Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Rakovszky Zsuzsa. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Rakovszky Zsuzsa. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. november 4., vasárnap

Rakovszky Zsuzsa Mintha – Kao


Rakovszky Zsuzsa Sopron 1950. december 4. –

Mintha

A vedlett, sárga gyógyszálló előtt
a letarolt, hideg parkban a gőz
vízszint csapong a gyógyvizes medence
zöld négyszöge fölött. Jönnek, kerengve,
árnyékfoltok a ködben: jobbra-balra
elhúz, ha varjú, rézsút az avarra
inog le, ha levél, vagy tapogatva
kiköt a síkos lépcsőn, lefaragja
a belső éleket. Száraz és sötét
szellemrajt zörget egy-egy széllökés
ide-oda. Olyik beletalál a
medencébe: zöld ál-túlvilágba,
a forrongó, meleg üveg alatt
ragyog: hiánytalan, színes halott.
Lebegve ágtalan és árnytalan,
nem hat, nem él, nem változik, de van.
Mintha egy langyos, átlátszó öröklét
lakná két szó között a senkiföldjét.
Mintha mégiscsak konzerválható
volna tavalyi hő, tavalyi hó.
Mintha lenne egy köztes állapot,
amelyben épen elnyújtózhatok.
Mintha egy helyiségből az időt
kiszivattyúznák, és se azelőtt,
se ezután soha többé, csak a
fém és üveg és villany évszaka:
még csillog és már rég nem az, ami.
Így lehet, úgy-ahogy, megtartani.
Kao

Ispred oronulog, žutog sanatorija
u opustošenom, hladnom parku para
iznad zelenog četverokuta lekovite
vode bazena leprša. Stižu senke,
u magli kovitlaju: vrpolje se,
ako je vrana, koso na tratinu sklizne,
ako je list let na skliskoj stepenici
završi, unutrašnje ivice otupivši.
Suvog, tamnog roja duhova
nalet vetra na sve strane baca.
Po koji u bazen pada: u svom
zelenom lažnom drugom svetu,
ispod toplog, usijanog stakla
sija: netaknut, šaren mrtvac.
Nema grane, niti senu, samo lebdi,
ne deluje, ne živi, ne menja se, ali postoji.
Kao da na ničijoj zemlji između dve reči
neka mlaka, prozirna večnost gospodari.
Kao da lanjski sneg, lanjska toplota,
konzervirati bi se mogla.
Kao da neko međustanje postoji
u kojoj bi se bez straha mogla ispružiti.
Kao da su iz neke prostorije vreme
iscrpili i ne potoji pre,
niti ubuduće nikad više,
samo era metala, stakla i elektrike:
još sjaji ali odavno nije to što je.
Zadržati, kako-tako, tako je moguće.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?docId=0000000215&secId=0000019924&mode=html#Rakovszky_Zsuzsa-Visszaut_az_idoben-01120