Pintér Tibor (Tibor Pinter) Budapest, 1954. november 21. –
Csak a szék karfája a biztos fogódzó. Meg be is vagyok kötve.
Ugyan mit számít?
Vajon van remény?
Kisfiú a kislány fülébe köp a homokozóban.
Az sírva hazarohan.
Szép, fehér a világ, gyitepaci;
mámorosan siklani a hidegfehéren.
Kártyázás, veszekedés a pincében. Hajrá repülő!
A nagyfiúk föl mernek mászni a töltésre.
Fasten seatbelts! No smoking!
Ki se kapcsoltam. Rég leszoktam.
Városszéli réten, focizás a fiúkkal. Ők rúgják a gólokat.
Milyen magasan vagyunk? Rohadt gravitáció.
Pofon az óvónénitől.
Később, négyszemközt: Hát bántottalak én?
Megalkuvás volt akkor nemet mondani.
Mennyi van még hátra? Nem elég.
Közös családi éneklések. Anyának gyönyörű hangja van. Apáé elmegy.
Énekelni nagy élmény. Olyan, mint szánkózni.
Egy-egy gomb zöld és piros festék. Hol a többi szín?
Fogy az idő. Csökken a távolság.
Iskola, paca az írásfüzetben, két forint minden
ötösért, skarlát, felmentés tornából, csavargás,
könyvtár, Pál utcai fiúk, a fiúk, férfiak,
Amerika-Szovjetunió, szárnyalás, félrenyelés.
Kifutok az időből.
Tek drška stolice je siguran oslonac. Uz to sam i privezan.
Zar išta to znači?
Ima li nade?
Dečak na pesku pljune u uvo devojčice.
Plačući juri kući.
Lep je svet, prozračan, điha-điha;
jezdenje u zanosu na hladnobelom.
Kartanje, u podrumo svađa. Ura letaču!
Stariji momci usuđuju se popeti na dolmu.
Fasten seatbelts! No smoking!
Nisam se ni odvezao. Odavno sam ostavio.
U predgrađu na livadi nogomet sa dečkima. Golove oni daju.
Na kojoj smo visini? Prokleta gravitacija.
Šamar od zabavilje.
Kasnije, u četiri oka: Zar sam te uopšte taknula?
Popuštanje je bilo tada reći ne.
Koliko je još preostalo? Nedovoljno.
U porodici zajednička pevanja. Mama krasan glas ima. Otac nekakav.
Pevanje je divan doživljaj. Kao sankanje.
Po jedno dugme zelene i crvene boje. Gde su ostale boje?
Prolazi vreme. Smanjuje se udaljenost.
Škola, mrlja u svesci, dve kinte za svaku
peticu, šarlah, oslobađanje od fiskulture, skitnja,
biblioteka, Dečaci iz Pavlove ulice, dečki, odrasli,
Amerika-Sovjetski savez, lebdenje, krivi gutljaj.
Vreme mi ističe.
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése