Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hajnal Anna. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hajnal Anna. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. február 3., kedd

Hajnal Anna Akit szeretsz – Koga voliš

Hajnal Anna
Gyepüfüzes 1907. 02. 01. – Budapest 1977. 09. 06.


Akit szeretsz

Akit szeretsz sebezhetetlen?
akit szeretsz az halhatatlan?
akit magadnak választottál
azt megpróbálod szakadatlan.

Annak oroszlán szívet adjál,
hogy rettentésedet megállja.
kedvenced elcsuklott fejére
súlyos kezedet tedd vigyázva!

Mégse görbüljön haja szála.

Koga voliš

Koga voliš zar je nepovrediv?
koga voliš zar je besmrtan?
sebi izabralnog
večno iskušavaš.

Lavljeg srca mu daj
da tvoja zastrašivanja prihvati.
na klonulu glavu tvog ljubimca
tešku ruku pažljivo stavi!

Da mu ni vlas kose ne fali.

Prevod: Fehér Illés


2015. január 26., hétfő

Hajnal Anna Nem szerethet mindenki – Ne može te svako voleti

Hajnal Anna
Gyepüfüzes 1907. 02. 01. – Budapest 1977. 09. 06.


Nem szerethet mindenki

Fontos, hogy megtanuld: nem
szerethet téged mindenki.
Lehetsz te a világ
legfantasztikusabb szilvája,
érett…, zamatos…, kívánatosan
édes, és kínálhatod magad
mindenkinek, de ne feledd:
lesznek emberek akik, nem
szeretik a szilvát. Meg kell
értened: hogy te vagy a világ
legfantasztikusabb szilvája, és
valaki, akit kedvelsz, nem szereti
a szilvát, megvan rá a
lehetőséged, hogy banán legyél.
De tudd, ha azt választod, hogy
banán leszel, csak középszerű
banán leszel. De mindig lehetsz a
legjobb szilva. Vedd észre,
hogyha azt választod, hogy
középszerű banán leszel, lesznek
emberek, akik nem szeretik a
banánt. Töltheted életed további
részét azzal, hogy igyekszel jobb
banán lenni, ami lehetetlen hisz te
szilva vagy, de
megpróbálkozhatsz megint a
legjobb szilva lenni…

Ne može te svako voleti

Važno je da naučiš: ne
može te svako voleti.
Možeš biti najfantastičnija
šljiva sveta,
zrela..., sočna..., poželjno
slatka i sebe svakome možeš
nuditi, ali ne zaboravi:
postoje ljudi koji
ne vole šljivu. Moraš
shvatiti: ti si najfantastičnija
šljiva sveta i ako neko
koga voliš ne voli šljivu,
za tebe postoji
mogućnost da budeš banana.
Ali znaj ako izabereš da
budeš banana, bićeš samo
prosečna banana. Ali uvek
možeš biti najbolja šljiva. Prihvati,
ako izabereš da budeš
prosečna banana, biće ljudi
koji ne vole bananu.
Možeš provesti ostatak
života u nastojanju da budeš
bolja banana što je nemoguće jer
si šljiva, ali
možeš pokušati da budeš
ponovo najbolja šljiva...

Prevod: Fehér Illés


2015. január 20., kedd

Hajnal Anna Te, ki az éjben énekelsz – Ti, ko u noć pevaš

Hajnal Anna
Gyepüfüzes 1907. 02. 01. – Budapest 1977. 09. 06.


Te, ki az éjben énekelsz

I.

Eső esik s künn nőnek füveid,
te legjobb, akié vagyok
hullasd rám égi cseppjeid,
szomjas füved vagyok…
füved, fád, boldog állatod,
növesztesz, itatsz, csókjaid
átjárják zsenge tagjaim
hajlásait.

Széppé fürösztött örömed,
ó nézz rám mindig! el ne hagyj!
vágyaid hadd formáljanak,
formák mestere vagy.
Lehelletedben leng hajam,
s öröm reszketteti szivem,
te szerető, szerettető,
vedd el szivem…

Te ki az éjben énekelsz,
a cseppek csöpp fülemilék,
szivem szólalt meg? vagy szived
énekli szét
szerelmünk, amely édesebb
jázminoknál s illatosabb,
kedvesebb hangú nálad nincs,
ének mestere vagy.

II.

Fogadj el, hadd legyek tied
mint erdőn tiszta szarvasok,
akiket táplál, rejteget
füvekkel, fákkal vadonod,
kiknek léptében táncod lejt
és könnyűséged száll, szökell,
s gőzölgő boldog orrukon
szabadságod lehell…

Szabadság, illat szivemen!
erdőt idéző tág lehek,
éjjel és ázott lomb szaga,
esők, szelek és fellegek;
értetek fájó szerelem
álmomban is sír, felriad,
mint messze, hegyről zuhanó,
testvérnek felelő patak.

Ti, ko noću pevaš

I.

Kiši i vani tvoja trava raste,
ti najbolji, čiji sam,
svojim nebeskim kapima me obasipaj,
tvoja žedna trava sam...
tvoja trava, drvo, sretna životinja,
hraniš me, napajaš, poljupcima
optočiš obline mojih
nežnih udova.

Kupajući se u tvojoj radosti lepota postala,
o uvek me gledaj! ne napuštaj me!
nek me tvoja žudnja formira,
majstor si obličja.
Moja kosa u tvom dahu se giba,
od radosti se podrhtava moje srce,
ti koji ljubiš i na ljubav navodiš
uzmi moje srce...

Ti ko noću pevaš,
kapi su sićušne ševe,
oglasi li se moje srce? il našu ljubav
koja je slađa
i lepšeg mirisa od jasmina
tvoje srce razglasi,
od tvoga nema lepšeg glasa,
majstor si pevanja.

II.

Prihvati me, nek budem tvoja
kao na čistini šume jeleni
koje tvoja divljina travom,
drvećem hrani, skriva,
u čijim koracima me tvoj ples čara
i tvoja lakoća skakuta, leprša,
i njihovim parom punih njuški
diše tvoja sloboda...

Sloboda, na mom srcu aroma!
širok uzdah koji šumu priziva,
noću miris pokislog ševarja,
kiše, vetrovi i oblaci;
ljubav koja čezne za vama
i u mom snu plače, trgne se iz sna,
kao u daljini sa brda padajući potok
koji svom bratu odgovara.

Prevod: Fehér Illés


2015. január 17., szombat

Hajnal Anna Tudd, mindig ott maradtam – Znaj, tamo sam ostala

Hajnal Anna
Gyepüfüzes 1907. 02. 01. – Budapest 1977. 09. 06.


Tudd, mindig ott maradtam

I.
Hogy hajdan, hajdan, hajdan
locsogó patakzajban
hűvös hullámmosásban
lágy gyerektalpon jártam –
hogy onnan elszakadtam?

tudd, mindig ottmaradtam,
kavicsos görgetegben,
nyári patakmederben,
kiálló kő símáján
ott ülök sírva, árván,
honvágy-gyötörte gyermek
kit idegenbe vertek – –

ki velem szemben állasz
tudd, ha késik a válasz
s szavamat csend előzi
kettősségem legyőzi:
a csendben összevontam
magam, s magam kimondtam,
magam, kit itt ismernek,
s magam, ki messzi gyermek – –

II.
tudd, szégyen rámpiríthat,
homlokom kínban izzhat,
tűzvész a felhős alkony – – –
én hűvös messzi parton
fekszem alkonysötétben,
szívem a bársonyrétben
megtörölt, tiszta penge,
megfürösztött a zsenge
lágy fű, megedz a hűség,
legyek kard s egyszerűség – – –

Znaj, tamo sam ostala

I.
Nekada, nekada
u žamoru potoka
u svežini korita
bosa sam hodala –
što sam to ostavila?

znaj, tamo sam ostala,
u valjanju belutka
u letnjem koritu potoka,
na stoletnim stenama
plačući sedim, sama,
u svet sam oterana
al’ sam tamo prikovana – –

protivnici smo, ali
znaj, kad odgovor kasni,
kad nas ćutnja razdvaja,
razum dvojnost svladava:
sebe sam sažimala
ali i pokazala,
sebe, koju tu znaju,
čednu, koju tu ne poznaju – –

II.
Sramota i ruglo
mogu mi nabrati čelo
dok suton vatra nagriza – – –
mene daleko vrelo
smiruje u sumraku,
srce mi je o pliš travnjaka
obrisana čista sablja,
kupala me je jutarnja
rosa, vera klesala,
nek budem mač i naslada – – –

Prevod: Fehér Illés