Zdravko Kecman Duh olovke nad papirom – A ceruza szelleme a papír felett

Zdravko Kecman
Usorci kod Sanskog Mosta 1948 – Banja Luka 17. decembra 2019

Duh olovke

nad papirom

                                  za Gorana Simića

Sve češće prepoznajem duh olovke

nad bljedilom papira

opustošen vrt, zgaženo cvijeće, polomljen

namještaj u sobi, razbijeno ogledalo. A

na stolu mrve gladi.

Drveće se njiše u mrežama

glazbe

Sunce u trnju

vježba

riječi

Na horizontu mlad

predak

Dugačkim kopljem olovke

mrak na zvijezde huška

i žedan bočicu mastila nadušak ispija

Nad njim labud u zraku lebdi

osvijetljen zapanjenim gradom

Dok ja nagnut

nad papirom plačem

Beskrajno plačem

A ceruza szelleme

a papír felett

                             Goran Simichez

Mind gyakrabban ismerem fel a ceruza szellemét

a sápadt papír felett

puszta kert, letiport virágok, a szobában

szétzúzott bútorzat, összetört tükör. Az

asztalon meg morzsákat lehet simogatni.

A fák a zene hálójában

hajladoznak

A nap a tüskésben

gyakorolja

a szavakat

A láthatáron fiatal

előd

A ceruza hosszú lándzsájával

az árnyakat a csillagokra uszítja

és az üveg tintát egyszerre felhajtja

A megrökönyödött város fényei

felett hattyú lebeg

Én a papír fölé

görnyedve sírok

Keservesen sírok

Fordította: Fehér Illés



Zdravko Kecman Helderlinu, spasitelju – Hölderlin, te megváltó

Zdravko Kecman
Usorci kod Sanskog Mosta 1948 – Banja Luka 17. decembra 2019

Helderlinu, spasitelju

Blizu sam ti Gospode, osjećam zavejavanje

tvojih snježnih časova, i kruto lice

kad se spušta na čelo. Dah magličasti

u središtu uha, smrću

prebiva

Čarobni brijeg otajstvo živih –

svoje istomišljenike

zavejavaš

Čudan put si izabrao

sasvim na tebe liči

Razapet na točkove

pokidao si verige

Neću ti pisati ode, ni sentence

mogu poneku suzu

pustiti na postelju, zaliti

žar prstiju tvojih, zagaziti

u pustinju koju

si ostavio sobom

Hölderlin, te megváltó

Közel vagyok hozzád Uram, érzem

havas óráid szűkölését, a kemény arc

homlokra feszülését. A fültőben

a ködös lehelet halált

idéz

A varázshegy az élők menedéke –

pártfogóidat

betemeted

Kivételes utat választottál

csak rád vallót

Kerékbe törve

törted szét a küllőket

Nem dicsőítelek ódákkal, nyilatkozatokkal se

néhány könnycseppet ejthetek

vánkosodra, izzó ujjaidat

megöntözhetem, a magad

mögött hagyott pusztaságba

gázolhatok

Fordította: Fehér Illés



Zdravko Kecman Slavlje - Ünnep

Zdravko Kecman
Usorci kod Sanskog Mosta 1948 – Banja Luka 17. decembra 2019

Slavlje

Bilo je kišno

žestoko blato padalo

iz vazduha

po nama

Uz štreku

protutnjao bi voz

s umobolnim piskom lokomotive

skrenuo za krivinu svijeta

Drveće je uokolo raslo

da bi bilo

štake za hodanje

Ünnep

Esett

a légből

ömlött kíméletlenül

sárral elegy

Az eresz alatt

robogott el a vonat

a mozdony fülsüketítő füttyel

fordult a világ felé

Mindenütt fák nőttek

hogy mankókat

lehessen készíteni

Fordította: Fehér Illés



Zdravko Kecman Prelazak preko šetališta – A sétányon átmenni

Zdravko Kecman
Usorci kod Sanskog Mosta 1948 – Banja Luka 17. decembra 2019

Prelazak preko šetališta

Treba se nadisati ljubavne srži iz ljubičica

mirisati plave sitne glavice iz pjesama

u rukopisu napuniti oči djevojčica

bojama praskozorja i zatvoriti

im prstima pupoljke usta

da ne vrisnu

U sumrak letiš sam u krugovima nad glavama šetača

i udišeš topal dah dok se po parovima ljube

a ljubav prožeta vatrom lebdi

im na ramenima i gori

vazduh nečisti

U glavi caruje misao velika ženska zmija

mala fina zmijica izlazi iz njenih

pobožnih usta da te

u jezik pecne

Vraćaš se u svoju sljepoću iz koje su isparili

posljednji mjehurići vida i počinješ

vjerovati kako ti lezbije

san uznemiruju

Tad više nisi budan dok šetače promatraš

u snu, a ni san te više ne uljuljkuje

Izvor: Zdravko Kecman: Ludilo pauka – Zavod za udžbenike i nastavna sredstva Istočno Sarajevo 2005 42. strana

A sétányon áthaladva
 
Az ibolyáktól kell átvenni a szerelem lényegét
élvezni a költemények apró kék fejecskéit
kéziratban a hajnal színözönét a lányok
szemébe ültetni és bimbózó
ajkukat ujjakkal lezárni
hogy ne sikítsanak
 
Az alkonyatban a sétálók feje felett egyedül lebegsz és míg
a szerelmespárok csókolóznak érzed a meleg leheletet
vállukon a lángoló szerelem
és ég a szennyes
lég
 
Hatalmas asszonykígyó uralkodik a koponyában
hívő ajkát kígyópalánta hagyja el
hogy nyelvedbe
csippentsen
 
Saját vakságodba térsz vissza melyből minden
mi látható elpárolgott és azt
veszed észre leszboszi
álom zaklat
 
Már nem vagy ébren míg álmodban a sétálókat
szemléled már az álom sem nyugtat
 
Fordította: Fehér Illés



Zdravko Kecman Prolog o pauku – Előhang a pókról

Zdravko Kecman
Usorci kod Sanskog Mosta 1948. – Banja Luka 17. decembar 2019.

Prolog o pauku

Susret sa Paukom zbio se onog vrelog časa kada

se u Knjizi Postanja otkrilo, da je čovjekovo

vrijeme krenuti u Svemir. Prostranstva su

treptala, a on nas čekao u svoju rasprslu lo-

banju...

...upravo kad sam prokljuvao iz opne začeća,

vidio sam nekog stvora; bio je to on, Pauk!

Visio je iznad mene i dugo me motrio. Potom je

sišao, obuhvatio me svojim petonogim pipcima

i ponio b o ž a n s k i m  v i s i n a m a.

     Poslije nekoliko mjeseci ljuljanja u kolijevci,

shvatio sam da sam mu pratilac, a kroz uho

sam osjetio strujanje smrti. Ulazila je u mene,

u moju najtišu dubinu i iz nje ispredala v r u ć

zrak vječnosti.

     Postao sam joj toliko blizak da sam vidio

kako joj je pjena dana spadala sa očiju. I kako

su joj se zjene pretvarale u sočiva.

     P j e v a l a  j e  p o l u g l a s n o  k r o z  d l a -

k a v e  s t i j e n e  č o v j e č a n s t v a.

     A na sred Svijeta stajalo je stablo moga oca

Adama.

Ispod njega visile su tamne mrlje, mjesta gdje

se nalazilo Paukovo mrtvo tijelo.

Na stablu je bio urezan Krst Vremena.

Előhang a pókról

A Pókkal abban a forró pillanatban találkoztunk

mikor a Teremtés Tanai szerint az ember

az Űrbe indulhatott. Remegtek a végtelen

terek ő pedig széthullott koponyájában várt

bennünket…

… a fogantatás hártyájának áttörése pillanatában

láttam meg a teremtményt; ő volt, a Pók!

Fölöttem csüngött hosszasan szemlélt. Majd

lejött, átfogott ötkarú csápjaival és

i s t e n i   m a g a s s á g b a  vitt.

     A bölcsőben való pár hónapos ringás után

megértettem, kísérője vagyok és fülemen

át is éreztem a halált. Belém

hatolt a legmélyebb csendbe ahol

az örökkévalóság  f o r r ó  sugarát fonta.

     Bizalmasává váltam így láthattam hogyan

hull le szeméről a nap tajtéka. És hogyan

változik szembogara lencsévé.

     A z  e m b e r i s é g  s z ő r ö s  f a l á n

k e r e s z t ü l  f é l h a n g o s a n  é n e k e l t.

     A Világ közepén pedig apám Ádám törzse

állt.

Alatta sötét foltok jelezték a Pók halott

teteme helyét.

A fa törzsébe az Idő Keresztjét vésték.

Fordította: Fehér Illés



Zdravko Kecman Predavanje o sjenci – Gondolatok az árnyról

Zdravko Kecman
Usorci kod Sanskog Mosta 1948. – Banja Luka 17. decembar 2019.

Predavanje o sjenci

Ti si isuviše mlad da ljude poučavaš

vještinama ratovanja; morao bi biti

vrlo star, imati najmanje 70 do 75 godina,

pušiti na ogromnu lulu, poznavati

istoriju, geografiju, konce svih bitaka

držati povezane u glavi. Morao bi biti

u najmanje 2 do 3 rata, nositi drvenu

nogu, za pojasom velik zarobljen sat

i na časovima mjeriti tišinu

među otkucajima srca svojih slušalaca

kao profesor doktor

Takvih nemamo, skoro da

ih nemamo, i da imamo

kako bismo ih slušali

nedostaju, sjenke

Gondolatok az árnyról

Fiatal vagy ahhoz, hogy az embereket

a harc tudományára tanítsd; vénnek kellene

lenned, úgy 70 – 75 évesnek,

makrapipát szívni, ismerni

a földrajzot, történelmet, az ütközetek

összefüggéseit. Legalább 2 -3 háborút

kellene átvészelned, falábat hordani,

hatalmas zsákmányolt órával

tudós professzorként

a tanítványok szívdobbanásai között

a csendet mérni

Ilyenekkel nem rendelkezünk, vagy csak hébe-hóba,

és ha lennének is hogyan

hallgathatnánk őket

hiányoznak, árnyak

Fordította: Fehér Illés



Zdravko Kecman Elegija o ptici zlatoustoj – Elégia az aranycsőrű madárról

Zdravko Kecman
Usorci kod Sanskog Mosta 1948. – Banja Luka 17. decembar 2019.

Elegija o ptici zlatoustoj

neko

prilijepi sliku na zid

doleti

grupa policajaca

s pušćanim cijevima i skupocjenim

                                               lisicama

opkole i viču

gdje si, gdje si

i kažu: izađi iz zida

znamo da si u zidu

naručićemo

da razbiju zid

začas

dođoše s macolama, krampovima, i lopatama

i razvaljuju hiljadugodišnji zid

i stvarno nađu jaje od ptice

iziđi

iz njega viču

razbićemo te namazati zid s tobom

i razbiše jaje

kad izleti ptica zlatousta

i pjevom se vinu u vazduh

Elégia az aranycsőrű madárról

a képet

valaki a falra ragasztotta

rohanva

jöttek a rendőrök

puskákkal fényes

                       bilincsekkel

bekerítették ordították

hol vagy, hol vagy

és mondták: gyere ki a falból

tudjuk a falban vagy

parancs

szétverni a falat

jöttek is

pöröllyel, csákányokkal, lapátokkal,

szétverve az ezeréves falat

madártojásra leltek

gyere ki

kiabálták

széttörünk a falra kenünk

a széttört tojásból

aranycsőrű madár kelt életre

dalolva röppent a magasba

Fordította: Fehér Illés



Zdravko Kecman Starica - Anyóka

Zdravko Kecman
Usorci kod Sanskog Mosta 1948. – Banja Luka 17. decembar 2019.

Starica

Starica se na put sprema

u sebi dršće, na vjetru malaksava

može trava sa zemlje da je digne

slamka sa sobom ponese

A htjela bi još samo da se umije

i počešlja, vrati pozajmljene

sitnice, u ormaru složi

odjeću djevojačku.

Noćas će

u krevet leći

kao u orahovu ljusku

- isploviti

Anyóka

Anyóka útra készül

reszketve, elfáradva a szélben

a fű a földről felemelheti

a szalmaszál magával viheti

De még meg szeretne mosakodni

fésülködni, a kölcsönkért ezt-azt

visszaadni, a szekrényben rendbe tenni

lánykori köntösét.

Éjjel

ágyában mint

dióhéjban nyugszik

– búcsúzik

Fordította: Fehér Illés



Zdravko Kecman Plakanje bilja – Növények sírása

Zdravko Kecman
Usorci kod Sanskog Mosta 1948. – Banja Luka 17. decembar 2019.

Plakanje bilja

Ti si uživala –

ti si uništavala korijenje bilju

i pepeo koji sam skupljao

pretražujući

džepove šuplje praznine

kucati u zid na kom raspet stojim

bolno kucati štapom sljepačkim u

oko nečije

Pođoh negdje a mrak mi beza oči

primjetih sjenku kako glođe sivu

stvarnost

metafizičko stanje uma korozijom

zaštićeno

niz drvorede sam

šaputao riječi brišući pamćenje

dok su koštani skeleti prozirno

sipalu u  granju

dok su se kockala moja stopala

na kamenčićima punim strijepnje

Ludo je vrijeme

mjerači tišine izgubili rasporede

prelazio sam pogledom uspravna stabla

iz krošanja kapalo bilje

u zemlju plaklo

Növények sírása

Élvezted –

megsemmisítetted a növények gyökereit

és a hamut melyet az üres semmi zsebeit

kutatva

azokból gyűjtöttem

kopogtatni a falat melyre felfeszítettek

vakok botjával fájdalmasan kopogtatni

valaki szemeit

Nekiindultam de szemeimet bekötötte a sötétség

észrevettem az árny hogyan marja a szürke

valóságot

az értelem metafizikus állapota rozsdával

védett

a fasorok mentén

suttogtam törölve az emlékezetet

míg a csontos maradványok áttetszően

kopogtak az ágakon

míg talpaim a szorongással teli

kavicsokkal játszottak

Bolond korszak

a csöndmérők elveszítették beosztásukat

szemléltem az egyenes fatörzseket

koronáikból a növények sírva

hullottak a földre

Fordította: Fehér Illés