Fridrich Hölderlin Hyperions Schicksalslied – Hyperion sorsdala – Hüperión sorsdala –Hyperion's Song of Destiny – Hiperionova sudbinska pesma

Johann Christian Fridrich Hölderlin

Lauffen am Neckar, 20. März 1770. – Tübingen, 7. Juni 1843.

Hyperions Schicksalslied

Ihr wandelt droben im Licht
  Auf weichem Boden, selige Genien!
    Glänzende Götterlüfte
      Rühren euch leicht,
        Wie die Finger der Künstlerin
          Heilige Saiten.

Schicksallos, wie der schlafende
  Säugling, atmen die Himmlischen;
    Keusch bewahrt
      In bescheidener Knospe,
        Blühet ewig
          Ihnen der Geist,
            Und die seligen Augen
              Blicken in stiller
                Ewiger Klarheit.

Doch uns ist gegeben,
  Auf keiner Stätte zu ruhn,
    Es schwinden, es fallen
      Die leidenden Menschen
        Blindlings von einer
           Stunde zur andern,
             Wie Wasser von Klippe
               Zu Klippe geworfen,
                 fahrlang ins Ungewisse hinab.

Hyperion sorsdala

Fenn suhogtok fellegek puha
  szőnyegein, isteni szellemek!
    Fényittas szellők
     simogatnak benneteket,
       mint a művésznő ujjai
         szent húrokat.

Sorstalanul, mint szendergő
  csecsemő, éltek, óh istenek;
    egyszerű bimbóban
      rejtőzve szűzen
       nyit örökké
         szellemetek.
           Csönd, tisztult ragyogás övez,
             ahová csak néz szemetek.

De ránk idelenn
  nem vár nyugalom sohasem.
    Vaktába csak egy
      órától a másikig
       úgy sodródnak az átok-
         verte halandók,
           mint hullámok
             szirtről szirtre zuhanva,
               míg elnyeli őket a vak szakadék.

                       

Fordította: Képes Géza

Hüperión sorsdala

Fönt jártok ti a fény
 puha földjén, boldog Géniuszok!
   Sugárzó isteni szellők
     éringetnek titeket: szent
       húrokon így művésznő
         ujja ha játszik.

Sorstalan, így, alvó csecsemőként
 lélegeznek az égiek;
   szűzi-szerényen,
     bimbón őrzik:
       múlhatatlan
         virul ott a szellem,
           boldog szemeikből
             pillant csöndes,
               tiszta öröklét.

Nékünk más adatott. Ne lehessen
 nyugvásunk helye.
   Tűnnek, buknak
     a szenvedők,
       vakon, egy
         óráról a másra, mint
           a víz verődik
             kőről kőre,
               éveken át a bizonytalanba.

Fordította: Tandori Dezső

Hyperion's Song of Destiny

Holy spirits, you walk up there
     in the light, on soft earth.
          Shining god-like breezes
               touch upon you gently,
                    as a woman's fingers
                         play music on holy strings.

Like sleeping infants the gods
     breathe without any plan;
          the spirit flourishes continually
               in them, chastely kept,
                    as in a small bud,
                         and their holy eyes
                              look out in still
                                   eternal clearness.

A place to rest
     isn't given to us.
          Suffering humans
               decline and blindly fall
                    from one hour to the next,
                         like water thrown
                              from cliff to cliff,
                                   year after year,
                                        down into the Unknown.

Translated by James Mitchell

Hiperionova sudbinska pesma

Vi hodite gore u svetlu

  Po mekim plodovima, blaženi dusi!

   Blistavi povetarci

     Lako vas dotiču

       Kao prsti umetnine

          Svete strune.

Bez sudbine, kao usnulo

  Odojče, dišu nebesnici;

    Čednim očuvan

      U krotkom pupoljku

        Večno cveta

         Vaš duh,

           I blažene oči

             Gledaju u tihoj

               Večnoj jasnoći.

A na nama je da se ne odmorimo

  Ni na jednom mestu,

    Zanose se i napadaju

       Patnici ljudi

         Slepci od jednog

           Trena do drugog,

             kao voda s jedne litice

               Na drugu bacana,

                 Godinama dole u neizvesno.

Prevod: Miodrag Pavlović