Marija Vasić Donojan Mrtav krompir – A halott burgonya

Marija Vasić Donojan (Marija Vasity Donojan) – Senta, 13. 02. 1967 –

Mrtav krompir

azbuka drveća bledi u

pesmi lišća

izukrštane pregače tankih slova koja

su ispisala zimu i hladnoću

ukrašene su

sivilom kiše i upitnicima sunca

            mrtav je

pas više neće morati da spava

na njemu da se ne bi smrzao

            mrtav je

staro kopile jer nema ničeg

zakonitog u njemu više

skroz naskroz

on je od svih napuštena retkost bez

ijednog daha u sebi

            mrtav je

sav se zbrčkao stavi mu glavu na

jednu stolicu a stopala

ha drugu i

ležaće tamo kao akrobat ljubav je

pobeđena on ju je

pobedio zato je nepodnošljiv jer on

je ovde treba da se

brije i svodi ljubav na unutarnji jauk

uznemirenosti i poraza

            nastao je

od čoveka i pustio čoveka da ode

lažov

            mrtav je

oči su mu zaklonjene od svetlosti – poruga

kojoj

ljubav ništa ne može osim

da je sahrani i sakrije lice od

stida

A halott burgonya

a levelek énekében halványul

a fák ábécéje

a vékony betűkből összeszőtt kötény melyet

a tél s a fagy rótt

szürke esővel

és kérdésekkel díszített

halott

a kutyának már nem kell rajta heverni

hogy meg ne fagyjon

halott

öreg fattyú mert semmi

törvényszerűséget nem tartalmaz

végérvényesen

éppen mindenki által elhagyott

lehelet nélküli ritkaság

halott

összezavarodott tedd fejét

az egyik székre lábait

a másikra

akrobataként fog ott feküdni

a szerelem veszített

ő győzte le ezért kibírhatatlan

mert itt borotválkoznia kell

a szerelemet a belső sikolyra szorongásra

és vereségre itélte

ember

szülte és hagyta hogy távozzon az ember

hazug

halott

szemei a fénytől elzártak – gúnyosak

ellene a szerelem tehetetlen

csak eltemetheti s szégyenében eltakarhatja

arcát

Fordította: Fehér Illés

 



Marija Vasić Donojan Riba pretpostavke – Halas feltételezés

Marija Vasić Donojan (Marija Vasity Donojan) – Senta, 13. 02. 1967 –

Riba pretpostavke

ali moja zeleno – plava osnova

išpartana srebrnim linijama

kaže

da sunce sija

            i na ovom moralnom moru

            trava ili snova

            cvetovi leže

            ili korpe želja ponavljaju se

            do tavanice

            do prozora

            gde dan napinje zavese reckaste

            ivice na romor kiše

samo da kažem

pojeo sam maline što su bile

u hladnjaku a koje

si možda čuvala za doručak

oprosti mi

beli su izvrsne

tako slatke

i tako hladne

Feltételezéseket síkál

de ezüst vonalakkal jelzett

zöld – kék alapszínem

állítja

süt a nap

és ezen a fű vagy álom

erkölcstengeren

virágok hevernek

vagy vágykosarak sorjáznak

a padlásokon

                az ablakokban

ahol a pergő esőben nappalok feszítik

                a rojtos függönyszéleket

csak megjegyzem

a hűtőben elkészített málnát

amit talán reggelire hagytál

elfogyasztottam

bocsáss meg

fennséges volt

olyan édes

és olyan friss

Fordította: Fehér Illés

 



Marija Vasić Donojan Radoznalost – A kíváncsiság

Marija Vasić Donojan (Marija Vasity Donojan) – Senta, 13. 02. 1967 –

Radoznalost

se rodila zajedno sa svetom prijatelju nemoguće mi je da izmenjujem svoje misli sa tobom. odavno već blagi mesečevi zraci obasjavaju mermer grobova. to je onaj tihi čas kad mnoga ljudska bića sanjaju da vide žene u lancima kako vuku svoje mrtvačke pokrove išarane mrljama krvi. kao što je mračno nebo išarano hiljadama zvezda. i onaj koji sanja ječi u snu poput osuđenika na smrt sve dok se ne probudi i ne utvrdi da je stvarnost tri puta gora od sna

     moram svojom neumornom lopatom da završim kopanje ove rake kako bi bila gotova do jutra. da bi radio neki ozbiljan posao ne smeju se raditi dve stvaro odjednom

     grobaru

     je li da hoćeš da razgovaraš sa mnom. jedna školjka polako se podiže sa morskog dna i pomalja svoju glavu iznad vode da vidi brod koji plovi pustim pribrežjem

     radoznalost

se rodila zajedno sa svetom. prestani da radiš grobaru. uzbuđenje ti oduzima snagu. izgledaš slab kao trska. bila bi ludost da nastaviš. ja sam jak ja ću te zameniti. a ti sa skloni davaćeš mi uputstva ukuliko ne budem radio dobro.

     grobaru

     zašto plačeš čemu te suze kao u žene. zapamti dobro mi smo na ovoj lađi bez kormila dok kurve jedu sendviče u čekaonicama autobuskih stanica pored melodičnih jeboguzaca samo zato da bismo patili. moja uzvišena beseda budi prolećni lahor u ljubičicinim bezrazložnim sumnjama jer

     svi ti grobari

     rasuti su svuda po groblju kao cvetovi po livadi. smrtnost ili besmrtnost. držiš li pijuk lako svojim drhtavim rukama pošti si čitavog dana grčevito opipavao obraze onih koji su još nedavno živeli. pusti me da izađem iz ovog groblja. nataviću svoj put lenštine lopova i ubice ispisanog plamenim slovima na svakom drvenom krstu

     podrhtavaš

     pri mom dodiru zalutaćeš tražeći put. moja je dužnost da ti ponudim grubu postelju bolje nemam. imaj poverenja u mene. dobročinstvo neće zahtevati skrnavljenje tvojih tajni

A kíváncsiság

a világgal együtt született barátom ne várd hogy gondolataimat megosszam veled. a márványsírok ősidők óta a holdfényben fürödnek. ez az a csendes óra amikor sokan álmaikban láncravert asszonyokat látnak amint vérfoltokkal tarkított halottas leplet vonszolnak. a sötét égbolt is a csillagözöntől tarka. és az ki álmában halálraitéltként zokog  ébredés után megdöbbenten érzékeli az álomtól sokkal rosszabb a valóság

     fáradhatalan lapátommal be kell fejeznem a hantot hogy reggelre készen álljak. hogy komoly dolgokkal foglalkozhassunk nem lehet egyszerre kétfelé figyelni

     te sírásó

     ugy-e velem akarsz beszélgetni. a tengerfenékről lassan felemelkedő kagyló fejével a víz felszíne fölé helyezkedik hogy láthassa a nyilt tengeren tovaúszó hajót

     a kíváncsiság

a világgal együtt született. te sírásó hagyd abba a munkát. a felindultság felőrli energiádat. gyengének tűnsz mint a nád. badarság lenne folytatnod. erős vagyok felváltalak. húzódj félre és tanácsokat adsz majd ha nem jól dolgozom.

     te sírásó

     miért sírsz minek ezek az olcsó könnyek. jegyezd meg jól mi ezen a hajón kormány nélkül utazunk míg a szajhák a buszállomáson szenvicseket majszolnak a mézes-mázos kurafik mellett csak azért hogy mi fizessünk. fennkölt beszédem az ibolyák felesleges kételyiben felébreszti a tavaszi szellőt mert

     ezek a sírásók

     mint mezőn a virágok a temetőkben mindenütt jelen vannak. halandóság vagy öröklét. könnyen tartod-e még remegő kezeidben az ásót az után hogy naphosszat tapogattad a nemrég még élők arcát. engedj ki ebből a temetőből. a tolvaj és gyilkos lustaságával lángoló betűkkel teleírt keresztfákkal teli utamat fogom követni

     reszketsz

     ahogy megérintelek elvéted utadat. kötelességem felkínálni goromba ágyneműmet jobb nincs. bízzál bennem. a jótett nem fogja követelni titkaid megalázását.

Fordította: Fehér Illés

 



Marija Vasić Donojan Pored humke – A hant mellett

Marija Vasić Donojan (Marija Vasity Donojan) – Senta, 13. 02. 1967 –

Pored humke

     KNJIŽEVNO AUTOMATIZIRANJE, POETIČNO ODSTUPANJE, LITERARNO BIĆE,koje intenzivira i u svakodnevnosti i u deformaciji poznatih vrsta diskursa, koje kondenzira, savija, iskače iz dramatičnog buđenja svesti o jeziku i predmete

postavlja naglavce – O TOME GOVORIMO I PIŠEMO, a ne o veličanstvi Kniževnosti.

     ŠTA JE poetično iskustvo i pripovedna nit?

     TO JE odlomak nesputanog i punokrvnog tek pronađenog pisanog teksta neke davno iščezle civilizacije.

     TO JE nepragmatičan oblik diskursa jer ne služi neposrednom, uniformnom cilju, i vrsta samoreferencijalnog jezika koji upućuje jedino na sebe i govori o sebi.

     TO JE „MAŠTOVITO PISANJE“ (imaginative writing), funkcionalnost, jer se ne bavi doslovnom istinom. Dopuštena istina poriče samu sebe kroz večito okretanje točka „istorije“i „umetničke“ istine, pri čemu samo druga ima važnost u raspravi o kreativnom i imaginativnom u zmijolikom i nesagledivom tekstualnom i kontekstualnom tkanju nemirujuće kobi. Nije bitno šta autor, čovek i zajednica misle o istinitosti najplemenitijeg novca datog pod interes, „očuđujući“ trenutak u deliću jezika i podatnoj sagi, pa makar bio i puka obmana, čini niz vrlo složenih diskursa – LITERARNO, nedirnuto i večno, PRIVATNO BIĆE.

     Dakle, NEMA VIŠE veličanstva Književnosti.

A hant mellett

     AZ IRODALMI AUTOMATIZMUSRÓL, A KÖLTŐI MELLÉBESZÉLÉSRŐL, AZ ÍRÓRÓL, aki a mindennapokban is és a ferdeségekben is fokozza a melléfogásokat, aki sűríti, hajlítja, elveti a nyelv drámai ébredezését és fejtetőre állítja az érveket – ÍRUNK ÉS BESZÉLÜNK, nem a fennséges Irodalomról.

     MI a költői tapasztalat és az elbeszélés vezérfonala?

     EZ egy most talált rég eltűnt civilizációból visszamaradt, kötetlen, pezsgő szövegtöredék.

     EZ a tévedések szabad alakja, mert nem szolgál egyetlen egy közvetlen, meghatározott célt, öncélű elvet, mely csak magára utal és magáról beszél.

     EZ AZ „ALKOTÓ SZELLEMŰ ÍRÁS” (imaginative writing), a célszerű, mert nem foglalkozik az egyedüli igazsággal. A jóváhagyott igazság a „történelem” kerekének örökös forgásával és a „művészet” igazságával önmagát cáfolja, mert az alkotó és képzeletbeli, a kígyóként surranó, átláthatalan, nyugtalan sorsról szövődő vitában más érvek érvényesülnek. Nem fontos, hogy az alkotó, az ember és a közösség mit gondolnak az érdekből adott nemes pénz értékérélől, a „meglepő” pillanat a nyelv töredékében és az adott történet erejében rejlik, még akkor is, ha közönséges szemfényvesztés, szédületes, szövevényes vita-ingovány – IRODALMI, az érintetlen, örökös MAGÁNSZEMÉLY.

     Tehát, őfennsége Irodalom TÖBBÉ NEM LÉTEZIK.

Fordította: Fehér Illés

 



Marija Vasić Donojan O lakomisleni – Ó, te könnyelmű

Marija Vasić Donojan (Marija Vasity Donojan) – Senta, 13. 02. 1967 –

O lakomisleni

     Haron tvrdi da treba suviše napora da bi se spojile planine Pelion i Osa.

     Hermes: Baš si, Harone, prava neznalica i nemaš nimalp pesničke MAŠTE! Plemeniti Homer bi nam odmah, u dva stiha, učinio da se možemo popeti na nebo i spojio bi planine vrlo lako. Čudno mi je što tebo to izgleda nemoguće, kad svakako znaš da Atlas sam nosi ceo nebeski svod i drži sve nas. Čuo si, možda, i za moga brata Herkula kako je jedanput zamenio tog istog Atlasa i primio na sebe taj teret,

da bi se Atlas malo odmorio.

     Haron: Čuo sam i za to. Samo da li je to istina, jedino ti, Hermesu, i pesnici znate.

     Hermes: To ti je sušta istina, Harone. Zašto bi pametni ljudi lagali? Zato podignimo prvo Osu

polugom, kao što nas upućuje junačka pesma i neimar:

            „...trepčani Pelij

            htedoše baciti na Osu...“

     Vidiš li kako smo nas dvojica to izgradili lako pesnički. Nego da se popnem i vidim da li je to dovoljno ili će trebati još da dižemo.

Ó, te könnyelmű

     Kháron azt állítja, túl sok erőfeszítésébe kerülne a Pelin és Osza hegyek egyesítése.

     Hermész: Kháron, te igazán tudatlan vagy és költői KÉPZELETED sincs! A nemes Homérosz két strófával lehetővé tenné, hogy az égbe emelkedjünk és a hegyeket is könnyen egyesítené. Csodálom, ez számodra lehetelennek tűnik, pedig tudod, az egész égbolt Atlasz vállain nyugszik és mindannyiunkat tart. Talán hallottál testvéremről, Herkulesről is, aki egyszer magára vállalva a terhet, felváltotta Atlaszt, hogy megpihenhessen.

     Kháron: Erről is hallottam. Csak, hogy ez igaz-e, egyedül Te, Hermész és a költők tudjátok.

     Hermész: Kháron, ez színtiszta valóság. A bölcsek miért hazudnának? Ezért hát, először emeljük fel Osza hegyét, ahogyan a hősi ének és az építészek tanácsolják:

          „…a sziklás Pelimat

            Osza hegyére akarták vetni…”

     Látod, ketten míly könnyedén építettünk a költészet erejével. De várj, felmászok és körülnézek, elég-e ennyi, vagy feljebb kell emmelni.

Fordította: Fehér Illés

 



Marija Vasić Donojan Prirodno brodaru – Természetesen, kormányos

Marija Vasić Donojan (Marija Vasity Donojan) – Senta, 13. 02. 1967 –

Prirodno brodaru

     Haron: Vidim šarenu rulju i život pun nemira, njihove varoši koje liče na košnice, i u kojima svaki šovek ima osu kojom bocka suseda, a nekolicina vode i vladaju slabijima.

     Hermes: prirodno, brodaru, jer je Usud odredio da jedan bude ubijen od drugoga, a ovaj od trećega, onoga čija je nit kraća treba da nasledi drugi, a ovoga opet treći. To jasno pokazuje ovo nadovezivanje.

          Vidiš li da svi vise o tankom koncu?

     Haron, zagonetni i nepodmitljivi lađar Hada, izlazi prvi put iz Plutonova carstva i dolazi u pratnji prijatelja i vodiča Hermesa da se upozna sa ovozemaljskim svetom.

     Postavlja se pitanje VREDNOSTI ŽIVOTA na ovom svetu. Haron rešava problem. Gleda kako oko ljudi lebde nevine senke:

1. pakost

2. zloba

3. lakomislenost

4. oholost

5. nadmenost

6. lukavstvo

7. gramzivost

     Haron bi hteo da im dovikne, da im otvori oči, ali ljudi nemaju oči za stvarnost a uši su im zapušene. „Kakva je misija Don Kihota u savremenom svetu?” – Dozivati , dozivati u pustinji koja će jednom postati zvučna školjka, i nikad čovek neće pomisliti da sam bude lep i uglađen, već da mu dela budu lepa po srazmeri i obliku. A lepe vrline nauke:

1. mudrost

2. pravičnost

3. pobožnost

4. nežnost

5. skromnost

6. uzdržljivost

7. ljubav prem svemu što je časno;

biće umni vid i ogledalo ukrasa spasonosne

zagonetke protivrečnog bitisanja.

Természetesen, kormányos

     Kharon: Látom a tarka tömeget és a nyugtalansággal teli életet, méhkasra emlékeztető városaikat, melyekben az emberek fullánkokkal szúrják szomszédaikat, néhányan meg vezetnek és uralkodnak.

     Hermész: Természetesen, kormányos, mert a Sors eldöntötte, hogy egyiket megöli a másik, ezt pedig a harmadik, akinek kurta életét valaki más örökli, akit felvált a harmadik. Ez tiszta következtetés.

          Látod-e, míly keskeny pallón élnek?

     Kharon, az Alvilág titokzatos, megvesztegethetetlen kormányosa először lép ki Plutó császárságából, barátja és vezetője, Hermész társaságában jön, hogy megismerje a világot.

     Kérdés, ezen a világon melyek az ÉLET ERÉNYEI . Kharon megoldja. Csak nézi, az ártatlan árnyak miként kisértik az embereket:

1. az ellenszenv

2. a rosszindulat

3. a könnyelműség

4. a büszkeség

5. az önteltség

6. a ravaszság

7. a kapzsiság

     Kharon szeretné megszólítani őket, felnyitni szemeiket,  de az emberek nem látják a valóságot és füleiket betömték. „Mi Don Kihote küldetése napjainkban?“ – Kiáltani, a pusztába kiáltani mely egyszer zengő kagylóvá változik és az embernek sosem fog eszébe jutni, hogy önmagában szép és finom, hanem munkája gyümölcse határozza meg a szépség méretét, alakját. És a tudomány erényei:

1. a bölcsesség

2. az igazságosság

3. az istentisztelet

4. a szerénység

5. a gyöngédség

6. a visszafogottság

az ellentétes lét megváltó talányainak eszményei s tükörképes díszei lesznek.

Fordította: Fehér Illés

 



Marija Vasić Donojan Rukopis tajne – A titok kézirata



Marija Vasić Donojan (Marija Vasity Donojan) – Senta, 13. 02. 1967 –

Iz zbirke pesama: Nevine godine (1992)

Az „Ártatlan évek“ kötetből (1992)

Rukopis tajne

            prvo slovo faustovo

            drugo slovo don žuanovo

            treće slovo ahasferovo

kome se moliš u pustom uglu hrama

za kapijom zatvorenom otvori oči i vidi

da bog tvoj nije s tobom

spasenje gde je spas

učitelj naš s veseljem uze okov stvaranja

i zalanči se s nama zauvek

            a zov je ovaj

            iziđi iz maštanja svojih okani se cveća i leta

            šta zato ako ti se odelo uprlja i pokida

            siđi i stani u teškoj trudbi i znoju lica

sva oporost i nesklad moga života topi se u

slatkom blagoglasu a moje počitanje

širi krila poput vedre ptice u letu prekomorskom

šapnuo sam ti u uvo da

ni živa duša neće znati za ovo naše hodočašće

tvoj će smešak nemo priteći mojoj pesmi

            a ljubav je ovo

            jao veče silazi nevenčano na obalu

            galebovi se letom vraćaju u gnezda

ti vodiš moj duh prema ključevima svetlosti

svoj čamac moram otisnuti na put daleki

sporo prolaze sati na obali

oče moj gubi se tvoj lik

oče moj tako mi nemom trebaš sa

teretom izbledelog cveća ja čekam i oklevam

oče moj javi se kao poslednji odsjaj sunca

            a sreća je ovo

smejemo se zajedno u bistroj struji razuma

u pustoj peščari mrtvih običaja krenuo je šapat

da ćemo odjedriti u čamcu

samo ti i ja

A titok kézirata

            az első betű fausté

            a második don juané

            a harmadik ahasverusé

zárt ajtók mögött az imaház elhagyott sarkában

kinek imádkozol nyisd ki szemed és lásd

istened nincs veled

a megváltás a menedék

tanárunk boldogan akasztotta ránk az alkotás béklyóit

s örökre hozzáláncolt

            a hívó szó ez

            bújj ki álomvilágodból hagyd a virágot a nyarat

            mit neked ha ruhád piszkos vagy szakadt

            gyere állj munkába homlokod verejtékébe

életem minden keserűsége és esetlensége elolvad

a hangok lágyságától képzeletem

tengeren túli tájakra vidám madárként szárnyal

füledbe súgtam

zarándoklásunkról senki halandó nem fog tudni

mosolyod némán csatlakozik énekemhez

            a szerelem ez

            jaj az est eskü nélkül telepszik a partra

            a sirályok fészkükbe vonulnak

            lelkemet a fény kulcsaihoz vezeted

csónakomat hosszú útra engedem

a parton lassan múlnak a percek

apám alakod halványul

apám így némán a kifakult

virágok terhével kellesz tétován várakozok

apám utolsó napsugárként jelentkezz

            a boldogság ez

az értelem tiszta sodrásában együtt nevetünk

a holt szokások sivatagából indult a suttogás

csónakba szállunk

csak mi ketten

Fordította: Fehér Illés