Sárközi György - Đerđ Šarkezi
(Budapest, 1899. január 22. – Balf, 1945. március 8.)
Virágok beszélgetése
– Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús virág voltál,
Köszönöm, hogy nagy bolygásodban mégis – mégis hozzámhajoltál.
Ideges, keringő kacsokkal akkor futottál mellém éppen,
Mikor már-már alákonyultam sötét levelek hűvösében.
– Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús virág voltál,
Köszönöm, hogy nagy magányodban mégis – mégis hozzádkaroltál.
Már-már sírósan becsukódó kelyhedet rámnyitottad önként,
S lelked lelkembe átejtetted, hogy ott forogjon csípős könnyként.
– Egymás mellett és egymás ellen nyílunk mi, nyugtalan virágok,
Kergetőzve s összeborulva, mint tengeren játszó sirályok,
Rázkódva forgó viharokban, bukdosva pergő jégesőben,
Idegenül tán mindörökké, de mindöröktől ismerősen.
– Egymás mellett és egymás ellen nyílunk mi, nyugtalan virágok,
Megtört gőgben összeakadva, mint száműzött, koldús királyok,
S úgy nézzük egymást szomorúan, kiváncsian s mindent tudóan,
Mint hulló csillagok figyelnek egymás útjára lefutóban.
Razgovor cvetova
– Vrteći se na zasebnim vrežama, tužan cvet sam bio, tužan cvet si bila,
Hvala ti što si mi se u beskrajnom lutanju ipak – ipak pridružila.
Nervoznim, vijugavim viticama baš si tad dotrčala
Kad sam već skoro klonuo u hladu potamnelih stabala.
– Vrteći se na zasebnim vrežama, tužan cvet sam bio, tužan cvet si bila,
Hvala ti što si me u tvojoj samoći ipak-ipak prigrlila.
Već skoro sklopljene, suzne liske sama si mi otvorila
I kao goruću suzu dušu u moj duh usadila.
– Jedan kraj drugog i jedan protiv drugog cvetamo mi, nemirni cvetovi,
Zagrljeno, kružeći kao na morskoj pučini nestašni galebovi,
U oluji drhteći, na lažnim perlama grada klizeći
Zauvek kao stranci ali oduvek kao poznanici.
– Jedan kraj drugog i jedan protiv drugog cvetamo mi, nemirni cvetovi,
Sastavljeni u slomljenoj gordosti kao prognani kraljevi
I tako gledamo jedan drugog tužno, znatiželjno, sveznajući
Kao što zvezde promatraju međusobna putanja padajući.
Pervod: Illés Fehér (Ileš Feher)
