Szilágyi Domokos Halál árnyéka 3 – Senka smrti 3

Szilágyi Domokos

Nagysomkút, 1938. július 2. – Kolozsvár, 1976. november 2.

Halál árnyéka 3.

     Az őzszemű lány

                             Ezer urnában szertehordva

                             mindenhol vannak hamvaink

                             (Ismeretlen költőnő)

     Szerettem egy őz-szemű lányt,

     a haja: dióbarna láng,

     medencéjén fény-gyerekek

     hancúroztak és visongáltak -

     olyan volt, mint egy üdítő

     pihentető, érett vasárnap.

     Szerettem egy őz-szemű lányt,

     a Tiergartenben fagylaltot ettünk,

     s a Kuznyeckij Moszton söröztünk,

     sétáltunk a Cişmigiu-kertben

     és csókolóztunk és nevettünk,

     s a Svábhegyen, a kisded szélben

     szomjas szemmel néztünk az eltűnt

     felhők után -

                             új felhők jöttek,

     az ég olyan lett, mint egy

     elborult tekintet,

     és többé nem nevettünk.

     Szerettem egy őz-szemű lányt,

     a haja: dióbarna láng,

     még most is éget, ha a távol

     barna dombjairól felém int,

     és szól az akác illatából,

     s zubog az idő, mint a vérünk.

     Szerettem egy őz-szemű lányt,

     ki eltűnt, mint a szelíd felleg,

     és én hiába szólítom,

     mert a felhők sosem felelnek,

     hisz nem ismerik a szerelmet,

     csak a szerelem érzi őket,

     mint a vadászfegyvert megérzik

     a virág-lábú, bátor őzek.

     Szerettem egy őz-szemű lányt,

     ki tovaillant, mint az őzek

     - fák közt iramló barna láng -,

     s én vártam, vártam, vártam, félszeg

     félsszel, fürkésztem elborult

     kedvvel a halott, szomorú

     ösvényt -

                             És érkezett egy urna,

     s benne egy maréknyi hamu.

Senka smrti 3.

     Devojka s očima srne

                             U hiljadama urni raznešeno

                             naši ostaci svugde se nalaze

                             (Nepoznata pesnikinja)

     Voleo sam devojku s očima srne,

     kosa: u plamenu kestenjasta,

     na bedrima joj deca svetla

     ganjali se i urlikali –

     bila je kao jedna sveža

     odmarajuća, zrela nedelja.

     Voleo sam devojku s očima srne,

     u Tirgartenu sladoled lizali,

     na Mostu Kuznjecki pivo pijuckali,

     šetali u Kismigu-vrtu

     i ljubili se i smejali

     a na brdu Švaba u mlakom vetru

     žednim očima promatrali

     isčezavanje oblaka –

                             stigli su novi oblaci,

     pogled neba dobio

     izraz izbezumljenog,

     i više nismo se smejali.                        

    

     Voleo sam devojku s očima srne,

     kosa: u plamenu, kestenjasta,

     još me uvek žari kad sa brežuljka

     iz daljine mi maše,

     iz mirisa bagrema se javlja,

     i kao naša krv otiče vreme.

     Voleo sam devojku s očima srne,

     nestala je poput pitomog oblaka,

     i zalud nju prizivam

     jer oblak nikad ne odgovara,

     ta ljubav im je nepoznata

     samo ljubav ih oseća

     kao što hitronoge, hrabre srne

     osećaju kad njih oružje vreba.

     Voleo sam devojku s očima srne,

     kao srne isčezla je

     – međ drvećem žuran kestenjast plamen –

     a ja tromim strahom čekao, čekao,

     čekao, pomahnitalom voljom

     promatrao mrtvu, tužnu

     stazu –

                             I stigla je jedna urna

     u njoj šaka pepela.

