Szilágyi Domokos Halál árnyéka 1 – Senka smrti 1

Szilágyi Domokos

Nagysomkút, 1938. július 2. – Kolozsvár, 1976. november 2.

Halál árnyéka 1.

Rekviem

1

Sínek hasítanak sivítva országok vérző húsába mint fába a fűrész

vonító vonatok vonszolják vérző testemet

     vérző testünket

     országok vérző testén át

nyolc ló vagy negyvennyolc ember vagy százötven deportált

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

hova tűntél méh-zümmögésű gyermekkor

     napfény

     hullám-csobogás

          mind megszöktetek

lepkék akik illatos rést hasítottatok a sugaras levegőbe

     a szem is alig tudott utolérni benneteket

kövek akik nem ütöttek senkit

madarak akik nem szállottak hullák szemére

almák csorduló pirosa

éretlen egres fanyar zöldje

sár amely körülölelte a bokát és simogatta és csókolta

nyári utcák szállongó pora

                    - nagy szürke szomorú madár -

lombok hajkoronája hajbókolt hajnalonta

barackok aranya csilingelt mint csikó nyakában a csengő

szilvák kékje feleselt derűsen az égbolt kék derűjével

s az emberke aki mindezt magába szívta hogy emberként is érezze ízét

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

nyolc ló vagy negyvennyolc ember vagy százötven deportált

százötven senki akit vár a csattogó fogú ismeretlen

százötven tikkadt torok

százötven kiszáradt gyomor

százötven őrültté borzolt idegrendszer

százötven szomjas tüdő mely öklendezi a rab levegőt

százötven elaszott hát amelyre sziszegve vár a korbács

százötven eltompult barkó amelynek kibányászták már az ólmot

százötven agyú borzadály

Sínek hasítanak sivítva országok vérző húsába mint fába a fűrész

vonító vonatok vonszolják vérző testemet

     vérző testünket

     országok vérző testén át

nyolc ló vagy negyvennyolc ember vagy százötven deportált

százötven fogoly féreg akit egy csizma eltapos

százötven fogoly féreg

és százezer

és millió

millió - - - - - -

Senka smrti 1.

Rekvijem

1

Poput testere drvo cičeći seku tračnice krvareće mišiće država

krvareće telo mi zavijajući tegle vozovi    

     naša krvareća tela

     preko krvarećih tela država

osam konja ili četrdesetosam čoveka ili stopedeset deportiranih

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

brujanjem pčela ispunjeno detinjstvo gde si netao

     zraci sunca

     pljusak vode

          svi ste pobegli

leptiri koji su mirišljavu pukotinu parali u prozračan vazduh

     i oko vas je jedva mogao sustići

stene koje nikog nisu udarale

ptice koje na oči leševa nisu sletele

sočno crvenilo jabuka

oporo zeleno nezrelog ogrozda

blato što članak grlio i milovao i ljubio

lebdeća prašina letnjih ulica

                    - velika siva tužna ptica -

zorom ljubljene krune bujnih krošnji

zlato kajsija kao praporac na vratu ždrebca odjekivale

plavet šljiva veselo dovikivao s plavom vedrinom nebeskog svoda

i čovek ko je sve to udisao da bi se ukus kao čovek osećao

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

osam konja ili četrdesetosam čoveka ili stopedeset deportiranih

stopedeset nikova koji škljocavim zubima čekaju nepoznato

stopedeset iznemoglih grla

stopedeset isušenih želudaca

stopedeset do ludila dovedenih živčanih sistema

stopedeset žednih pluća koji robovski vazduh bljuju

stopedeset žgoljavih leđa koje kandžija sikteći čeka

stopedeset otupljenih zalistaka za koje su već olovo iskopali

stopedeset umnih užasa

Poput testere drvo cičeći seku tračnice krvareće mišiće država

krvareće telo mi zavijajući tegle vozovi    

     naša krvareća tela

     preko krvarećih tela država

osam konja ili četrdesetosam čoveka ili stopedeset deportiranih

stopedeset zatočenog crva koje čizma zgazi

stopedeset zatočenog crva

i stohiljade

i milijone

milijone - - - - - -

                             Prevod: Fehér Illés

https://www.youtube.com/watch?v=m--3BEv-2aA

Szilágyi Domokos Halál árnyéka 2 – Senka smrti 2

Szilágyi Domokos

Nagysomkút, 1938. július 2. – Kolozsvár, 1976. november 2.

Halál árnyéka 2.

Rekviem

2

Végtelenné öregbíti a perceket órákat nappalokat éjjeleket
a kín -
     itt élsz
          - hát élsz-e mondd -
felsőbbrendű szögesdrótok között
az őrtornyokból felsőbbrendű gépfegyverek vigyázzák lépteid
és felsőbbrendű vérebek vicsorítják rád ínyüket

neved nincs
tárgy vagy csupán
karodon a leltári szám -
tárgy vagy
     csíkos huzattal
beszélni tudsz ugyan de nem tanácsos
és nem tanácsos hallgatni sem
és nem tanácsos aludni nem tanácsos virrasztani
nem tanácsos enni nem tanácsos éhezni
nem tanácsos robotolni nem tanácsos kibújni a munka alól
nem tanácsos betegnek lenni
nem tanácsos egészségesnek lenni
nem tanácsos járni
nem tanácsos helyben ülni
nem tanácsos megszökni nem tanácsos maradni
nem tanácsos tűrni nem tanácsos lázadni
nem tanácsos gondolkodni sírni nevetni
nem tanácsos meglátni társad cafatokban lógó húsát
nem tanácsos félrefordulni égre bámulni szemed földre sütni
nem tanácsos sajnálni akit hideg vízzel locsolnak a havon
nem tanácsos sajnálni akit élve eltemettek
nem tanácsos sajnálni akit élve megégettek
nem tanácsos részt venni
nem tanácsos közömbösnek maradni
nem tanácsos élni
nem tanácsos meghalni - -

Hát ez vagy
itt vagy
fényévekre mindattól amit valaha úgy hívtál: élet
délceg egyenruhában sétál körülötted a kibérelt halál
szokd meg hát
szokd meg
mint megszoktad régen a kifényesedett fenekű nadrágot
fakó nyakkendőt kajlácska kalapot
evés közben olvasott újságot
ujjadon a karikagyűrűt
feleséged apró zsörtölődéseit
azt hogy kirúgtak állásodból
s térdig lejártad lábad a mindennapiért
szokd meg mint nappal a fényt éjszaka a sötétséget
a zajt a csöndet az alvást ébrenlétet
pulzusod lüktetését
a hideg vacsorát

s a legborzasztóbb az hogy megszokod

Senka smrti 2.

Rekvijem

2

Patnja minute sate dane noći u beskonačnost pretvara

patnja –

     živiš

          – reci živiš li –

među superiornim bodljikavim žicama

tvoje korake sa osmatračnice superiorni mitraljezi čuvaju

i na te superiorni krvoloci iskeze zube

nemaš ime

tek si predmet

na ruci ti je broj inventure –

predmet si

     sa prugastom navlakom

istini za volju govoriti znaš ali nije preporučljivo

i nije preporučljivo ni šutiti

i nije preporučljivo spavati nije preporučljivo bdeti

nije preporučljivo jesti nije preporučljivo gladovati

nije preporučljivo kulučiti nije preporučljivo rad zaobići

nije preporučljivo biti bolesnim

nije preporučljivo biti zdravim

nije preporučljivo hodati

nije preporučljivo u mestu sedeti

nije preporučljivo pobeći nije preporučljivo ostati

nije preporučljivo trpiti nije preporučljivo prkositi

nije preporučljivo razmišljati plakati grohotati

nije preporučljivo razderano meso tvog drugara primetiti

nije preporučljivo na stranu se okrenuti na nebo zuriti glavu sagnuti

nije preporučljivo žaliti na snegu hladnom vodom polevanog

nije preporučljivo žaliti živo zakopanog

nije preporučljivo žaliti živo spaljenog

nije preporučljivo učestvovati

nije preporučljivo ravnodušnim ostati

nije preporučljivo živeti

nije preporučljivo umreti - -

Pa to si

tu si

milenijumima daleko od nečega što su nekad zvali: život

iznajmljena smrt u uzvišenoj uniformi hoda oko tebe

pa navikni se

navikni se

kao što si se ranije naviknuo na izlizane hlače

izbledelu kravatu iskrivljen šešir

uz jelo čitane novine

burmu na prstu

sitno gunđanje tvoje supruge

izbačenost sa posla

i hod do iznemoglosti za svakodnevnicom

prihvati kao dan svetlost noć tamu

buku tišinu spavanje bdenje

ritam tvog pulsa

hladnu večeru

i od svega je najgore da ćes se naviknuti

                             Prevod: Fehér Illés 

https://www.youtube.com/watch?v=pmv0nMl__nA

Szilágyi Domokos Halál árnyéka 3 – Senka smrti 3

Szilágyi Domokos

Nagysomkút, 1938. július 2. – Kolozsvár, 1976. november 2.

Halál árnyéka 3.

     Az őzszemű lány

                             Ezer urnában szertehordva

                             mindenhol vannak hamvaink

                             (Ismeretlen költőnő)

     Szerettem egy őz-szemű lányt,

     a haja: dióbarna láng,

     medencéjén fény-gyerekek

     hancúroztak és visongáltak -

     olyan volt, mint egy üdítő

     pihentető, érett vasárnap.

     Szerettem egy őz-szemű lányt,

     a Tiergartenben fagylaltot ettünk,

     s a Kuznyeckij Moszton söröztünk,

     sétáltunk a Cişmigiu-kertben

     és csókolóztunk és nevettünk,

     s a Svábhegyen, a kisded szélben

     szomjas szemmel néztünk az eltűnt

     felhők után -

                             új felhők jöttek,

     az ég olyan lett, mint egy

     elborult tekintet,

     és többé nem nevettünk.

     Szerettem egy őz-szemű lányt,

     a haja: dióbarna láng,

     még most is éget, ha a távol

     barna dombjairól felém int,

     és szól az akác illatából,

     s zubog az idő, mint a vérünk.

     Szerettem egy őz-szemű lányt,

     ki eltűnt, mint a szelíd felleg,

     és én hiába szólítom,

     mert a felhők sosem felelnek,

     hisz nem ismerik a szerelmet,

     csak a szerelem érzi őket,

     mint a vadászfegyvert megérzik

     a virág-lábú, bátor őzek.

     Szerettem egy őz-szemű lányt,

     ki tovaillant, mint az őzek

     - fák közt iramló barna láng -,

     s én vártam, vártam, vártam, félszeg

     félsszel, fürkésztem elborult

     kedvvel a halott, szomorú

     ösvényt -

                             És érkezett egy urna,

     s benne egy maréknyi hamu.

Senka smrti 3.

     Devojka s očima srne

                             U hiljadama urni raznešeno

                             naši ostaci svugde se nalaze

                             (Nepoznata pesnikinja)

     Voleo sam devojku s očima srne,

     kosa: u plamenu kestenjasta,

     na bedrima joj deca svetla

     ganjali se i urlikali –

     bila je kao jedna sveža

     odmarajuća, zrela nedelja.

     Voleo sam devojku s očima srne,

     u Tirgartenu sladoled lizali,

     na Mostu Kuznjecki pivo pijuckali,

     šetali u Kismigu-vrtu

     i ljubili se i smejali

     a na brdu Švaba u mlakom vetru

     žednim očima promatrali

     isčezavanje oblaka –

                             stigli su novi oblaci,

     pogled neba dobio

     izraz izbezumljenog,

     i više nismo se smejali.                        

    

     Voleo sam devojku s očima srne,

     kosa: u plamenu, kestenjasta,

     još me uvek žari kad sa brežuljka

     iz daljine mi maše,

     iz mirisa bagrema se javlja,

     i kao naša krv otiče vreme.

     Voleo sam devojku s očima srne,

     nestala je poput pitomog oblaka,

     i zalud nju prizivam

     jer oblak nikad ne odgovara,

     ta ljubav im je nepoznata

     samo ljubav ih oseća

     kao što hitronoge, hrabre srne

     osećaju kad njih oružje vreba.

     Voleo sam devojku s očima srne,

     kao srne isčezla je

     – međ drvećem žuran kestenjast plamen –

     a ja tromim strahom čekao, čekao,

     čekao, pomahnitalom voljom

     promatrao mrtvu, tužnu

     stazu –

                             I stigla je jedna urna

     u njoj šaka pepela.

                             Prevod: Fehér Illés

https://www.youtube.com/watch?v=xZUd-itlJvg

Szilágyi Domokos Halál árnyéka 4 – Senka smrti 4

Szilágyi Domokos

Nagysomkút, 1938. július 2. – Kolozsvár, 1976. november 2.

Halál árnyéka 4.

Az öregek

Őrjöngő napsugarak hullnak tikkadt, sápadt hajszálaikra,

ágyékukból kiaszott az élet, szívükben kiszikkadt a szikra,

állanak, mintha szélütötten, az összecsukló sínek mellett,

fáradtak ütni vagy üttetni, meghalni vagy kérni kegyelmet,

szemük törékeny fészket rak a megtörött fénylombokon,

kezük a levegőt mutatja, a levegő is fájdalom,

mint a vízből kihúzott halnak, mely kifordított életét

tátogja a közömbös égre, amely immár nem néki ég;

állanak, mintha szélütötten, nézik a nyüzsgést, idegen

tükrű tekintettel; lábuk kábán szunnyad a köveken,

a cipő félretaposott és félretaposott a lélek,

poros lett, suta és fakó, gubbaszt bennük élettelen -

haláltalan közönnyel, mint a föld alá ásott értelem;

csak állanak, a földet nézik, nem bátrak már és nem is félnek -

csak állanak a sínek mellett, bénán, szinte szélütötten,

mint fecskék ha sunyi hálóba ütődnek gyanútlan röptükben;

így vesztegelnek vakvágányon kivénhedt, keshedt mozdonyok,

így ácsorognak kiürített városban tétlen házsorok,

így gunnyasztanak bombázáskor a tépett fák, a mit-sem-értők,

így vár a sebesült, ha arca lelógó hús s nem lát a vértől,

így ül óvóhelyen az asszony, kinek férje meghalt a fronton,

így ül üregében a szem, ha napokig nem ülte álom,

a csillag, ha elhagyta fénye; az ég, ha kékje széttörött;

a Föld, ha akasztó-hurokká fonódtak derűs délkörök,

a Nap, hogyha bombázó-rajjá vált a békés bolygósereg -

az ág, hogyha csóktalan őszön a lomb szótlanul lepereg,

s meghal a zöld, s haldoklik már a piros, sárga, a lila -

csak állanak, néznek a töltés vigyorgó kavicsaira - -

Senka smrti 4.

Starci

Besni zraci sunca padaju na klonule, izbledele vlasi kose,

iz njihova bedra isčezao život, u srcima zakržljale iskre,

pored sklapanih tračnica stoje kao da su uzeti,

morni su udarati ili da budu udareni, milost moliti ili umreti,

oči im lomljivo gnezdo prave na prelomljenoj krošnji zraka,

njihove ruke vazduh pokazuju, i vazduh je patnja,

kao na obalu bačenoj ribi koja svojim naopakim životom zjapi

na nezainteresirano nebo što već ne njoj sjaji;

stoje, stranim pogledom gledaju vrevu kao da su

uzeti; njihove noge na stenama omamljeno dremaju,

iskrivljene su cipele i duše su iskrivljene,

prašnjave su, nespretne, u njima pustoš se krije –

samrtnom agonijom kao u zemlju zakopan razum;

tek stoje, zemlju gledaju, više nisu hrabri niti su uplašeni –

tek stoje pored tračnica, ukočeno, kao da su uzeti,

kao laste kad su u svom letu u podmukloj mreži uhvaćeni;

tako cunjaju na slepim tračnima ostarele, iznemogle lokomotive,

tako džonjaju u ispražnenim gradovima besposlene ulice,

tako drežde prilikom bombardovanja počupana stabla

tako čeka zaslepljen ranjenik kad mu je krvlju prekrivena glava,

tako sedi u skloništu žena čiji muž na frontu poginuo,

tako sedi oko u orbiti kad ga san danima nije posetio,

zvezda ako ju sjaj napušta; nebo ako mu se plavet razbio;

Zemlja ako su vedri meridijani u omču za vešanje opleteni,

Sunce kad mirni skupovi planeta u roj bombardera pretvoreni –

grana kad u jesen bez poljubaca lišće nemo osipa

i mre zeleno i umire već crveno, žuto, lila –

samo stoje, gledaju belutke dolme koji ne daju mira - -

                             Prevod: Fehér Illés 

https://www.youtube.com/watch?v=biW78VfyJm8