Fridrich Hölderlin An die Parzen – A párkákhoz – To the Fates – Suđajama



Johann Christian Fridrich Hölderlin

Lauffen am Neckar, 20. März 1770. – Tübingen, 7. Juni 1843.



An die Parzen

Nur einen Sommer gönnt, ihr Gewaltigen!

Und einen Herbst zu reifem Gesange mir,

    Daß williger mein Herz, vom süßen

        Spiele gesättiget, dann mir sterbe.

Die Seele, der im Leben ihr göttlich Recht

Nicht ward, sie ruht auch drunten im Orkus nicht;

    Doch ist mir einst das Heilge, das am

        Herzen mir liegt, das Gedicht, gelungen:

Willkommen dann, o Stille der Schattenwelt!

Zufrieden bin ich, wenn auch mein Saitenspiel

    Mich nicht hinabgeleitet; einmal

        Lebt ich, wie Götter, und mehr bedarfs nicht.

A párkákhoz

Csak egy nyarat még, óh, ti Hatalmasok,

s egy őszt az érett dalra, hogy a szívem

    az édes játékkal betelve

       kész legyen az örök elmúlásra!

Ha, míg élt, meg nem kapta igaz jogát,

a léleknek csak kín s dac az Orkusz is;

    de hogyha egyszer, ami fontos,

        ha sikerült, ami szent, a versem:

üdvözlégy akkor, Csend, örök Árnyvilág!

Megnyugszom, még ha nem követ is zeném

    a föld alá; úgy éltem egyszer

        mint az olymposziak... s mi kell több?

Fordította: Szabó Lőrinc

To the Fates

Give me but one more summer, you Mighty Ones!

And an autumn to perfect my song,
    So that, surfeited with sweet music,
        My heart may then die, content.

The soul denied its god-given right in life
Will not find rest down in Orcus either.
    But when I have accomplished my great task,
        Perfected the poem on which my heart is set,

Then be welcome, silence of the shadow world!
I'll be content, though I must leave my lyre behind
    And descend without a song; knowing that once
        I lived like the gods, and nothing more is needed

Translated by Michael Hamburger

Suđajama

Samo mi jedno leto dajte, vi moćne!

I jednu jesen, da mi pesma sazri

    Da srce moje, slatkih igara

        Sito, voljnije umre.

Duša, što za života svoje božansko pravo

Primila nije, ne smiruje se ni u Orkusu;

    No ako mi ikad uspe ono sveto

        Što mi je na srcu, pesma:

Dobrodošao si tad, pokoju u svetu senki!

Zadovoljan sam tad i ako me svirka

    Mojih struna ne doprati, ako jednom

        Poživim poput bogova, ne traži me više.

Prevod: Miodrag Pavlović