyűségről, és borotva-éllel felírja a Napba: nincs már időm festett szavakra.

Otelovi se I posle uboda igala krv je krenula, ali obale rebara već su otplivale od kose moje odar kampa nastalo čadar vazduha poput sedmodnevnog praznik sjalo iz zidova izbijen koncert vrana je nemi film na belom čaršavu. I videla sam da krvnik sa britvom u meni juri, uvek u meni korača, u bilo šta da se pretvaram, u obliku korena, u obliku padajućeg leda me zove, preko plime i oseke dana u meni talasa lumperaje rima iz mene iseče kao izostanak rafala u meni tišinu jača. Pola krilo me šuteti uči, jer svetlom sečiva preseče, u vetru zaljuljana kapija, jer ulazi. I kad ću već senku imati, kao ne-očekivana harmonia, lice otkida, o svakoj lagodnosti me ispituje i oštricom britve na Sunce napiše: za obojene reči već nemam vremena. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://ligetmuhely.blog.hu/2013/10/23/testet_olt_pinczesi_judit_a_tuszurasok_utan

Pinczési Judit Az első ember – Prvi čovek

Pinczési Judit – Farkas István: A látnoknő

Debrecen 1947. október 1. – Budapest 1982. augusztus 12.

Az első ember Az első ember, aki elesett lélegzetét és hangját rám hagyta, arcomra bízta hátizsákját, huzatos csendjét és csontjait. Azóta arcom nyitott gödör, melybe levágott redőnyként emberi sorsok zuhannak. A világ nagy tévedése ez – hiába sírás, hiába igyekezet. Én a másik parton vagyok, a vergődő karok lüktetése messze. A fulladó szájak rángása letakarva. Szívem, felnégyelt bolygó, virágokban és fákban elvonulsz. Mégis átfonom a legkisebb árnyat is. Beleszövöm magam végső nyugalomba. Rámdől a zuhanás, kibontakozik. A parton kiáltás, vérző őrtüzek, Figyelek, várok és fogalmazok.

Prvi čovek Prvi čovek, ko je pao ostavio mi je uzdisaj i glas, svoju naprtnjaču, provetrenu tišinu i kosti mom licu je poverio. Od onda moje lice je otvorena jama u koju poput otkinutih zastora ljudske sudbe se stropoštaju. Zabluda je to sveta – zalud je plač, zalud je trud. Na drugoj obali sam, puls mornih ruku je daleko. Trzaji prigušenih usta su pokriveni. Srce moje, čerečena planeta, u obliku cveta i stabla prolaziš. Ipak i najmanju senku zagrlim. U konačnu tišinu se upletem. Pad na mene se naslanja, razvija. Na obali krik, krvave vatre stražarnice. Posmatram, čekam i sastavljam. Prevod: Fehér Illés

Forrás: Pinczési Judit: Láng volt az élet Magvető - Budapest,1986. 137-138.

Pinczési Judit Októberi vers – Oktobarska pesma

Pinczési Judit

Debrecen 1947. október 1. – Budapest 1982. augusztus 12.

Októberi vers Szememből kiemeltem szemem, ezzel kezdődött bomlásom folyamata. Szelvényezett csupaszodásom szakaszosan történt. Az első érfogók, csíptetők fájtak. Áztak a koponyán belüli tamponok. Május harmadikán eltűnt a hasam. Mellemen feltűntek az első lábnyomok. Bőrömön túl zúgott a Műterem: kampók, szegecsek, kőtagló, sörét. Ezt már nyitott ámulatban néztem, érzékeim befogadták fogyatkozásom ütemét. Jelmezeim ráncában forgó gyutacsok. Eleven zsineg fut parókáim felé. A kígyó vetkőzési ideje időtlen. Dicsérem barackmaggá válásom szüretét.

Oktobarska pesma Oko sam iz vlastitog oka izdigla, tok vlastitog raspada time je počelo. Moje slojevito ogolevanje u etapama se odvijalo. Prve hvataljke žila, štipaljke su bolele. Tamponi unutar lobanje su se vlažili. Trećeg maja trbuh mi je nestao. Prve stope su se na grudima pojavile. Preko moje kože Hirurška sala brujala: kuke, ekseri, sekira, sačma. To sam već u otvorenom snebivanju gledala, moji oseti prihvatili su tempo mog opadanja. U naborima mojih kostima su obrtne pripaljače. Prema mojim vlasuljama živa uzica juri. Vreme svlačenja zmije je beskonačan. Berbu svog pretvaranja u košticu hvalim. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.litera.hu/hirek/a_het_verse_pinczesi_judit_oktoberi_vers