Victor Hugo
Besançon, 26. octobre 1790 – Paris, 22. may 1885
Illustration: Caroline Tosi
Nuits de juin
L'été, lorsque le jour a fui, de fleurs couverte
La plaine verse au loin un parfum enivrant ;
Les yeux fermés, l'oreille aux rumeurs entrouverte,
On ne dort qu'à demi d'un sommeil transparent.
Les astres sont plus purs, l'ombre paraît meilleure ;
Un vague demi-jour teint le dôme éternel ;
Et l'aube douce et pâle, en attendant son heure,
Semble toute la nuit errer au bas du ciel.
Júniusi éjszakák
Nyáron, mikor a nap leáldozik, s a rétek
bódító illata gyűrűzve tovaring,
hunyt szemmel, hallva mind halk neszeit az éjnek„
félig alszunk csupán, s áttetszők álmaink.
Tisztább a csillag, és enyhébb a lombok árnya,
gyöngyház fénnyel dereng az örök boltozat,
s a hajnal mintha csak jelenésére várva
ott bolyongna egész éjjel az ég alatt.
Fordította: Rónay György
Junske noći
Leti, čim dan mine, cvetna polja tako
Iz daljine miris opojni svoj liju,
Da u snu prozračnom mi lebdimo lako,
Uva skoro budnog, sklopljenih očiju.
Jasnije su zvezde, mrak blaži izgleda;
Polusvetlost večnim svodom je rasuta;
Da izgleda svu noć nežna zora bleda,
Čekajuć da grane, u dnu neba luta.
Prevod: Vladeta Košutić
June nights
In summer, when day is done, from the flower-covered
meadow in the distance pours an intoxicating scent.
With eyes shut, ears half-open to murmurs,
One could sleep only in a limpid slumber.
The stars are pure, the darkness appears better;
some sort of half-light tinges the eternal dome;
And the dawn, gentle and pale, biding its time,
Seems to wander all night at the foot of the heavens.
Translated by David K. Smythe
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése