Boro Kapetanović, Sanki Most 16. 09. 1953. –
Mala
Ne daj se, mala.
Pretovarili su te.
Ribari na desnoj obali nisu apostoli.
Skini taj teret.
Kreći se.
Na drumu se dešavaju lijepe stvari.
Farovi noćnih autobusa možda su ljubav, djevojčice.
Ne vidim brži put do sreće od jutarnje kafe u nepoznatom gradu.
Tamo gdje ne znaš nikog prije ćeš upoznati sebe.
Ne daj se, mala.
Neka ti kosu zamrsi muzika nepoznatog gitariste u magli.
Udahni.
Ovaj vazduh možda je Isus Hrist.
Jezero koje posmatraš sjeća te na rane poljupce među borovima.
Mnogo gubiš oklijevajući, mala.
Upali već jednom tu cigaretu i otisni se.
Jedan žbun u brdima volio bi te vidjeti.
Jagode znaju da si tužna.
Suze su staze kojim ti u zagrljaj hitaju proljećni vjetrovi.
Ne znam zašto gubiš vrijeme i peglaš košulje.
Tvoj osmijeh će te odvesti anđelu kojeg si sanjala.
Poleti mala.
Bez dobrog rokenrola čovjek brže stari.
Sa pravim leopardom pustinja je podnošljivija.
Zašto misliš da je nemoguće doživjeti nedokučivo?
Od Kjerkegora sam naučio da ništa nije prolazno ako je divlje i neobuzdano.
Rastereti se, mala.
Trešnje čekaju da se popneš.
Tipovi u kožnim jaknama dobro bi te unovčili.
Psi laju, jer im je lijepo.
Mlade mame, nedjeljom, umiru od dosade.
Dobar ručak i protezanje uz televizor posljednje je što su željele postići u
životu.
Al, dešava se, mala.
Škripa bračnih kreveta utorkom je odvratna.
Tvoj grad nije toliko odvratan koliko izgleda.
Svi gradovi u koje se pastrmke dovoze kamionima izgledaju tako ucmekano.
Jednom mi je bilo lijepo u tvom gradu.
Ona je imala plavu haljinu i obožavala je parkove.
Ne daj se poslijepodnevnoj vrućini i progrešnim radio talasima, mala.
Loš sladoled prave u poslatičarnici preko puta.
Ne svraćaj tamo.
Jesenja kiša prija jesenjoj tišini.
Zora je uvijek dobrodošla portiru u mljekari.
Gdje bi ti bio kraj kad bi čula kreket žaba u mom zavičaju?
To je tako dobra simfonija.
Nemaš pojma, mala.
Život i nije tako loš ako se umre na vrijeme.
Pokreni se.
To mjesto gdje si stala možda je epicentar vulkana.
Od ljubavi nikada niko nije umro u Šangaju.
U Šangaj, ako misliš da nikada ne umreš, mala.
Neko bi svakako morao da te poljubi večeras kad kafane u tvom gradu umiru od
tumora na mozgu.
Ne sprečavaj kamiondžije da misle kako si srećna.
Sprti to.
Taj glupi teret u očima.
I kreći se.
Bog ne voli namrgođene djevojčice.
Nasmiješi se.
Napiši tu prokletu domaću zadaću i šmugni.
U oblake.
Jer, u oblacima se, ipak, najljepše spava, mala!
Kislány
Kislány, ne hagyd magad.
Túlterheltek.
A túloldali halászok nem
apostolok.
Vesd le azt a terhet.
Mozdulj.
Kellemes események zajlanak
az úton.
Kislány, lehet az éjjeli
busz fénycsóvája maga a szerelem.
Idegen városban a reggeli
kávénál nincs rövidebb út a boldogságig.
Előbb ismered meg magad ott
ahol senkit sem ismersz.
Kislány, ne hagyd magad.
Ismeretlen gitáros éneke
kócolja össze hajadat a ködben.
Végy mély lélegzetet.
Ez a levegő talán Jézus
Krisztus.
Fenyvesben adott korai
csókokra emlékeztet a tó melyet most bámulsz.
Kislány, sokat veszítesz
tétovázva.
Gyújts rá végre és indulj
el.
Egy bokor szeretne látni a
hegyoldalon.
A szamócák tudják hogy
szomorú vagy.
A könnycsatornákon
keresztül tavaszi szellők sietnek karjaidba.
Nem értem miért vesztegeted
időd ingek vasalásával.
Mosolyod vezet el a
megálmodott angyalhoz.
Kislány, röppenj.
Jó rock nélkül gyorsan
öregszünk.
Valódi párduccal
elviselhetőbb a puszta.
Miért gondolod, a
mérhetetlent lehetetlen megélni?
Kierkegaardtól tanultam meg
maradandó minden ami szilaj és vad.
Kislány, lazíts.
Várnak a cseresznyefák.
Eladnának a bőrdzsekis
alakok.
Mert jól érzik magukat, a
kutyák ugatnak.
Vasárnaponként a fiatal
anyákat megöli az unalom.
Az utolsó amit életükben
szerettek volna elérni a jó ebéd és a TV előtti heverészés.
Kislány, ilyen is
előfordul.
Utálatos keddenként a
nyoszolya csikorgása.
Városod nem annyira
elvetemült mint hiszed.
Minden város kietlennek
tűnik melybe kamionokkal hordják a pisztrángokat.
Városodban egyszer jól
éreztem magam.
Kék ruhát viselt és imádta
a parkokat.
Kislány, ne engedj délutáni
forróságnak és téves rádióhullámoknak.
A túloldali cukrászdában
rossz fagylaltot készítenek.
Oda ne térj be.
Az őszi csöndben
megnyugtató a szitáló eső.
A tejgyár portása számára
megváltás a hajnal.
Hová juthatnál ha hallanád
szülőföldemen a békakuruttyolást?
Csodálatos szimfónia.
Kislány, fogalmad sincs.
Nem is olyan rossz az élet
ha időben ér a halál.
Indulj.
Talán a vulkán középpontja
az a hely ahol megállnál.
Shanghajban még soha senki
sem halt bele a szerelembe.
Kislány, ha nem akarsz
meghalni Shanghajba menj.
Ma est mikor városodban
agytumorban szenvednek a kávéházak valakinek meg kellene téged csókolni.
Higgyék el a kamionsofőrök
hogy boldog vagy.
Dobd ki.
Szemedből azt a felesleges
terhet.
És mozdulj.
Isten nem szereti a duzzogó
kislányokat.
Mosolyogj.
Írd meg azt az átkozott
házi feladatot és röppenj.
A fellegekbe.
Kislány, mégis a fellegekben legszebbek az álmok!
Fordította: Fehér
Illés
