Ljupko Račić /. . . / – /. . . /

Ljupko Račić Banja Luka 1961 – 1994

/. . . /

gosti odlaze ravno u noć

pijani

ostavljajući glad na našem stolu

/. . . /

részegen távoznak éjjel

a vendégek

asztalunkon hátrahagyva az ínséget

Fordította: Fehér Illés



Ljupko Račić svijetla/ presvijetla – fények/fényesebbek

Ljupko Račić Banja Luka 1961 – 1994

svijetla/presvijetla

u procijepu razuma

lutajuća svjetlost

traži nigdinu

očima je

kroz suze

u dugu razdvajamo

razumom

u vječitoj tlapnji

zauzdavamo svjetlosnu godinu

a svijetla

presvijetla

crnom rupom vrti nam

iznad glava

čedna afrodita

podaje se svemiru

fények/ fényesebbek

az értelem szakadékában

bolyongó fény

keresi a semmi földjét

könnycseppünkkel

választjuk szét

szivárvánnyá

az örökös

káprázatban elménkkel

szelídítjük a fényéveket

a fénynél fényesebb

fényességek pedig

fekete lyukként örvénylenek

fejünk felett

szűz aphrodité

magát adja át az űrnek

Fordította: Fehér Illés



Ljupko Račić puž – csiga

Ljupko Račić Banja Luka 1961 – 1994

puž

spiralom

tvoje sporosti

galaksija svrdla

kljuje iz jajeta

pile /pred/potopno

polumjesec

rskom

ljuska progovara

pod sandalom

odiseja

čekaš

slijedeću mijenu

regeneraciju

nestrpljivo

neka ide sve UPŽ

(do novog rađanja)

csiga

az űr

fúr lassú

csigavonaladdal

az özönvíz előtti

csibe tojásból csipkedi

a félholdat

reped

a héj

topán alatt

vándorút

várod

a következő

helyreállító cserét

türelmetlenül

tünés a GICSÁba

(az újjászületésig)

Fordította: Fehér Illés



Ljupko Račić slovljenik – betűtár

Ljupko Račić Banja Luka 1961 – 1994

slovljenik

ti

što riječi oslovljavaš

izlazeći

iz vlastite metafore

iz ogledala

ti što ogledalom oslijepi

što na mapi hadskoj

ucrtavaš

put povratka

slovljeniče

teret usuda sopstvenog

jezikom ludim

oblizuješ

pjevaš himnu korijenja

krošnjom srca slovljenog

na točku raščerečen

ugrijavaš centar

blaženstvo

potonje gospoje

galaksije

betűtár

te

ki önnön metaforádból

a tükörből

kilépve szólítod meg

a szavakat

te ki tükörrel vakítasz

ki Hádész térképére

rajzolod

a visszatérés ösvényét

te betűtár

saját sorsod terhét

az eszelős nyelvével

nyalogatod

a gyökér himnuszát

dalolja szíved lombja

a szétmállás peremén

a középpontot melengeted

a csillagrendszer

kései madonnájának

üdvösségét

Fordította. Fehér Illés



Ljupko Račić sjeme psovke – a szitok magja

Ljupko Račić Banja Luka 10. 02. 1961 – 1994.

sjeme psovke

opsovao je

ogledalu u lice

iz ogledala se oglasio pas

razbio je ogledalo

ogledalo se umnožilo

jedan se umnožio

umnožio se pas

množina je psovala

pred množinom ogledala

uzvraćao im lavež

zajedničkim snagama

izlajaše pouku

                        jezik

                        ogledalo

                        psa

nikad sa lanca ne treba pustiti

a szitok magja

szitkot szórt

a tükör szemébe

a tükörből kutya ugatott vissza

széttörte a tükröt

a tükör sokasodott

valami sokasodott

a kutya sokasodott

többesszámban szitkozódott

a hasadt tükör előtt

kutyaugatás volt a válasz

közös erővel

ugatták a tanulságot

nyelv

tükör

a kutyát

sosem kell szabadon engedni

Fordította: Fehér Illés

Ljupko Račić rođen je u Rekavicama. Objavio je tri zbirke pjesama: Moždani štapin, Fatamorgana jezika i Porodilište balegara i za njih dobio tri značajne nagrade - na opštem jugoslovenskom konkursu za poeziju mladih u Vrbasu dobio je prvu nagradu, nosilac je Zlatnog pečata varoši sremskokarlovačke i nagrade Struških večeri poezije za mlade. Objavljivao je poeziju u mnogim listovima i časopisima, a zastupljen je u više izbora, panorama i antologija. Djelujući u okviru banjalučke Književne omladine organizovao je izdavačku djelatnost Orion.

Ljupko Račić Rekavicán, Banja Luka melletti kis faluban született. Három verseskötetéért jelentős kitüntetésekben részesült: első díjj Verbászon a jugoszláv fiatal költők számára kiírt pályázaton, Karlóca város Aranypecsét tulajdonosa és a Strugai költői esték kitüntetettje. A banja lukai Fiatal Költők Társasága keretein belül megszervezte az Orion könyvkiadót.

Tisztázatlan körülmények között tragikusan halt meg. Az egyetlen személy volt, aki az értelmetlen Délszláv polgárháború idején felemelte szavát a gyönyörű, banja lukai Ferhadi dzsámi lerombolása ellen. Nagyon halkan teszem fel a kérdést: emberséges magatartásáért életével fizetett?