Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kecman Zdravko. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kecman Zdravko. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. szeptember 21., szombat

Zdravko Kecman Duh olovke nad papirom – A ceruza szelleme a papír felett


Zdravko Kecman
Usorci kod Sanskog Mosta 1948 – Banja Luka 17. decembra 2019


Duh olovke

nad papirom

                                  za Gorana Simića

Sve češće prepoznajem duh olovke
nad bljedilom papira
opustošen vrt, zgaženo cvijeće, polomljen
namještaj u sobi, razbijeno ogledalo. A
na stolu mrve gladi.

Drveće se njiše u mrežama
glazbe

Sunce u trnju
vježba
riječi

Na horizontu mlad
predak
Dugačkim kopljem olovke
mrak na zvijezde huška
i žedan bočicu mastila nadušak ispija

Nad njim labud u zraku lebdi
osvijetljen zapanjenim gradom
Dok ja nagnut
nad papirom plačem
Beskrajno plačem


A ceruza szelleme
a papír felett

                             Goran Simichez

Mind gyakrabban ismerem fel a ceruza szellemét
a sápadt papír felett
puszta kert, letiport virágok, a szobában
szétzúzott bútorzat, összetört tükör. Az
asztalon meg morzsákat lehet simogatni.

A fák a zene hálójában
hajladoznak

A nap a tüskésben
gyakorolja
a szavakat

A láthatáron fiatal
előd
A ceruza hosszú lándzsájával
az árnyakat a csillagokra uszítja
és az üveg tintát egyszerre felhajtja

A megrökönyödött város fényei
felett hattyú lebeg
Én a papír fölé
görnyedve sírok
Keservesen sírok

Fordította: Fehér Illés



Zdravko Kecman Helderlinu, spasitelju – Hölderlin, te megváltó


Zdravko Kecman
Usorci kod Sanskog Mosta 1948 – Banja Luka 17. decembra 2019


Helderlinu, spasitelju

Blizu sam ti Gospode, osjećam zavejavanje
tvojih snježnih časova, i kruto lice
kad se spušta na čelo. Dah magličasti
u središtu uha, smrću
prebiva

Čarobni brijeg otajstvo živih –
svoje istomišljenike
zavejavaš

Čudan put si izabrao
sasvim na tebe liči
Razapet na točkove
pokidao si verige

Neću ti pisati ode, ni sentence
mogu poneku suzu
pustiti na postelju, zaliti
žar prstiju tvojih, zagaziti
u pustinju koju
si ostavio sobom

Hölderlin, te megváltó

Közel vagyok hozzád Uram, érzem
havas óráid szűkölését, a kemény arc
homlokra feszülését. A fültőben
a ködös lehelet halált
idéz

A varázshegy az élők menedéke –
pártfogóidat
betemeted

Kivételes utat választottál
csak rád vallót
Kerékbe törve
törted szét a küllőket

Nem dicsőítelek ódákkal, nyilatkozatokkal se
néhány könnycseppet ejthetek
vánkosodra, izzó ujjaidat
megöntözhetem, a magad
mögött hagyott pusztaságba
gázolhatok

Fordította: Fehér Illés



2013. szeptember 20., péntek

Zdravko Kecman Slavlje - Ünnep


Zdravko Kecman
Usorci kod Sanskog Mosta 1948 – Banja Luka 17. decembra 2019


Slavlje

Bilo je kišno
žestoko blato padalo
iz vazduha
po nama

Uz štreku
protutnjao bi voz

s umobolnim piskom lokomotive
skrenuo za krivinu svijeta

Drveće je uokolo raslo
da bi bilo
štake za hodanje

Ünnep

Esett
a légből
ömlött kíméletlenül
sárral elegy

Az eresz alatt
robogott el a vonat

a mozdony fülsüketítő füttyel
fordult a világ felé

Mindenütt fák nőttek
hogy mankókat
lehessen készíteni

Fordította: Fehér Illés



Zdravko Kecman Prelazak preko šetališta – A sétányon átmenni


Zdravko Kecman
Usorci kod Sanskog Mosta 1948 – Banja Luka 17. decembra 2019


Prelazak preko šetališta


Treba se nadisati ljubavne srži iz ljubičica
mirisati plave sitne glavice iz pjesama
u rukopisu napuniti oči djevojčica
bojama praskozorja i zatvoriti
im prstima pupoljke usta
da ne vrisnu

U sumrak letiš sam u krugovima nad glavama šetača
i udišeš topal dah dok se po parovima ljube
a ljubav prožeta vatrom lebdi
im na ramenima i gori
vazduh nečisti

U glavi caruje misao velika ženska zmija
mala fina zmijica izlazi iz njenih
pobožnih usta da te
u jezik pecne

Vraćaš se u svoju sljepoću iz koje su isparili
posljednji mjehurići vida i počinješ
vjerovati kako ti lezbije
san uznemiruju

