Karinthy Frigyes Pitypang - Maslačak

Karinthy Frigyes (Friđeš Karinti)

Budapest, 1887. június 25. – Siófok, 1938. augusztus 29.

Pitypang

Kezed felé
Kezed, hajad felé
Kezed, hajad, szemed felé
Kezed, hajad, szemed, szoknyád felé
Mit kapkodok?! - mindegyre kérded
Hol bosszús-hangosan, hol fejcsóválva, némán -
Mért nem szeliden símogatva
Ahogy szokás, ahogy mások teszik
Miért kapkodva, csillogó szemekkel
És mért nevetek hozzá - szemtelenség!
Ilyen csunyán, fülsértõ - élesen!
Eh, rögtön itthagysz, vagy kezemreütsz!

Pitypang, ne hagyj itt
Inkább megmondom
Megmondom - várj, füledbe súgom,
Hajtsd félre azt a tincset.

Kezed felé
Kezed, hajad felé
Kezed, hajad, szemed felé
Kezed, hajad, szemed, szoknyád felé
Mi kapkod így - hát mégse jut eszedbe?
Mi kapkod így - még mindig nem tudod?
Pedig ily bosszús arccal
Próbálod elhárítani akkor is
Hajad, szemed, szoknyád lefogva.

Porzód felé
Porzód, bibéd felé
Porzód, bibéd, szárad felé
Porzód, bibéd, szárad, szírmod felé
Mi kapkod így, pitypang? - A szél!
A szél, a szél, a szemtelen bolond szél
Vígan visítva-bosszuságodon.

Pitypang, mi lesz?
Ez még csak a szellõ
Ez még csak kapkod és fütyörész
De én még nem is beszéltem neked a családomról
Hallod-e, hé!
Füttyös Zivatar Úr volt az apám - anyám az a híres arkanzaszi Tájfun
Tölcséres vihar a sógorom -
Pitypangpehely, kavarogtál-e már ziláltan - alélva
Felhõbefuró forgószél tetején?

Jobb lesz, ha nem ütsz a kezemre.

Maslačak

Prema tvojoj ruci,

Prema tvojoj ruci, kosi,

Prema tvojoj ruci, kosi, oku,

Prema tvojoj ruci, kosi, oku, suknji

Zašto grabim?! – uporno zapitkuješ

Čas ljutito-glasno, čas vrteći glavom, nemo –

Što ne nežno, milujući,

Kako priliči, kako drugi rade,

Zašto žurno, sa sjajem u očima,

I što se uz to smejem – bezobrazluk!

Tako ružno, uši parajući!

Ah, odmah me ostavljaš ili po ruci udaraš!

Maslačku, ne ostavljaj me,

Rađe ću ti reći,

Reći ću ti – čekaj, šapnut ću ti na uho,

Odmakni taj uvojak.

Prema tvojoj ruci,

Prema tvojoj ruci, kosi,

Prema tvojoj ruci, kosi, oku,

Prema tvojoj ruci, kosi, oku, suknji

Šta grabi tako – zar se ne dosećaš?

Šta grabi tako – zar još uvek ne znaš?

Pa uvek tako ljutito

Pokušavaš se odbraniti i onda

Držeći oko, kosu, suknju.

Prema prašniku,

Prema prašniku, rodnici,

Prema prašniku, rodnici, struku,

Prema prašniku, rodnici, struku, latu

Šta grabi tako, Maslačku? – Vetar!

Vetar, vetar, ludo bezobrazan vetar!

Radujući se tvom besu.

Maslačku, šta će biti?

Ovo je tek lahor.

Ovaj tek grabi i zviždi.

A još ti nisam ni govorio o mojoj porodici.

Čuješ li!

Otac mi je Fijuk Vihora bio – znameniti

Tajfun iz Arkansasa majka

A šurjak levkasti kovitlac –

Pahuljico maslačka, da l’ si se vrtela rastrojeno–morno

U vrtlogu nebeskog svoda?

Bolje ne udaraj mi ruku.

Prevod: Fehér Illés

Objavljeno: Ezüst híd – Srebrni most (2011)

                                            Családi kör, Novi Sad