B. Tomos Hajnal Négyfalu, 1957. december 2. –
Keresztút
Csillaghullásban állok,
áztat a fény. Fürkészem a holnap arcát, ajkán átlátszó remény. Csillaghullásban előre nem lehet, visszalépni nem akarok. A holnap arca ingovány, sovány avarral benövi az éj. Csak rajtam szúró hullásban a fény, mint színészen a sok száz tekintet – lépni kellene. Az út felfelé kúszik: mutatványosnak való függőleges kötél. |
Raskršće
Stojim
u padu zvezda,
svetlost
me natapa.
Istražujem
lice meseca,
na
usnama mu prozirna nada.
U
padu zvezda
ne
može se napred,
al
ni nazad neću.
Lice
sutra je memla,
noć
ga tankim ševarjem
prekriva.
Samo
je na meni
svetlost
u padu
kao
na glumcu
mnogobrojni
pogledi –
trebalo
bi krenuti.
Cesta
prema dole puzi:
za
pehlivana
okomito
postavljeno uže.
Prevod: Fehér Illés
|
|
Keresztút
Csillaghullásban állok,
áztat a fény. Fürkészem a holnap arcát, ajkán átlátszó remény. Csillaghullásban előre nem lehet, visszalépni nem akarok. A holnap arca ingovány, sovány avarral benövi az éj. Csak rajtam szúró hullásban a fény, mint színészen a sok száz tekintet – lépni kellene. Az út felfelé kúszik: mutatványosnak való függőleges kötél. |
Crossroads
Standing under shooting
stars,
in the light I steep.
I examine tomorrow's
face,
hope transparent on its
lip.
Under shooting stars
cannot advance,
will not step back.
Tomorrow's face a
moorland,
thin leaf-blanket
overgrown by night.
Only on me
the light falls stinging
akin on an actor
the many hundred gazes -
ought to move.
The road slithers upward:
vertical rope
fit for acrobats.
Translated by Andrea Van
Horn
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése