Svetlana Polić Užice 20.
avgust 1974. –
|
Sjaj
Nisam
ti pričala
da ponekad u želji da povratim sjaj, posegnem rukom ka vatri i ne, ne boli mene bol, već miris izgorele kože to je ono što ostavlja trag. Zažmuri na jedno oko kad ti se čini da nepovratno gubiš sve, u vreme umrlih ptica svoje si gnezdo svio. Ne huli onda željom, ne podrivaj istine sjaj, ne očekuj previše jer si dobio sve. Ti si za mene uvek bio i ostao ljubav. |
Fény
Neked nem mondtam,
időnként,
hogy a fényt visszaidézzem,
kezem a tűzbe teszem,
és nem,
nem a fájdalom fáj,
az égett bőr illata,
az az ami nyomot hagy.
Mikor úgy tűnik
végérvényesen mindent veszítesz
egyik szemed hunyd be,
fészkedet a halott madarak
idején raktad.
Ne átkozd a sorsot,
ne ásd alá a fény őszinte voltát,
ne várj túl sokat,
mert mindent megkaptál.
Számomra maga a szerelem
voltál
és maradtál.
Fordította: Fehér
Illés
|