Tad više nisi budan dok šetače promatraš
u snu, a ni san te više ne uljuljkuje

Izvor: Zdravko Kecman: Ludilo pauka – Zavod za udžbenike i nastavna sredstva Istočno Sarajevo 2005 42. strana


A sétányon áthaladva
 
Az ibolyáktól kell átvenni a szerelem lényegét
élvezni a költemények apró kék fejecskéit
kéziratban a hajnal színözönét a lányok
szemébe ültetni és bimbózó
ajkukat ujjakkal lezárni
hogy ne sikítsanak
 
Az alkonyatban a sétálók feje felett egyedül lebegsz és míg
a szerelmespárok csókolóznak érzed a meleg leheletet
vállukon a lángoló szerelem
és ég a szennyes
lég
 
Hatalmas asszonykígyó uralkodik a koponyában
hívő ajkát kígyópalánta hagyja el
hogy nyelvedbe
csippentsen
 
Saját vakságodba térsz vissza melyből minden
mi látható elpárolgott és azt
veszed észre leszboszi
álom zaklat
 
Már nem vagy ébren míg álmodban a sétálókat
szemléled már az álom sem nyugtat
 
Fordította: Fehér Illés




Zdravko Kecman Prolog o pauku – Előhang a pókról


Zdravko Kecman
Usorci kod Sanskog Mosta 1948. – Banja Luka 17. decembar 2019.


Prolog o pauku


Susret sa Paukom zbio se onog vrelog časa kada
se u Knjizi Postanja otkrilo, da je čovjekovo
vrijeme krenuti u Svemir. Prostranstva su
treptala, a on nas čekao u svoju rasprslu lo-
banju...
...upravo kad sam prokljuvao iz opne začeća,
vidio sam nekog stvora; bio je to on, Pauk!
Visio je iznad mene i dugo me motrio. Potom je
sišao, obuhvatio me svojim petonogim pipcima
i ponio b o ž a n s k i m  v i s i n a m a.
     Poslije nekoliko mjeseci ljuljanja u kolijevci,
shvatio sam da sam mu pratilac, a kroz uho
sam osjetio strujanje smrti. Ulazila je u mene,
u moju najtišu dubinu i iz nje ispredala v r u ć
zrak vječnosti.
     Postao sam joj toliko blizak da sam vidio
kako joj je pjena dana spadala sa očiju. I kako
su joj se zjene pretvarale u sočiva.
     P j e v a l a  j e  p o l u g l a s n o  k r o z  d l a -
k a v e  s t i j e n e  č o v j e č a n s t v a.
     A na sred Svijeta stajalo je stablo moga oca
Adama.
Ispod njega visile su tamne mrlje, mjesta gdje
se nalazilo Paukovo mrtvo tijelo.
Na stablu je bio urezan Krst Vremena.

Előhang a pókról

A Pókkal abban a forró pillanatban találkoztunk
mikor a Teremtés Tanai szerint az ember
az Űrbe indulhatott. Remegtek a végtelen
terek ő pedig széthullott koponyájában várt
bennünket…
… a fogantatás hártyájának áttörése pillanatában
láttam meg a teremtményt; ő volt, a Pók!
Fölöttem csüngött hosszasan szemlélt. Majd
lejött, átfogott ötkarú csápjaival és
i s t e n i   m a g a s s á g b a  vitt.
     A bölcsőben való pár hónapos ringás után
megértettem, kísérője vagyok és fülemen
át is éreztem a halált. Belém
hatolt a legmélyebb csendbe ahol
az örökkévalóság  f o r r ó  sugarát fonta.
     Bizalmasává váltam így láthattam hogyan
hull le szeméről a nap tajtéka. És hogyan
változik szembogara lencsévé.
     A z  e m b e r i s é g  s z ő r ö s  f a l á n
k e r e s z t ü l  f é l h a n g o s a n  é n e k e l t.
     A Világ közepén pedig apám Ádám törzse
állt.
Alatta sötét foltok jelezték a Pók halott
teteme helyét.

A fa törzsébe az Idő Keresztjét vésték.

Fordította: Fehér Illés



2013. szeptember 19., csütörtök

Zdravko Kecman Predavanje o sjenci – Gondolatok az árnyról


Zdravko Kecman
Usorci kod Sanskog Mosta 1948. – Banja Luka 17. decembar 2019.


Predavanje o sjenci

Ti si isuviše mlad da ljude poučavaš
vještinama ratovanja; morao bi biti
vrlo star, imati najmanje 70 do 75 godina,
pušiti na ogromnu lulu, poznavati
istoriju, geografiju, konce svih bitaka
držati povezane u glavi. Morao bi biti
u najmanje 2 do 3 rata, nositi drvenu
nogu, za pojasom velik zarobljen sat
i na časovima mjeriti tišinu
među otkucajima srca svojih slušalaca
kao profesor doktor
Takvih nemamo, skoro da
ih nemamo, i da imamo
kako bismo ih slušali
nedostaju, sjenke


Gondolatok az árnyról

Fiatal vagy ahhoz, hogy az embereket
a harc tudományára tanítsd; vénnek kellene
lenned, úgy 70 – 75 évesnek,
makrapipát szívni, ismerni
a földrajzot, történelmet, az ütközetek
összefüggéseit. Legalább 2 -3 háborút
kellene átvészelned, falábat hordani,
hatalmas zsákmányolt órával
tudós professzorként
a tanítványok szívdobbanásai között
a csendet mérni
Ilyenekkel nem rendelkezünk, vagy csak hébe-hóba,
és ha lennének is hogyan
hallgathatnánk őket
hiányoznak, árnyak

Fordította: Fehér Illés



Zdravko Kecman Elegija o ptici zlatoustoj – Elégia az aranycsőrű madárról


Zdravko Kecman
Usorci kod Sanskog Mosta 1948. – Banja Luka 17. decembar 2019.


Elegija o ptici zlatoustoj

neko
prilijepi sliku na zid

doleti
grupa policajaca
s pušćanim cijevima i skupocjenim
                                               lisicama
opkole i viču
gdje si, gdje si
i kažu: izađi iz zida
znamo da si u zidu

naručićemo
da razbiju zid

začas
dođoše s macolama, krampovima, i lopatama
i razvaljuju hiljadugodišnji zid
i stvarno nađu jaje od ptice

iziđi
iz njega viču
razbićemo te namazati zid s tobom

i razbiše jaje
kad izleti ptica zlatousta
i pjevom se vinu u vazduh

Elégia az aranycsőrű madárról

a képet
valaki a falra ragasztotta

rohanva
jöttek a rendőrök
puskákkal fényes
                       bilincsekkel
bekerítették ordították
hol vagy, hol vagy
és mondták: gyere ki a falból
tudjuk a falban vagy

parancs
szétverni a falat

jöttek is
pöröllyel, csákányokkal, lapátokkal,
szétverve az ezeréves falat
madártojásra leltek

gyere ki
kiabálták
széttörünk a falra kenünk

a széttört tojásból
aranycsőrű madár kelt életre

dalolva röppent a magasba

Fordította: Fehér Illés



Zdravko Kecman Starica - Anyóka


Zdravko Kecman
Usorci kod Sanskog Mosta 1948. – Banja Luka 17. decembar 2019.


Starica


Starica se na put sprema
u sebi dršće, na vjetru malaksava
može trava sa zemlje da je digne
slamka sa sobom ponese
A htjela bi još samo da se umije
i počešlja, vrati pozajmljene
sitnice, u ormaru složi
odjeću djevojačku.
Noćas će
u krevet leći
kao u orahovu ljusku
- isploviti

Anyóka

Anyóka útra készül
reszketve, elfáradva a szélben
a fű a földről felemelheti
a szalmaszál magával viheti
De még meg szeretne mosakodni
fésülködni, a kölcsönkért ezt-azt
visszaadni, a szekrényben rendbe tenni
lánykori köntösét.
Éjjel
ágyában mint
dióhéjban nyugszik
– búcsúzik

Fordította: Fehér Illés



2013. augusztus 28., szerda

Zdravko Kecman Plakanje bilja – Növények sírása


Zdravko Kecman
Usorci kod Sanskog Mosta 1948. – Banja Luka 17. decembar 2019.

Plakanje bilja

Ti si uživala –
ti si uništavala korijenje bilju
i pepeo koji sam skupljao
pretražujući
džepove šuplje praznine

kucati u zid na kom raspet stojim
bolno kucati štapom sljepačkim u
oko nečije

Pođoh negdje a mrak mi beza oči
primjetih sjenku kako glođe sivu
stvarnost
metafizičko stanje uma korozijom
zaštićeno

niz drvorede sam
šaputao riječi brišući pamćenje
dok su koštani skeleti prozirno
sipalu u  granju
dok su se kockala moja stopala
na kamenčićima punim strijepnje

Ludo je vrijeme
mjerači tišine izgubili rasporede
prelazio sam pogledom uspravna stabla
iz krošanja kapalo bilje
u zemlju plaklo


Növények sírása

Élvezted –
megsemmisítetted a növények gyökereit
és a hamut melyet az üres semmi zsebeit
kutatva
azokból gyűjtöttem

kopogtatni a falat melyre felfeszítettek
vakok botjával fájdalmasan kopogtatni
valaki szemeit

Nekiindultam de szemeimet bekötötte a sötétség
észrevettem az árny hogyan marja a szürke
valóságot
az értelem metafizikus állapota rozsdával
védett

a fasorok mentén
suttogtam törölve az emlékezetet
míg a csontos maradványok áttetszően
kopogtak az ágakon
míg talpaim a szorongással teli
kavicsokkal játszottak

Bolond korszak
a csöndmérők elveszítették beosztásukat
szemléltem az egyenes fatörzseket
koronáikból a növények sírva
hullottak a földre

Fordította: Fehér Illés