Benjámin László (Laslo Benjamin)
Budapest, 1915. december 5. – Budapest, 1986. augusztus 18.
A hóesésben
Késő éjjel mentem haza
a hóesésben.
Kívülem egy lélek sem járt már
a Béke téren.
De nem! A téren két szerelmes
állt összebújva.
Hajukat a goromba évszak
hóval befújta.
Ölelték egymást önfeledten,
nem vettek észre.
Nem néztek hóra, szélre sem, csak
egymás szemébe.
Fehér volt már a tér egészen,
de körülöttük
kör támadt, – a hulló pihéket
felfogta testük.
Szerelem, ifjúság varázs-
körében álltak;
tovább siettem – meg ne törjön
a szép varázslat.
Kívántam nekik ott magamban
sok földi szépet
s hogy életük ne háborítsák
haragos évek
és akkor is így nézzenek még
egymás szemébe,
mikor a tél végképp befesti
hajukat fehérre.
Sneži
U ponoćnoj tišini dok
je sneg padao
Trgom Mira usamljeno
sam koračao.
Al’ ne! Na trgu su dve prilike
priljubljene.
Njihove kose su gustim snegom
prekrivene.
Ne primetivši me bezbrižno
su se grlile,
sjajnih očiju sneg i vetar
zanemarile.
Belim pokrivačem pločnik
je sneg pokrio –
ali oko njihovih tela
krug se stvorio.
U čarnom krugu mladosti
su stajali,
požurih dalje – čarolija
mora ostati.
Zaželeo sam, nek na zemlji
dalje sanjaju,
da ih ljute godine
ne ometaju
da ti pogledi i tad ostanu
nepromenjeni
kad njihove kose zima
zavek pobeli.
Prevod: Fehér Illés
Objavljeno: Ezüst híd – Srebrni most (2011)
Családi kör, Novi Sad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése