Gulyás Pál Gömbök – Kugle



Gulyás Pál (Pal Guljaš)

Debrecen, 1899. október 27. – Debrecen, 1944. május 23.

Gömbök

Mint rozsdás, megfakult sínek,

miket benőttek a füvek,

és itt hevernek mint a lárva

s nem visznek többé messze tájra:

  hol csillog a hó,

  hol zúg a patak,

  hol alszik a só,

  hol a fenyvek alatt

  tarkáll a toboz

  s a mókus oroz…

Mint rozsdás, megfakult sínek,

úgy bámulom szemeidet,

úgy nézem két csöpp tiszta gömbjét,

amelybe kört rajzolt a nemlét,

kört írt belé, hogy e körön

belül táncoljon az öröm:

  a tarkaruhás,

  csengetyűszavú,

  pásztorfurulyás,

  ringó derekú,

  aranyosfonatú szabadon

  lebegő, gyönyörű hajadon!

Mint rozsdás, megfakult sínek,

úgy bámulom szemeidet!

Rajtam nem visz már semmi út,

az én világom kialudt!

Én itt vagyok már félrevetve

s csak bámulok a fellegekre,

amelyek csillogón vonulnak,

s minden darab ruhájuk új nap!

A fellegekre bámulok

s két szemeden elámulok:

honnan merül fel gömbalakja,

mely a forgó világ alapja?

Ily tarka, zsenge gömbökön

táncol az illanó öröm!

E két gömb, mint a gyermekek

léggömbje, szinte úgy lebeg!

S ha elszakadna gyönge szála:

ki tudja merre, merre szállna?

Kugle

Kao stare trošne tračnice

koje je trava prekrila,

poput gusenice leže,

u daleke krajeve ne teže:

  gde se sneg beli,

  gde brzi potok sanja,

  gde so u snu svetli,

  gde ispod četinara

  šišarke šarene

  i veverice vrve…

Kao stare trošne tračnice

divim se tvojim očima,

gledam dve kapi, bistre kugle

u koje je nepostojanje

tako ucrtao krug da

radost unutar tog kruga titra:

  zlatokosa, slobodno lebdeća

  prekrasna nevesa

  sa šarenim ruhom,

  bistrim sluhom,

  pastirskom frulom,

  uzanim strukom!

Kao stare trošne tračnice

divim se tvojim očima!

Korov kiti moje ceste,

svetla su tu ugašena!

Odbačeno stojim, sa strane

promatram daleke oblake,

obasjano plove nebom a novi

dan im novo odelo donosi!

Divim se tim oblacima

i tvojim čarnim očima:

otkuda pojava ovih tela

koje su baze promenljivog sveta?

U tim šarenim kuglama

varljiva radost kaska.

Poput dečjih balona te dve

kugle pred nama lebde!

I da im se tanana nit prekine:

ko zna kuda, kuda bi utekle?

Prevod: Fehér Illés

Objavljeno: Ezüst híd – Srebrni most (2011)

                    Családi kör, Novi Sad