Dobrivoj Vujin – Kikinda, 16. novembra 1949. -
Albertova ulica
Ulazim u Albertovu ulicu u cik zore
kuće su pune ljudskog alkohola
kapije strasni psi
koji ližu jutarnju kost uspavanih
sličnost sa mojom glavom očito
sevaju rasuti i bludni crni dimnjaci
šta sve na njihova ogarena usta izlazi
to je za roman ili seosku sedeljku
sa mirišljavim ilustracijama
okačenog veša na zategnutoj žici
na kojoj se lažni svitak proteže
nije mu ni dugonogi pevac ravan
to je zastrašujući zvuk beznađa
nemilostivi sev iz mračnih kuća
nasukane i brbljive povezače u tržnicama
pevnice pustog i praznog neba
drugačiji pev ptica opisuju moje reči
moje razdragane sačekuše
koje drže moj dom na vidnom polju
kako to svakom dobru i priliči
Albert utca
Pirkadatkor fordulok az Albert utcába
a borgőzzel töltött házak sorába
a kapuk dühödt kutyák
az elaltatottak reggeli csontjait nyalogatják
a szétszórt feketén parázna kéményekből
koponyámhoz hasonló valami dől
üszkös nyílásaik sorsok forrásai
regénybe vagy fapados mesébe foglalhatók
együtt a hamis tekerccsel ékesített
feszes dróton kiteregetett ruhák
rózsaillatos ábráival
a hosszúlábú kakas sem méltó hozzá
ez a reménytelenség kétségbeesett hangja
a megrekedt és locsogó fejkendős kofák
sötét házabkól eredő ádáz villanása
az elhagyott puszta ég rikácsolása
soraim más dallamról víg rigófüttyről szólnak
derűs várakozóimról
akik otthonomat otthonná varázsolják
úgy ahogy a jóságosok teszik
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése