Zdravko Kecman
Usorci kod Sanskog Mosta 1948. – Banja Luka 17. decembar 2019.
Usorci kod Sanskog Mosta 1948. – Banja Luka 17. decembar 2019.
Bijedni pjesnici
Stevanu Tontiću
Nas dva koračamo milanskim
ulicama
vučemo kofere na kolicima
teglimo naše dvije torbe
pune prljavih stvari
presvlačimo
preznojenu odjeću
„Bijedni pjesnici“, čujemo iz zraka
„Bijedne zemlje“, odgovara
Salijeću karabinjeri i pičke
hvataju za polne organe
vrište od uživanja
Na milanskoj stanici
dok smo trepnuli
silovale su dvojicu
prežu i na nas
a mi čuvamo glave da ne klonu
Posvuda vri Evropa
ulicama pravimo lavirinte
kakoćemo mašući rukama
hoćemo da uzletimo u nebo
i vratimo tijela
bijednoj zemlji
iz koje smo došli
Toprongyos költők
Stevan Tontichoz
Mi
ketten Milánó utcáin
kullogunk
koffereinket
kordélyon toljuk
cipeljük
szennyessel teli
táskáinkat
agyonizzadt
ingeinket
lecseréljük
„Toprongyos
költők“, halljuk félfüllel
„Toprongyos
országból“, mondja a másik
Rohangálnak
a csendőrök cédák
tomporait
fogdossák
örömükben
visonganak
A
milánói állomáson
pillanatok
alatt
két
férfit megerőszakoltak
ránk
is vicsorogtak
de
sikerült ép bőrrel megúsznunk
Európa
mindenütt forrong
az
utcákból útvesztőket csinálunk
integetünk
hogyan tovább
az
égbe szeretnénk szállni
és
visszatérni
abba a
toprongyos országba
ahonnan
elindultunk
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése