Ranko Risojević Glas (Molitva) – Hang (Fohász)



Ranko Risojević (Riszojevity Ranko)

Kalender kod Bosanske Kostajnice 1943 -

Glas

(Molitva)

Ne zovi me više, jedva i sebe čujem.
Stišavam srce, smirujem krv, sve bubnja,
Jedva grom naslutim, opomenu života.
Jesi, još tu, ovdje, s druge strane, neko ja.
Možda me i ne zoveš, zaokupljen snovima,
Velikim poslom, krajem svijeta, muzikom sfera.
Sam sam odaslao poziv, bezglasan, pretih,
Jednoga jutra, iz dumače, ispod lijeske, kraj točka.
Sada je tvoj, možeš da mi ga vratiš, večeras.
Ipak, ne zovi me više, neću razumjeti ništa.
Ako i čujem lahorenje, zov sasušenih usana,
Ne mogu prići, ne vidim stazu, mrak je.
Naokolo isto, plač i dozivanje, jesen, zima...
Stvari se stvrdnule, riječi izlizale,
Ne smijem pogledati u sunce, postaću šum.
Čuću, na kraju, kako jedino može biti.

Hang

(Fohász)

Ne hívj többé, magamat is alig hallom.

Szívemet csitítom, véremet nyugtatom,

Alig érzékelem a villámot, az élet figyelmeztetését.

Holmi én, itt, itt vagy még a túloldalon.

Talán nem is szólítasz, elfoglalnak álmaid,

Fontos tennivalóid, a világvége, szférák dallamai.

Egy reggel a völgyből, a mogyoró alól, a kerék mellől

Magam küldtem a meghívót, némát, túl csöndeset.

Most a tiéd, estére akár vissza is adhatod.

De, ne hívj többé, semmit sem fogok megérteni.

Ha hallom is a susogást, a száraz ajkak hívó szavát,

Nem közeledhetek, nem látom az ösvényt, sötét van.

Köröskörül sírás és jajkiáltás, ősz, tél…

Megdermedtek a tárgyak, a szavak elcsépeltek,

Nem merek a napba nézni, csak hang leszek.

A végén meghallom, egyáltalán hogyan lehetséges.

Fordította: Fehér Illés