Szabédi László (Laslo Sabedi)
Sáromberke, 1907. május 7. – Kolozsvár, 1959. április 18
Csillogj, Margitka
Miért kívánsz fordított vallomást?
Miért vallatsz, hogy szerettem-e mást
rajtad kívül, és mennyire szerettem,
míg kezed, birtokul, kezembe vettem?
Ne vallass, ne gondoltass
a régi szeretőkre;
ami nincs, nem is volt az,
megsemmisült örökre.
Igen, szerettem. Mint orvosi kés
boncol az objektív emlékezés,
s felfejti a már halott idegszálat,
mely egykor vonaglott, mint sebzett állat.
A szívem meg se dobban,
a régi tűz nem éget.
Szerettem egy nőt. Jobban
szerettem, mint ma téged.
Jobban szerettem, de értsd meg: nem őt!
Benne szerettem minden ifjú nőt,
mert véget ért a vaksötét gyerekkor…
Jobban szerettem magamat is akkor.
Ragyogott a halál is,
akik öleltek, öltek,
a dolgok irreális
fényben tündököltek.
Fényekben tündökölt a vad titok,
hő szemem nem látott: világított.
Fénye kihunyt már, a világ sötétebb, –
de a sötétben fényleni lát téged!
Csillogj, Margitka, tennen
fényeddel csillogj fennen,
fényeddel segíts engem
az igaz úton mennem.
A bűvész istent, aki semmiből
eget és földet és embert bűvöl,
detronizálja már az érett férfi,
ki a világot nem teremti: érti.
Világolj hát, világom,
világolj életemben,
fényednél a világon
a rendet megteremtem.
Sjaji, Margita
Što tražiš priznanje, iznuđeno?
Što zapitkuješ, da li sam voleo
pre, no što sam ti ruku zarobio,
osim tebe i drugu, i koliko?
Pitanjima ne budi
minule uspomene;
prošlost, koja ne kruži,
ta zauvek iščezne.
Da, voleo sam. Poput oštrice
para me nemilosrdno sećanje
i otkriva davno mrtav živac što
se nekad kao ranjena zver trzao.
Ne marim za tu ženu,
ne prži me ta vatra.
Jesam, voleo jednu,
i više, nego te sada.
Više sam voleo, ali ne nju!
Shvati, u njoj svaku mladu ženu,
jer tad pređoh prag dečačkog neznanja…
I sebe sam više voleo tada.
Blistala je i smrt
lica slavlja i besa,
čitav bajoliki vrt
tog irealnog sveta.
Blistala je podivljala tajna,
u mom oku čarolija, sjajna.
Nesala je ta vatra, mračnije je, –
ali u tom mraku sjati vidim tebe!
Sjaji Margita, sjaji,
svet sa svetlom ozari,
na pravom putu ići
tim sjajem ćeš mi pomoći.
Boga, koji iz ničega
stvori zemlju, nebo, čoveka,
detronizuje zreo muškarac
koji ne stvara svet, ali shvaća.
Svetli dakle svete moj,
svetli u životu mom,
na svetu, u svetlu tvom
urediću život svoj.
Prevod: Fehér Illés
Objavljeno: Ezüst híd – Srebrni most (2011)
Családi kör, Novi Sad
