Petőfi Sándor (Šandor Petefi)
(Kiskőrös, 1822. december 31. vagy 1823. január 1. – Segesvár, 1849. július 31.?)
A Dunán
Folyam, kebled hányszor repeszti meg
Hajó futása s dúló fergeteg!
Hajó futása s dúló fergeteg!
S a seb mi hosszu és a seb mi mély!
Minőt a szíven nem vág szenvedély.
Minőt a szíven nem vág szenvedély.
Mégis, ha elmegy fergeteg s hajó:
A seb begyógyul, s minden újra jó.
A seb begyógyul, s minden újra jó.
S az emberszív ha egyszer megreped:
Nincs balzsam, mely hegessze a sebet.
Nincs balzsam, mely hegessze a sebet.
Na Dunavu
Reko, kako često rascepe ti grudi
Hitre lađe i olujne studi.
I kako je rana duboka i duga!
Takvu na srcu ne otvara tuga.
Ipak, kada prođu lađe, nepogode,
Zarasta rana, mirno teku vode.
Al kad ljudsko srce prepukne ko reka,
Nema za ranu balsama ni leka.
Prevod: Danilo Kiš
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése