Radoslav Vučković Niševac
27. mart 1949. –
|
Сећање на мајку
Kroz magle jutarnje, magle debele,
kroz trave umivene, kroz inje,
poljem širokim, kroz njive bremenite,
svitanjem zabrađena, uspravna,
mati mi jezdi usnula.
Sa dva neba u očima za ljude,
sa rukama za gladne, rukama žuljevitim,
sa nogama za košute, laganim,
sa usnama za blagu reč, za blagoslov,
stazom utabanom, kroz sećanje,
mati mi jezdi nedosnula.
|
Anyám emléke
Reggeli
ködön át, sűrű ködön át,
harmatos
füvön át, déren át,
széles
mezőkön, szántóföldeken át,
fejkötőként
pirkadattal, szálegyenesen
álomba
bágyadtan vágtat anyám.
Szemében
emberekre tekintő két éggel,
az
éhezőknek adakozó, feltört kezekkel,
szarvasünő
lábakkal, könnyedekkel,
száján
szelíd, áldást osztó szavakkal,
a
kitaposott úton, az emlékezeten át,
el nem
ért álmokkal vágtat anyám.
Fordította:
Fehér Illés
|