                             Prevod: Fehér Illés

https://www.youtube.com/watch?v=xZUd-itlJvg

Szilágyi Domokos Halál árnyéka 4 – Senka smrti 4

Szilágyi Domokos

Nagysomkút, 1938. július 2. – Kolozsvár, 1976. november 2.

Halál árnyéka 4.

Az öregek

Őrjöngő napsugarak hullnak tikkadt, sápadt hajszálaikra,

ágyékukból kiaszott az élet, szívükben kiszikkadt a szikra,

állanak, mintha szélütötten, az összecsukló sínek mellett,

fáradtak ütni vagy üttetni, meghalni vagy kérni kegyelmet,

szemük törékeny fészket rak a megtörött fénylombokon,

kezük a levegőt mutatja, a levegő is fájdalom,

mint a vízből kihúzott halnak, mely kifordított életét

tátogja a közömbös égre, amely immár nem néki ég;

állanak, mintha szélütötten, nézik a nyüzsgést, idegen

tükrű tekintettel; lábuk kábán szunnyad a köveken,

a cipő félretaposott és félretaposott a lélek,

poros lett, suta és fakó, gubbaszt bennük élettelen -

haláltalan közönnyel, mint a föld alá ásott értelem;

csak állanak, a földet nézik, nem bátrak már és nem is félnek -

csak állanak a sínek mellett, bénán, szinte szélütötten,

mint fecskék ha sunyi hálóba ütődnek gyanútlan röptükben;

így vesztegelnek vakvágányon kivénhedt, keshedt mozdonyok,

így ácsorognak kiürített városban tétlen házsorok,

így gunnyasztanak bombázáskor a tépett fák, a mit-sem-értők,

így vár a sebesült, ha arca lelógó hús s nem lát a vértől,

így ül óvóhelyen az asszony, kinek férje meghalt a fronton,

így ül üregében a szem, ha napokig nem ülte álom,

a csillag, ha elhagyta fénye; az ég, ha kékje széttörött;

a Föld, ha akasztó-hurokká fonódtak derűs délkörök,

a Nap, hogyha bombázó-rajjá vált a békés bolygósereg -

az ág, hogyha csóktalan őszön a lomb szótlanul lepereg,

s meghal a zöld, s haldoklik már a piros, sárga, a lila -

csak állanak, néznek a töltés vigyorgó kavicsaira - -

Senka smrti 4.

Starci

Besni zraci sunca padaju na klonule, izbledele vlasi kose,

iz njihova bedra isčezao život, u srcima zakržljale iskre,

pored sklapanih tračnica stoje kao da su uzeti,

morni su udarati ili da budu udareni, milost moliti ili umreti,

oči im lomljivo gnezdo prave na prelomljenoj krošnji zraka,

njihove ruke vazduh pokazuju, i vazduh je patnja,

kao na obalu bačenoj ribi koja svojim naopakim životom zjapi

na nezainteresirano nebo što već ne njoj sjaji;

stoje, stranim pogledom gledaju vrevu kao da su

uzeti; njihove noge na stenama omamljeno dremaju,

iskrivljene su cipele i duše su iskrivljene,

prašnjave su, nespretne, u njima pustoš se krije –

samrtnom agonijom kao u zemlju zakopan razum;

tek stoje, zemlju gledaju, više nisu hrabri niti su uplašeni –

tek stoje pored tračnica, ukočeno, kao da su uzeti,

kao laste kad su u svom letu u podmukloj mreži uhvaćeni;

tako cunjaju na slepim tračnima ostarele, iznemogle lokomotive,

tako džonjaju u ispražnenim gradovima besposlene ulice,

tako drežde prilikom bombardovanja počupana stabla

tako čeka zaslepljen ranjenik kad mu je krvlju prekrivena glava,

tako sedi u skloništu žena čiji muž na frontu poginuo,

tako sedi oko u orbiti kad ga san danima nije posetio,

zvezda ako ju sjaj napušta; nebo ako mu se plavet razbio;

Zemlja ako su vedri meridijani u omču za vešanje opleteni,

Sunce kad mirni skupovi planeta u roj bombardera pretvoreni –

grana kad u jesen bez poljubaca lišće nemo osipa

i mre zeleno i umire već crveno, žuto, lila –

samo stoje, gledaju belutke dolme koji ne daju mira - -

                             Prevod: Fehér Illés 

https://www.youtube.com/watch?v=biW78VfyJm8

Szilágyi Domokos Halál árnyéka 5 – Senka smrti 5

Szilágyi Domokos

Nagysomkút, 1938. július 2. – Kolozsvár, 1976. november 2.

Halál árnyéka 5.

     Lázadás

     - hát mutasd meg, hogy nem igaz,

     azértsem igaz, sose volt,

     hogy az élet megdöglik, és

     nem igaz, hogy halott a holt,

     nem igaz, nem, nem, sose volt,

     hogy csupasz seb vagy, vakított

     szem, lefogott kéz, szótlan

     szolga, ki sután tűri sótlan

     sorsát;

                mutasd meg: nem igaz,

     hogy kutyakorbácsra születtél,

     s hogy beléd marjon a veszett tél,

     s a felhő higanyt záporozzon

     fejedre, s hogy sose maradjon

     estére annyi csöpp erőd,

     hogy lerúgd a rongy facipőt;

     hát mutasd meg, hogy nem igaz,

     hogy elintézhet egy süket

     legyintés; hogy nem számítasz

     annyit, mint a tetű, az eb.

     a félrelökött csizmatalp;

     mutasd meg, hogy a kínt, a jajt

     torkon tudod ragadni, és,

     ha egyebet nem, hát merész,

     szabad halált vívhatsz e rab

     életre, melyben mindened

     elorozták, s szíven harap,

     mint a macska a madarat,

     a kivetkőzött indulat;

     döntsd le vérgőzös istenek

     sziszegő-szuronyú szobrait,

     mutasd, mutasd meg, hogy amíg

     ereidben vér vánszorog,

     idegeiden fájdalom,

     nem hagyod, azértsem hagyod

     az ezerfejű gyalázatot

     sértetlen trónolni a romhalmazon,

     melyet épített;

     mutasd, mutasd meg, hogy tied

     az erő, bátorság, az ész,

     hogy a jövő magad vagy, és

     a jövő nem hal meg soha,

     mutasd meg hát, hogy te vagy a

     gyilkos szolgák kemény ura

     s bírája: ítélj - intenek

     a vérben pácolt tetemek,

     a falhoz vágott csecsemők,

     a meddővé tett, drága nők

     és a kiherélt férfiak

     s hány vértől végtelen pillanat -

     - mennyi halott, mennyi halott

     szellemhangja üvölt, susog - - -

     acél bátorítást (s vigaszt,

     ha kell), ez ad, hogy megmutasd -

     hát mutasd meg, hogy nem igaz,

     azértsem igaz, sose volt,

     hogy az élet megdöglik, és

     nem igaz, hogy halott a holt –

Senka smrti 5.

     Pobuna

     – pa pokaži da nije istina,

     pa nije istina, nikad nije ni bila

     da život crkne i

     nije istina da je mrtvac mrtav,

     nije istina, ne, ne, nikad nije ni bila

     da si gola rana, oslepljeno

     oko, svezana ruka, mutav

     služitelj ko nezgrapno trpi gorku

     sudbu;

                pokaži: nije istina

     da si rođen za bič psa,

     da te besna zima kida,

     da ti živu na glavu oblak

     sruči, da te kad sustiže sumrak

     nemaš ni toliko snage

     da bi zbacio klompe habane;

     pa pokaži da nije istina

     da te može otpisati prčevit

     zamah jedne ruke; da ne vrediš

     ni toliko koliko uš, pas,

     odbačen đon čizme;

     pokaži da muku, nedaću

     možeš za gušu uhvatiti, i,

     ako ništa drugo pa hrabru,

     slobodnu smrt dobiješ za tu

     robovsku kob u kojem su

     ti sve oduzeli i srce ti kida

     kao mačak pticu,

     neobuzdana pomama;

     sruši bodežima kićene spomenike

     krvom opijenih bogova,

     pokaži, pokaži da

     dok ti u žilama krv kola,

     u živcima tegoba,

     ne dozvoljavaš, ne dozvoljavaš iz prkosa

     da osiljena sramota

     može na izgrađenoj gomili razvale

     neozleđeno stolovati;

     pokaži, pokaži da

     je um, snaga, hrabrost tvoja,

     da je budućnost tvoja sudbina,

     da budućnosti uvek ima,

     pa pokaži da

     čvrsto vladaš nad krvoločnim slugama,

     sudija si im: sudi – opominju

     u krv kvašene lešine,

     o zid udarene bebe,

     osakaćene, jalove žene

     uškopljeni muškarci

     i u krvi valjani beskonačni trenuci –

     – koliko, koliko avetskih glasova

     mrtvaca urla, šušti - - -

     čelično ohrabrenje (i utehu,

     ako treba) to daje da pokažeš –

     pa pokaži da nije istina

     pa nije istina, nikad nije ni bila

     da život crkne i

     nije istina da je mrtvac mrtav –

                             Prevod: Fehér Illés

https://www.youtube.com/watch?v=INJ4xPwsvTU

Szilágyi Domokos Halál árnyéka 6 – Senka smrti 6

Szilágyi Domokos

Nagysomkút, 1938. július 2. – Kolozsvár, 1976. november 2.

Halál árnyéka 6.

Eső

Összevont szemöldökű felhők sorakoznak csatarendben

hunyt szemű ég alatt megfullad a csönd

megfullad a zaj

megfullad a lapuló tábor

a hajlott hátú barakkok a földet nézik komoran mint aki nem érti

          hogy került ide mit keres itt mikor lesz vége -

- csordulj haragos eső

csordulj végig letarolt koponyánkon

csordulj haragos eső

csordulj végig pofonokkal szántott arcunkon

csordulj haragos eső

csorogj le ványadt vállunkon

bordáktól csíkos mellkasunkon

gyámoltalan gerincünkön

csordulj haragos eső

áztasd nyöszörgő hasunkat

áztasd rajtunk a fagyos simogatású inget

sűrű éhségtől növesztett fájdalmainkat szétmaszatolt emlékeinket

áztasd a ragadós álmokat az enyv-ízű alázatot -

hunyt szemű ég alatt megfullad a csönd megfullad a zsivaj

megfullad a lapuló tábor -

- csordulj, haragos eső!

villanj, villám!

ess! üss! dörögj! vágj! zúzz! szabadíts!

Senka smrti 6.

Kiša

U borbenom poretku nakostrešeni oblaci se postrojavaju

pod nebom sklopljenih očiju guši se tišina

guši se žamor

guši se privijen logor

savijeni baraci tmurno gledaju zemlju kao neko ko ne shvaća

          kako je tu stigao šta tu traži kad će doći kraj –

– potekni ljuto kišo

potekni preko otkinutih lobanja

potekni ljuto kišo

potekni preko njihovih šamarima preoranih lica

potekni ljuto kišo

potekni preko njihovih kržljavih ramena

rebrima išarahih grudnih koševa

bespomoćnih kičmenih stubova

potekni ljuto kišo

moči njihove cvileće stomake

moči na njima mrazom ispeglane košulje

njihove od gladovanja narasle bolove raspršene uspomene

moči lepljive snove poniznost okusom tutkala –

pod nebom sklopljenih očiju guši se tišina guši se žamor

guši se privijen logor –

– potekni ljuto kišo

sevni grome!

padni! udri! grmi! seci! zdrobi! oslobodi!

                             Prevod: Fehér Illés

https://www.youtube.com/watch?v=_0Of1yLNqcI